Előre szólt az ellenzék, hogy botrány lesz a rabok kompenzációjából

A kormány és a Fidesz fő kommunikációs témája ezekben a napokban a "börtönbiznisz" miatti háborgás. Orbán Viktor pénteken a Kossuth Rádióban fújt riadót, mert több ezer rabnak ítéltek magyar bírók kártalanítást az embertelen börtönkörülmények miatt. "Ez szerintem a joggal való visszaélés, ezért a kifizetéseket fel kell függeszteni. Nem a jogszabályok helyes alkalmazásáról van szó, ezért nem fizetünk" - jelentette be a miniszterelnök, amikor arról kérdezték, hogyan érhette el a 10 milliárd forintot a magyarországi fogvatartottaknak megítélt kártalanítás. 

Kedden megjelent egy kormányhatározat, ami Orbán ígéretével szemben nem fagyasztotta be a jogerős ítéletek alapján járó kártalanításokat, hanem csak arról szól, hogy az állam a fizetési határidők utolsó pillanatáig várjon az utalással. Ugyanakkor a kormányhatározat a mostani kártalanítási rendszer felülvizsgálatát is kezdeményezi.

Völner Pál igazságügyi államtitkár is szidta a héten a kártalanítási rendszert, és a Fidesz kihelyezett frakcióülésen készül megvitatni a helyzetet februárban, vagyis a téma tartósnak ígérkezik. 

A helyzet azért bizarr, mert a rabok kártalanításáról szóló törvényt 2016-ban az Orbán-kormány kezdeményezésére, és a Fidesz szavazta meg, míg az ellenzék elutasította.

Spórolásnak indult, de már így is túl sokba kerül

A törvény úgy született, hogy 2015 végéig már több mint ötezer magyarországi fogvatartott panasza került a strasbourgi emberjogi bíróság elé, akik mind azért követeltek kártérítést, mert a körülményeik nem feleltek meg annak a minimumnak, amit Magyarország nemzetközi szerződésekben magára vállalt. Legalább 4 négyzetméternek kellene jutnia egy emberre, és a vécéket külön légtérben kellene elhelyezni az ágyaktól - ez a két feltétel hiányzott a legtöbb esetben. 

A strasbourgi bíróság elkezdett több ezer eurós kártérítéseket megítélni - ebben a jogi költségek is benne voltak - úgyhogy a magyar kormány igyekezett gyorsan kitalálni valamit.

Az akkor még Trócsányi László vezette igazságügyi minisztérium az olasz példát vette elő. Olaszország is sorra vesztette Strasbourgban a pereket saját rabjaival szemben, de amikor bevezették, hogy olasz bírósághoz is lehet fordulni, ahol 8 euró / nap kártérítésért lehet folyamodni, akkor Strasbourg nem fogadott már be több ilyen feljelentést, mondván otthon is intézhető az ügy.

A magyar törvény egy új eljárásrendet vezetett be a panaszok kezelésére: a rabok először a börtönük parancsnokához fordulhattak, aki jogos kifogások esetén megpróbálhatta áthelyezni őket kevésbé zsúfolt vagy különvécés helyre. Ha erre nem volt mód - a magyar börtönök már akkor 140 százalékos kihasználtsággal működtek - akkor jöhetett a kártalanítás követelése a büntetés-végrehajtási bíróknál. 1200 és 1600 forint/nap kártalanítást határozott meg a jogos kifogások után a törvény. A kormány a jogszabállyal gyorsan akart spórolni: inkább fizettek volna ennyit a perelő raboknak, mint sokkal többet a strasbourgi ítéletek nyomán. Csakhogy mostanra már akkora tömegben perelnek, és annyiszor nyernek a rabok, hogy ez is óriási terheket ró az államra. 

Előre szóltak az ellenzékiek, hogy ez lesz

Ahogy az akkori parlamenti vitából kiderül, az ellenzéki képviselők már akkor szóltak, hogy nem erre kellene költeni, hanem a hazai jog által is elismert minimumkövetelményeknek megfelelő börtönhelyeket kéne inkább építeni. 

Horváth Imre szocialista képviselő például így fogalmazott: "Ha (...) a fogvatartottak nagy részének inkább kiutalják a kártalanítás összegét az elégséges szintet meg nem ütő, de a magyar börtönviszonyok között átlagosnak számító körülmények miatt, az néhány év fogva tartás után meglepő összegeket fialhat az elítélteknek. Mindez érthető módon kiválthatja a társadalom megütközését, miközben semmit nem javít a fogvatartottak elhelyezési körülményein."

Horváth arról beszélt, hogy nem egy új kártalanítási rendszer kitalálása volna a kormány feladata, hanem vécék építése a cellák mellé, illetve új börtönök létesítése. 

A jobbikos Staudt Gábor ugyanebben a vitában arról beszélt, ami miatt Orbán Viktor pénteken panaszkodott a rádióban, hogy egyes ügyvédek üzletet szimatolnak a lehetőségben, és már a strasbourgi bíróságra is így kerülhetett ennyi ügy: "Azt is láthatjuk, hogy ügyvédi irodák az elítélteknek szinte már a noszogatásával arra buzdítják őket, hogy tömegesen adják be ezeket az ügyeket, hiszen akármi történik, ezeket meg fogják ítélni, és nyilvánvalóan ebben az esetben nemcsak az elkövetők, illetve a büntetésüket töltő fogvatartottak járnak jól, hanem természetesen a jogi képviselők, ügyvédek, egyéb közreműködők is, tehát erre ráépült egy iparág - ezzel nyilvánvalóan kezdeni kell valamit." Staudt figyelmeztetett, hogy a perek Magyarországra terelése még nem oldja majd meg ezt a problémát. Pontosan így is történt.

Hasonló kifogásokat említett az LMP-s Sallai R. Benedek, hozzátéve, hogy szerinte megfontolandó, hogy több esetben lehessen alkalmazni más büntetéseket (pénzbírság, közérdekű munka), ezzel is enyhítve a börtönök zsúfoltságán. 

A Fidesz nevében felszólaló Salacz László viszont így fejezte be hozzászólását: "Kérem önöket, hogy az imént hallottakra figyelemmel a benyújtott törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek."  Ezt kérte a kormány nevében felszólaló Völner Pál államtitkár is, aki ezen a héten már felháborodottan nyilatkozott a törvény nyomán kialakult helyzetről. A kormánypárti képviselők megszavazták a törvényt, az MSZP és az LMP képviselői tartózkodtak, a jobbikosok pedig nemmel szavaztak.