Meghalt Baba Ram Dass, az LSD, majd a new age kultúra egyik legnagyobb prófétája

A New York Times hosszú cikkben búcsúzott a hawaii otthonában elhunyt Baba Ram Dasstól, aki az 1960-as évek Amerikájában – egy harvardi társával, Timothy Learyvel együtt – nagyban hozzájárult a pszichedelikus drogok népszerűsítéséhez, majd Indiában spirituális fordulaton átesve a new age kultúra nagy hatású alakja lett.

A Richard Alpertként született Dass mindenféle droggal kísérletezett, aztán egy indiai utazás után nagy szakállal, mezítláb, fehér köpenyben tért haza már Baba Ram Dass néven, és előadásokat tartott a spiritualitásról. Tucatnyi bestsellert írt, az első könyve, az 1971-es Be Here Now több mint 2 millió példányban kel el, és lényegében azt hirdette, hogy az üdvösséget úgy lehet elérni, ha az ember segít másoknak.

Az örökségéből és a könyvei bevételeiből alapítványokat hozott létre, amivel börtönben lévő elítéltektől indiai és nepáli vakokon át sok mindenkinek segített. Támogatott latin-amerikai újraerdősítéseket, és Dél-Dakotában amerikai indiánokat érintő egészségügyi programokat dolgozott ki. Különösen érdekelték a haldoklók, az egyik alapítványa ahhoz próbált segítséget nyújtani, hogy az emberek a halált spirituális ébredésként fogadják el, még egy Dial-a-Death nevű segélyvonalat is fenntartott.

Amikor Timothy Leary pszichológus és író, a hippimozgalom és a pszichedelikus tudatmódosító szerek használatának nagy pártfogója 1996-ban prosztatarákban haldoklott, Ram Dasst kérette magához, hogy „aktívan és kreatívan” távozhasson az élők sorából. Dass azzal ölelte meg Learyt, hogy: „Ez aztán pokoli egy tánc volt, nem igaz?”

Egy évre rá Ram Dass agyvérzést szenvedett, amitől részben lebénult, képtelen volt a beszédre, és kerekes székbe kényszerült. Idővel részben visszanyerte a beszédkészségét, így képes volt internetes előadásokat tartani és videókat gyártani.

Richard Alpert 1931. április 6-án született egy gazdag bostoni családban. Az apja, George Alpert ügyvéd volt, a Brandeis Egyetem alapítója és a New Haven-i vasútvállalat elnöke. Richard Alpertnek volt ugyan bár micvája, de azt mondta, nem volt vallásos fiatalon. A Stanfordon és a Harvardon tanult pszichológiát. A sebesség megszállottja lett, otthon egy rakás régiség mellett egy Mercedest, egy MG-t, egy Triumph motort és egy Cessna kisrepülőt tulajdonosa volt.

A Harvardon lett az ivócimborája az ott klinikai pszichológiát oktató Leary, aki miközben a Kaliforniai Egyetemen is dolgozott, a pszilocibinnel kísérletezett. A varázsgomba hallucinogén összetevője akkoriban azért érdekelte a pszichiátereket, mert a tudatmódosító hatása a skizofréniára tüneteire hasonlít, Leary viszont a szer gyógyhatását vizsgálta. Néhány barátját, köztük Alpertet és Allen Ginsberg költőt egy szombati napon, 1961. március 5-én vendégül látta a newtoni házába, és a konyhájában 10 milligrammos adagokban osztogatta a pszilocibint. Alpert erről azt mondta, először nagyon nyugodt lett, aztán bepánikolt, majd túlfűtött lett, végül úgy érezte, találkozott a saját lelkével, elfogadta saját magát.

A kísérletek több cikkben is megjelentek, sok elismerés mellett rengeteg kritikát is kaptak. Egy harvardi dékán például amellett érvelt, hogy az ilyen pszichedelikus drogok mentális betegségeket okozhatnak. Learyt és Alpertet végül 1963-ban ki is rúgták, utóbbit azért, mert kábítószert adott egy hallgatónak.

Erre ők 1963 őszén Mexikóban betankoltak varázsgombával, és a követőikkel a New York-i Millbrookba költöztek egy 64 szobás kastélyába a gazdag Peggy Hitchcock 10 km²-es telkén. Állandóan LSD-ztek, aminek a rekreációs célú használatát csak 1968-ban tiltották be. Alpert azt tapasztalta, hogy a csúcs után a lejövés depresszióssá teszi, ekkor romlott meg a kapcsolata Learyvel. Részben azért, mert Leary azzal vádolta a biszexuális barátját, hogy el akarta csábítani a 15 éves fiát. (Alpert egy 1997-es interjúban arról beszélt, hogy bár biszexuálisnak tartja magát, elsősorban homoszexuális volt, és élete során „több ezer” titkos homoszexuális kapcsolata volt.)

Alpert lelépett, és 1967-ben Indiába ment turistaként, ahol egy Maharajji néven ismert hindu guruhoz keveredett. Úgy tűnt neki, hogy Maharajji olvas a gondolataiban, mert tudta, hogyan halt meg nemrég az anyja, pedig erről senkinek sem beszélt Indiában. Adott Maharajjinak LSD-t is, de nem volt hatása, Alpert pedig úgy vélte, a guru elméje annyira éles, hogy a drogok nem hatottak rá. Ez spirituális fordulatot hozott nála, innentől a haláláig a gurujának tartotta a férfit, aki elnevezte Ram Dassnak, azaz Isten szolgájának (a Baba pedig kb. atyát jelent).

1968-ban a guru visszaküldte az USA-ba. A gépről mezítláb, szakállasan, fehér köpenyben szállt le, amire az apja azt mondta neki, hogy gyorsan szálljon be a kocsiba, mielőtt valaki meglátja. Ram Dass egy házikóba költözött az apja New Hampshire-i birtokán, és hamarosan már 200 ember vette körül, akikkel együtt énekelt. Az előadásaiban „bölcsességeket” és vicceket kevert, gyakran ugyanabban a mondatban. A legnagyobb sikere az első könyve volt, amit eredetileg egy dobozban árultak összefűzetlen lapokként. Ez például a teljes második oldal:

„Öntudat = energia = szerelem = tudatosság = fény = bölcsesség = szépség = igazság = tisztaság. Mind UGYANAZ. Bármilyen utazás, amit meg kívánsz tenni, UGYANAHHOZ a helyhez vezet.”

Az 1980-as évekre visszavett a stílusából, elengedte a szakállát, és rendesen felöltözött, sőt megpróbált megválni az indiai nevétől is, hogy megszabaduljon a kultuszától, de a kiadója megvétózta az ötletet. Azt mondta, sosem akart guru lenni, és a Harvardnak igaza volt, hogy kirúgta. Később rájött, hogy a kb. 400 LSD-tripje közel sem volt annyira felemelő, mint a drogmentes spirituális meditációi – bár a régi idők emlékére évi 1-2 tripet azért így is tartott. Egyébként azt mondta, hogy más vallások, köztük a judaizmus, amit fiatalként elutasított, ugyanolyan érvényesek, mint a keleti vallások.

2010-ben derült ki, hogy van egy fia: egy idegen levelet írt neki, hogy a testvérének talán ő az apja, és egy DNS-test igazolta is, hogy Ram Dass a biológiai apja egy észak-karolinai bankárnak, Peter Reichardnak, akinek az anyjával, egy stanfordi hallgatóval 54 évvel korábban volt egy futó viszonya. Richard Alpert 88 évet élt, a halálhírét az Instagram-oldalán jelentették be.