Az utóbbi négy évben számtalanszor mondták a politikai elemzők, hogy ez vagy az az éppen soron következő nagy esemény majd letisztázza kicsit a rendkívül kaotikus macedón közéletet, de végül minden ilyen esemény több kérdést nyitott, mint amennyit megoldott. Ilyen, várakozásokkal teli esemény volt a július 15-i észak-macedóniai parlamenti választás is.

Az embereknek lényegében azt kellett eldönteniük, elégedettek-e a szociáldemokrata Zoran Zaev elmúlt három éves kormányzásával, vagy jobban szeretnék, ha újra a korrupcióért kapott börtönbüntetése elől Magyarországra menekülő jobboldali Nikola Gruevszki pártja, a VMRO-DPMNE vezetné az országot. Tanítani valóan semmitmondó eredmény született: a jelenlegi állás szerint a szocdemek a szavazatok 36 százalékával 46, a VMRO-DPMNE 35 százalékkal 44 helyet szerzett a 120 fős észak-macedón parlamentben.

Kétség kívül nem ez volt az ország történetének legörömtelibb választása: a választást eredetileg 2020 novemberében kellett volna megtartani, de miután 2019 októberében az Európai Tanács nem tudott megegyezésre jutni az EU és Észak-Macedónia közötti csatlakozási tárgyalások megkezdéséről, Zoran Zaev miniszterelnök előrehozott választást kezdeményezett. Azt meg eredetileg áprilisra írták ki, de el kellett halasztani a koronavírus miatt. A részvétel is nagyon alacsony volt, a 2016-os részvételi arányhoz képest most 15 százalékpontnyival kevesebben voksoltak, igaz, ez a koronavírusnak is köszönhető. Az eredmények azonban választói kiábrándultságról is tanúskodnak: mindkét nagy párt veszített a támogatói bázisából. Ráadásul még az Állami Választási Bizottság honlapja is leállt, így a szavazatszámlálást végül a Youtube-on keresztül, élőben közvetítették. A választási hivatal szerint hekkertámadás áldozata lett az oldaluk, de ez a szavazatszámlálást nem befolyásolta.

A szavazatszámlálók szerda estére tudták csak elérni a megfelelő feldolgozottságot ahhoz, hogy látsszon, kis különbséggel, de Zaev pártja kapta a több szavazatot, ennek alapján Zaev szerdán este tartott is egy győzelmi sajtótájékoztatót.

A kormányalakításhoz viszont egészen biztosan koalíciós partnereket kell találnia, a jelenlegi eredmények alapján pedig a Demokratikus Unió az Integrációért nevű EU-párti albán kisebbségi párt lehet a legmegfelelőbb szövetségese. Ez tovább bonyolíthatja a helyzetet, az albán pártok ugyanis a támogatásukért mindig kisebbségi jogokat kérnek. Zaev 2017-ben is az albánokkal tudott csak parlamenti többséget szerezni Gruevszki ellen, és valóban tett is engedményeket a kisebbségi jogok terén a 2 milliós Észak-Macedóniában élő kb. 500 ezer albánnak. A VMRO-DPMNE azonban ezután gyakorlatilag hazaárulással vádolta meg Zaevet, és azt terjesztették róla, hogy az albánok kezére adja az országot.

A macedón jobboldal tüntetéseket is szervezett Zaev ellen, féltve „az ország kulturális homogenitását”, majd a tüntetők még a parlamentbe is betörtek, mikor a Zaevet támogató szövetség egy albánt nevezett ki házelnöknek.

Ha Zaev megállapodik az albánokkal a koalíciós támogatásért cserébe, akkor nem kizárt, hogy megint hasonló eseményeknek lehetünk tanúi.

Az viszont, hogy Zoran Zaev vezetésével ennél sokkal jobb eredményt érjenek el a szociáldemokraták a választáson, nem valószínű, hiszen Zaev rendkívül megosztó politikus - ahogyan egyébként Nikola Gruevszki is. Zaev 3 éves miniszterelnöksége alatt felvetette országát a NATO-ba, minden eddiginél közelebb került az EU-csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez, és még Bulgáriával és Görögországgal is rendeződni látszik Szkopje viszonya.

A jobboldali szavazók jelentős része szerint azonban Zaev túl messzire megy ennek érdekében, túl nagy engedményeket tett az albánoknak, és még az ország névváltoztatásába is belement, így lett 2019-ben népszavazással szentesítve Észak-Macedónia az ország neve.