Első fokon 1 év 6 hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a Fővárosi Törvényszék P. Kálmán szülész-nőgyógyászt, amiért a Semmelweis Egyetem II. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának főorvosaként 2014 és 2017 között öt alkalommal bizonyítottan pénzt kért az általa elvégzett műtétekért: 4 császármetszésért, és egy abortuszért.

Ez az a büntetőügy, amit a 444 onnantól kezdve követ, hogy a Másállapotot a szülészetben Facebook-oldal nyilvánosságra hozta egy fiatal nő, R. történetét, akitől a rajta végrehajtott sürgősségi császármetszés után megalázó módon kért pénzt a műtétet végző orvos. A poszt alatt özönleni kezdtek a hozzászólások hasonló történetekkel, olyanokkal is, amelyek ugyanahhoz az orvoshoz, P. Kálmánhoz kapcsolódtak. A Semmelweis Egyetem végül eredménytelenül záruló etikai vizsgálata, és P. Kálmán felmondása után egy ismeretlen feljelentőnek köszönhetően három évvel a történtek után mégis bíróság elé került az ügy. Az első tárgyalásról, ahol a bíróság tanúként meghallgatta és a vádlottal is szembesítette az öt érintett nőt, részletes riportot közöltünk.

A hetvenéves ex-főorvos végig tagadta, hogy kért és kapott volna az érintett nőktől pénzt az elvégzett munkájáért, és ezt a szemükbe is mondta. A tanúként meghallgatott anyák azonban egybehangzóan állították, hogy a beavatkozások után kinél „kiskasszára”, kinél műtőbérlésre vagy a „műtéti team” díjára, esetleg az ő „tarifájára” hivatkozva P. Kálmán a magánrendelési óradíja tízszeresét kérte tőlük.

Kiskassza

Ezen a tárgyaláson két, szintén a Semmelweis Egyetem II-es klinikáján dolgozó orvos (egy fiatal szülész-nőgyógyász és egy aneszteziológus) magyarázták el, mi is az a „kiskassza”.

A szülészet-nőgyógyászat a hazai egészségügyi ellátáson belül az egyik leginkább hálapénzfertőzött szegmens, aminek többek között az orvosválasztás széles körben elterjedt hagyománya az oka. A szülő nők többsége ugyanis különféle okokból szeretne annál az orvosnál szülni, aki a terhessége során gondozta, és ezért hajlandóak is fizetni ezeknek az orvosoknak.

Vannak orvosok, ahogyan a tárgyaláson vallomást tevő fiatal orvos is, akik ezt a pénzt a magánpraxisukban készenléti díjként elszámolják, adóznak belőle, de vannak orvosok, akik nem igyekeznek ennyire legalizálni ezt a jövedelemforrást.

A plusz pénz mindenesetre adott, a szülészeti-nőgyógyászati osztályokon pedig emiatt a köztudott helyzet miatt elterjedt, hogy

az állami kórházban, tb-finanszírozott ellátásban, de választott orvossal szülő nők ellátása - különösen a műtéti beavatkozások - után az adott orvos az ellátásban részt vevő személyzetnek is visszacsorgat valamit a fizetségéből.

A tanúként meghallgatott fiatal szülész-nőgyógyász orvos szerint ez a hozzájárulás általában nem több, mint „egy bonbon ára” szülésenként, az aneszteziológus szerint viszont a befolyt pénz, amit a főműtős aztán szétoszt a személyzet tagjai között, fontos eszköz a nagyon rosszul fizetett egészségügyi szakdolgozók intézményben tartására.

Mindez azonban csak a választott orvos esetében létező íratlan szabály, ha egy orvos ügyeletesként lát el egy beteget, nincs ez a juttatás a műtő és a személyzet használatáért.

Az öt nő közül csak egyikük állította, hogy P. Kálmán kérésére adott is pénzt az orvosnak. Neki, és egy másik tanúnak is szándékában állt néhány tízezer forinttal meghálálni P. Kálmán jól elvégzett munkáját. (Hálapénz, mint önként, utólag adott ajándék fizetése a jelenlegi orvosi etikai szabályok szerint nem tilos.) De az átadáskor tőle, és a másik nőtől is több pénzt kezdett követelni az ex-főorvos.

Azon a februári tárgyaláson P. Kálmán

öt sértődött nő összeesküvésének

nevezte az ügyet egy orvossal szemben, akinek saját bevallása szerint valóban „pokróc” a stílusa. A vádat a védőügyvédjével végig azzal próbálták szétszedni, hogy az érintett nők a Facebookon összebeszélve össze tudták hangolni a történeteiket, amikhez mindig újabb és újabb, kitalált terhelő részletek adódhattak.

A bíróságnak szerdán már csak az ügyész és a vádlott védőügyvédje perbeszédét kellett meghallgatnia, mielőtt ítéletet hozott. Ebben a védelem megint előhozakodott az érvvel, hogy a jelenlegi helyzetben a vád által felvonultatott tanúkat nem lehet egymástól független szereplőkként kezelni, és P. Kálmán nyers, durva stílusa miatt lehetett okuk haragudni a főorvosra és összeszövetkezni ellene. Azt is kifejtette, hogy a jelenlegi társadalmi környezetben a hálapénz és a vesztegetés elfogadása, mint bűncselekmény között nagyon szűk határmezsgye húzódik, „mindenki tudja, hogy amikor kórházba kerül, az első, amin gondolkozni kezd, hogy vajon mennyit kell fizetnie az orvosnak”. A védőügyvéd szerint ezért lehet, hogy a szülészetre kerülő nők „minden apró motívumot, elszólást, utalást” pénzkérésnek vesznek. Ráadásul a szülés után „a férfiak számára felfoghatatlan”, felfokozott lelkiállapotban lehetnek.

Az ügyészség szerint azonban nincs arra logikus magyarázat, hogy öt, P. főorvostól teljesen eltérő időben kezelést kapó nőnek, akik ráadásul majdnem mindegyik esetben a saját és a gyerekük életét köszönhetik a doktornak, milyen érdekük fűződne ahhoz, hogy P. Kálmánt tönkretegyék, ahogyan azt a védelem állítja. A vád szerint mindegyik tanú végig következetesen adta elő, hogyan, és mire hivatkozva kért tőlük pénzt P. Kálmán, és vallomásaikon is látszott, hogy egyedi történetek, nem betanult szövegek.

P. Kálmán végül az utolsó szó jogán még egyszer elmondta, soha nem kért és nem is fogadott el pénzt a tanúként beidézett nőktől. És fontosnak tartotta azt is hangsúlyozni, hogy hetvenévesen, évekkel a nyugdíjazása után a mai napig dolgozik, még úgy is, hogy a jelenlegi járványos helyzetben a kora miatt különösen veszélyeztetett.

A bíróság azonban a tanúvallomásokat és a velük szemben álló vádlotti állítást latba vetve megalapozottnak találta a P. Kálmán ellen felhozott vádakat, és 5 rendbeli üzletszerűen elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntettében

bűnösnek találta a szülész-nőgyógyászt.

Korára, büntetlen előéletére és a bűncselekmény óta eltelt hosszú időre hivatkozva, azonban az ügyészség indítványával ellentétben nem letöltendő, hanem felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte az orvost. P. Kálmánnak az ítélet ezen felül 1 millió forint pénzbüntetést kell fizetnie tetteiért, és 80 ezer forint erejéig vagyonelkobzást is alkalmaznak vele szemben.

Az orvosi hivatás gyakorlásától azonban az ügyészség indítványa ellenére a bíróság nem tiltotta el.

Sőt, a bíró kifejtette, azt is „nyomatékkal értékelte” enyhítő körülményként, hogy P. Kálmán az eset óta, egy szakorvos-hiányos szakmában, nyugdíjas kora ellenére továbbra is praktizál. Szerinte az 1 év 6 hónapos felfüggesztett börtönbüntetésnek megvan az üzenetértéke a társadalom számára, hogy „ilyet nem lehet tenni”, de egy annyi idős, ráadásul a társadalomra olyan kevéssé veszélyes embert, mint P. Kálmán, nem lehet egyszerre börtönbe küldeni.

A törvényszék ítélete azonban nem emelkedhetett jogerőre, mert mindkét fél: az ügyészség és a védelem is fellebbeznek ellene. Előbbi a börtönbüntetés szigorítását és P. Kálmán praktizálástól való eltiltását, utóbbi viszont az ex-főorvos vádak alóli felmentését kezdeményezte „a bizonyítottság hiánya miatt”.

Ha betegként vagy egészségügyi dolgozóként van olyan története, tapasztalata, fotója, ami ön szerint a nyilvánosságra tartozik, akkor írjon nekünk az egeszsegugy@444.hu e-mail címre. Minden levelet bizalmasan kezelünk, a 444 minden esetben megvédi a forrásait.