Legyen teljes az (ország)élmény: ismerd meg a keleti régiót!

„Félig semmit sem érdemes megélni” – mondhatnánk prózaian. „Keleti oldal, nyugati oldal” – énekelhetné Ganxsta Zolee egykori művésztársa, Dopeman dalszövegét, évtizedes megosztottságra tapintva rá. A kelet és a nyugat közti különbség a hip hop hazájában, az Egyesült Államokban is központi téma, akárcsak Kelet-Európában. Hiába, hogy másként faragják a rímeket a napfényes Kaliforniában, mint a kozmopolita Brooklynban, mégis mindketten kellenek az ország közös kultúrájához. Egyik sem lehet meg a másik nélkül.

Vannak ilyen jellegzetes párosok; szinte történelmi szükségszerűség, hogy legyenek. Stan és Pan, Jancsó és Hernádi, Bud Spencer és Terence Hill, jin és jang, hatás és ellenhatás. Ahogy a sör sem lehet teljes élmény a habja nélkül, úgy nem lehet teljes az országélmény sem, ha nem ismerjük meg mindkét oldalát. A Duna a nyugat és a kelet folyékony demarkációs vonalaként szeli ketté az országot, de mindkét partjára bőven jut felfedezni való látványosság, program, érdekesség, élmény és élet. Addig nem jelenthetjük ki, hogy itthon vagyok, amíg nem ismerjük minden, a lábunkhoz térdepelő bokor nevét és virágát.

Szép, szép – de mi a titka?

Hasonlóságok persze akadnak a két oldal között, de az sem adja ki az egészet. Más érzés a Mecsekben hegyet mászni, mint az erdei kisvasúton gördülni a szilvásváradi magashegységben, és megérkezni a Szalajka-völgy és a Fátyol-vízesés vadregényes hangulatába. Vagy a lillafüredi Hámori-tavon csónakázni a Palotaszálló előtt, majd átruccanni a völgy keleti oldalára, piknikezni egyet a fehér sziklák csúcsán, és gyönyörködni a meredek hegyoldal látványában... na, ehhez fogható helyettesítő élményt nehezen találnánk nyugaton. Annak sincs párja, ahogy a gyulai műemlékek és múzeumok labirintusából kijutva csobbanunk egyet a várfürdőben, majd beülünk egy finom desszertre a Százéves Cukrászdában, lezárni egy jó napot.

És ezek még csak a nyilvánvaló dolgok. Ha ki is pipáltuk az olyan turistaattrakciókat, mint az egri vár meglátogatása, továbbmehetünk a Tokaj-Hegyalján található noszvaji völgy felé, hogy reggelire bekapjunk egyet (kettőt) a rusztikus stílusú Nomád Hotel frissen sült fánkjából, vagy az érseki szőlőbirtokon megszállva a franciaágyból bámulhassuk a párában úszó szőlőtőkéket. Finom, de nem nyilvánvaló lévő értékek ezek, amiket csak az ország alapos felkutatása után találhatunk meg. Nem adják könnyen magukat, de felér egy sikeres kincsvadászat élményével, amikor rájuk bukkanunk. És nem kaphat ötöst országismeretből az, aki végigkóstolta az összes fővárosi hipszterkávézót, de még sosem liftezett föl a Kékestetőn magasló tévétoronyba, hogy megcsodálja az eszméletlen kilátást és megízlelje a helyi kávét.

Az avatatlan turista őszintébben csodálkozhat rá az olyan épített örökségekre, mint a tiszadobi Andrássy-kastély 52 szobája és az eltévedésre csábító kerti sövénylabirintus, vagy Zempléni-hegységbeli, kissé nehezen megközelíthető, de gyönyörűen felújított füzéri vár. A helyiek gyakran nem ismerik fel az ilyen értékeket; megszokták, ott van a szemük előtt, és csak közömbösen átsiklik rajtuk a tekintetük, mint egy rég megunt Windows-háttéren. Pedig az ózdi Digitális Erőmű és a Filmtörténeti Élménypark a rádiózástörténeti kiállítással, a filmes díszletekkel és a lézerharcpályákkal simán van akkora élmény, mint a képeslapra illő debreceni Nagytemplom, a kecskeméti Cifra Palota, a szegedi Sóhajok hídja, vagy a város 17,5 hektáros botanikus kertje az indiai lótuszokkal és a szecsuáni ősfenyőkkel.

De az ilyen apróságokat nem is a (helyzetéből fakadóan felszínes) átutazónak kell ismernie, hanem azoknak, akik azért élnek ott, mert szeretnek valamit. Azaz nektek. Vannak titkos tippjeitek? Egy kis park, egy folyópartszakasz vagy egy dombocska, amit szinte senki se látogat, de ti olyan jól, hogy akár rólatok is elnevezhetnék azt? Nyugodtan osszátok meg velünk – a Dreher interaktív térképének köszönhetően még az is megeshet, hogy ez a hely valóban a ti nevetekkel fog egybeforrni.

Vízmosta sci-fi

A fosszilis energiahordozókon meggazdagodott arab államoknak az volt a szerencséjük, hogy ledugtak egy botot a sivatagban, és felbugyogott a kőolaj. Nálunk nincs kemény valutára váltható nyersanyag, csak természetes vizek, de azokkal a legváltozatosabb formában találkozhatunk, a magyar címkés ásványvizes palackoktól a 60 méter mély rudabányai bányatóig, az ország legmélyebb állóvizéig, ami madártávlatból és vízszintből is lenyűgöző élményt kínál. Akárcsak a sárospatak mellett csillogó Megyer-hegyi tengerszem, a néhai malomkőbánya mélyén csillogó, magas sziklafalakkal övezett tavacska; vagy a kardoskúti Fehértó a Dél-Tiszántúlon, ahol a madármegfigyelők egymást taposva gyönyörködhetnek a bíbicekben, gulipánokban, vadludakban és récékben. Persze, akinek a Balaton a Riviéra, talán sosem gondolt bele, hogy legalább olyan szórakoztató lehet elveszni a Tisza-tó környékén; hogy mekkora élmény körbebiciklizni a madárrezervátumot, vagy befizetni egy szervezett csónaktúrára, hogy a tündérrózsás vízen úszó ladikból bámulhassuk a holtágak környékén sivalkodó vidrákat. Ahogy abba sem, hogy milyen élmény a Körös-torok zöldes, szokatlanul meleg folyóvizében strandolni.

A víz nemcsak folyékony halmazállapotban nyújt feledhetetlen élményeket: legalább ilyen izgalmas az is, amikor a több millió éves nyomait csodálhatjuk. A víz oldó hatása és a besodort kavicsok tágította ki az Aggteleki Nemzeti Park cseppkőbarlangját, amit az UNESCO 1995-ben tokkal-vonóval felvett a világörökségi védelmi listájára. Interplanetáris élmény; egyaránt eszünkbe juttathatja a barlangban eltévedő Tom Sawyert és Becky Thatchert, meg egy nagy költségvetésű sci-fit; mert olyan ez, mintha nem Kelet-Magyarországon, hanem a Holdon járnánk.

Ugyanez igaz Somosőkre is, ahol nemcsak a nagyon is magyar vonásokat viselő vár, hanem az északi oldalán fekvő, űreposzokat idéző bazaltorgona kilenc méteres oszlopai láttán táthatjuk a szánkat. Aki ebben meglátja a szépséget, azt jó eséllyel a 120 négyzetméteres egerszalóki mészkőlerakódás hófehér ormai is le fogják nyűgözni. És ha már sci-fi: a Hortobágy nemcsak a Petőfi-rímek romantikája és a kilenclyukú híd, hanem a planetáriumnak beillő égboltja miatt is maradandó élményt nyújthat, amibe legfeljebb a gémeskutak sziluettje zavarhat be, de a fényszennyezés nem.

Itthon vagyok

Napestig sorolhatnánk, hogy hány felfedezésre váró kis csoda van Magyarországon, de felesleges; a lényeg úgyis az, hogy amíg nem ismered meg a másik oldalt, addig sosem lehet részed teljes élményben. Tudod, jin és jang, hatás és ellenhatás, Kelet és Nyugat, sör és hab; ezek csak együtt adják ki az egészet.

De hogy miből is áll az egész, annak a kiderítésében neked kell segítened. Mutasd meg, hogy milyen neked otthon, és hogy mitől lesz az otthonod; küldj egy fotót a otthon@444.hu címre a kedvenc kelet-magyarországi helyedről, amit szeretsz, amihez emlékek kötnek, vagy ami felfedezésre érdemes, és szeretnéd, ha más is szerethetné! És ha már elmentél, örökítsd meg az élményt és oszd meg mindenki mással!

Legközelebb Nyugat-Magyarországra kirándulunk – mert, ahogy mondtuk, egyik fél sem lehet egész a másik nélkül.

A cikk megjelenését a Dreher támogatta.