A miniszterelnök a Kossuth rádióban háborút hirdetett a Meseország mindenkié című könyv ellen. Előbb lesöpörte az asztalról, majd felmosta vele a padlót, és ha már ott volt, meg is semmisítette.

Mi lesz a következő? Novák Katalin drámai hangú beszédet intéz a köztévé nézőihez arról, hogy Nils Holgersson elhagyta a családját Márton lúd hátán? Nógrádi György és Földi László közös interjúban fejtik ki az Indexen, hogy veszélyes üzenetet hordoz a Csillagok háborúja, mert idegen érdekből szervezkedő csoportok terrorcselekményeiről szól, amiket a központi államhatalom ellen hajtanak végre? A Sajtóklubban felháborodnak azon, hogy a Jégkorszakban különböző fajok élnek együtt? Ez mondjuk pont megtörtént. Esetleg a kormánymédia egyik kevésbé ismert zugában felháborodást kelt, hogy egy Lego-bábu nem fehér színű? Jó, igazából ezen is túlvagyunk.

Orbán Viktor a liberális véleménydiktatúra után újabb mumusra mutatott rá a szekrényben: itt a zsírkréta-elnyomás, a színező-rémuralom mese-keretlegényei játszótéri kínzókamrájukkal fenyegetnek. „Hagyják békén a gyerekeinket” - dörrent rá a miniszterelnök a homoszexuálisokra a közrádióban vasárnap reggel, miután a Meseország mindenkié című könyvről kérdezték. Ebben a könyvben kisebbségi csoportokhoz tartozó szereplők is vannak, szerzői pedig helyeslik az elfogadásukat.

Jól megkapták a gyerekek

A mesekalamajka egyébként is ezen a hétvégén jutott eddigi csúcspontjára. A Mi Hazánk szombaton tüntetést tartott, a helyszín mellett Pride-aktivisták hangos zenét játszottak a beszédek alatt, ebből egészen különleges hangkollázsok születtek.

Vasárnap pedig az Átrium moziban tartottak volna felolvasást a könyvből, ami ellen Budaházy Györgyék jelentettek be tüntetést. A szervezők ezért első körben inkább gyerekközönség nélküli, online felolvasást hirdettek meg, majd miután még így is behallatszott a kiabálás a közvetítésbe, azt javasolták a szülőknek, hogy inkább ne a gyerekek társaságában kövessék a műsort.

Ha alaposan megnézzük, mi történt itt, világossá válik, hogy régen nem látott győzelmet aratott a magyar szélsőjobboldal ezen a délelőttön: előbb megfutamítottak egy csoport kiskorút, majd kemény küzdelemmel elérték azt is, hogy a gyerekek nem színészek előadásában hallgatják meg a szövegeket, hanem saját szüleik olvasnak fel nekik a sikerlisták élére ugrott könyvből.

A South Park-jeleneteket lehámozva a történetnek két érdekes pontja marad.

• Hogy a miniszterelnök már kénytelen volt feltűrni az ingujját, és saját kezűleg munkához látni.
• És hogy milyen pontosan lehetett látni az egész balhét előre.

Házi radikálisok

A könyv elleni akciózást a Mi Hazánk kezdte, akik egyébként is melegellenes lendületben voltak. Miután a párt tagjai az augusztust szivárványos zászlók leszerelésével töltötték, Dúró Dóra szeptemberben a könyvespolcokon talált új ellenséget. Nagy sikerű sajtótájékoztatóján úgy ledarálta a Meseországot, mint a néppártosodás a Jobbik tagságát.

Ezek az akciók pedig éppen ki is jelölik a Mi Hazánk helyét a NER-ben.

Egy radikális párt, ami ugyanazt mondja, mint a teljhatalmú kormánypárt, csak stílusban néha kicsivel többen engedhet meg magának. Egy ellenzéki párt, aminek képviselőit rendszeresen olyan szívélyesen fogadják a köz- és kormánymédia stúdióiban, mintha a Fidesz listáján kaptak volna befutó helyet.

Elsőre hungarikumnak hangzik, hogy egy rendszer különbejáratú papucsradikális álellenzéki pártot tartson magának, de valójában ez bevett eljárása, és teljesen logikus módszere a hibrid rezsimeknek. Az ilyen szimbiózis jó a kormánynak a társadalomban keletkező feszültségek levezetése és kordában tartása miatt, és jó az operettlázadóknak is, mert az ilyesmi kényelmes állás - egészen addig, amíg van rájuk szükség, és amíg nem jelentenek érdemi veszélyt a hatalom számára.

Békés hétköznapokon ez a leosztás elegendő is - bár az is igaz, hogy az utóbbi időben az átjárás is egyre nyíltabb a két párt körei között. Már nemcsak a Mi Hazánk-osok szívesen látott vendégek a Fidesz-médiában, de a volt Mediaworks-vezető Szakács Árpád is Mi Hazánk-rendezvények állandó szereplője, augusztus 20-án pedig a frissen állami kitüntetésben részesített történész, Raffay Ernő is a Toroczkai-majálison lépett fel. „Ennek a könyvnek nem a ledarálásával van probléma, hanem a megjelenésével” - ez pedig már a hétfői Magyar Nemzetben volt olvasható.

A Fidesz és a Mi Hazánk mára egyre kevésbé leplezi szimpátiáját egymás iránt. Az viszont újdonság, hogy Orbán Viktor szellemi értelemben már maga is felveszi a Te sem két buzi gyereke vagy-feliratú kapucnis pulóvert a közrádióban.

Úgy tűnik, hogy kellően feszült már a helyzet ahhoz, hogy az ilyesmit nem elég kiszervezni. Azt pedig, hogy erre tartanak a dolgok, már tavasszal is pontosan lehetett látni.

(Eközben az egységes ellenzék Szerencsen épp egy olyan jelölt, Bíró László mögé sorakozik fel, aki még két éve is hevesen Judapestezett és cigányozott. Ezt azóta megbánta és bocsánatot kért, ezzel együtt is jogosan ellenezhető az, hogy éppen őt tartják ideális képviselőjelöltnek. Vannak is, akik az ellenzék lépését elvi alapon kritizálják Tamás Gáspár Miklóstól Setét Jenőig - és van a Fidesz, ami úgy támadja Bírót, hogy közben Toroczkai László az ölében ül.)

Láttuk jönni

Májusban még a libernyákozásnál sem tartottunk, a járványügyi szakértők szavát akkor még sokkal inkább komolyan vevő miniszterelnök még csak tesztelgette ezt a pályát. Olyanokat mondott akkor, hogy Karácsony Gergely nem tudja összeszerelni a bútort, és csak este ér a disznóvágásra, a belvárosi Kúria pedig nem tudja, mi folyik az országban. Magyari Péter akkor azt írta, a nyilatkozatból már látszik, az indulatok terelése, és nem csillapítása lehet majd a választott irány, ha keményebb idők jönnek.

„A világon mindenütt a rosszabbul keresők veszítették el legnagyobb arányban az állásukat (...) A kormányfő legfontosabb célja az lehet, hogy az ő feszültségük ne a kormány elleni dühbe forduljon.”

„A düh jogos, de én mellettetek vagyok a dühötökben – üzente meg a kormányfő. Ha így akarja irányba állítani az indulatokat őszre a kormány, azok csillapítása helyett, akkor feszültséggel teli hónapok következnek” - áll a cikkben.

És mi történt azóta?

• Megjöttek a gazdasági adatok, kiderült, hogy régió országai közül a magyar gazdaság zuhant be a legjobban a járvány alatt. (Az ország GDP-je 2020 II. negyedévében 13,5 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához képest.)
• Őszre a vírus is egészen durván szabadult el, a második hullám keményebb lehet az elsőnél. A kormány lényegében szabadon engedte a járvány terjedését, szakértők sora szerint veszélyes utat választva ezzel.
• Eközben pedig a Fidesz arra készül, 2022-ben 1 az 1 elleni meccseket kell majd vívnia az ellenzékkel.

Az első két tényező önmagában is elég erős indulatokat tudna kelteni. Pláne együtt. Az indulatok pedig ilyenkor hajlamosak a hatalmon lévők ellen irányulni, amit a harmadik tényező miatt most különösen nem engedhet meg magának a kormány.

Ezért Orbán felmutatta az első célpontot.

Ha épp nem Meseország-ügy lenne, akkor más téma köré lehetett volna felhúzni ugyanezt, másik érintett csoporttal. Lehetne szinte bárki a melegek helyében. Most éppen egy mesekönyv került Orbán kezébe, így azzal kell ütnie. Legközelebb más ügy miatt kell majd háborogni, másféle emberek ellen. Ahogy egyre éleződik a helyzet, egyre durvábban.

Mégsem szakadt le az ég

Azon a napon egyébként, amikor Orbán ezt nyilatkozta a Kossuth rádióban, néhány ezer kilométerrel arrébb éppen posztolt egyet a Facebookra a „Magyarország, halld szavunk” szerzője, Desmond Child. Őt a miniszterelnök személyesen kérte fel arra, hogy írja meg az ‘56-os emlékév hivatalos dalát, a számot később rongyosra játszotta a közrádió (még azután is, hogy kiderült, újrahasznosított dalról van szó). Child családjáról, és Donald Trump alkotmánybíró-jelöltjéről írt most.

„Ezen a napon 8 évvel ezelőtt Curtis, Roman, Nyro és én valódi család lettünk a törvények szerint. Hálásak vagyunk azért, hogy bár ennek már rég meg kellett volna történnie, megkaptuk a jogot arra, hogy házasodhassunk, ahogy minden más állampolgár, aki a boldogságot keresi. Mi voltunk az utolsók, akiket egyenlőnek kezelnie, és mégsem szakadt le az ég… de lehet, hogy mégis leszakadt. Komolyra fordítva a szót: elveszíthetjük ezt és sok más jogunkat, ha egy olyan szélsőjobboldali bíró lesz évtizedekre a Legfelsőbb Bíróság tagja, mint Amy Coney Barrett. Amerika, kérlek ne hagyd, hogy ez megtörténjen. Kezdjünk el tisztelettel közeledni egymás felé, ne rohanjunk az őrületbe.”

A posztban szereplő gyerekek magyar állampolgárok, ahogy azt Child elmondta 2017-ben a Heti Válasznak. A szöveghez ezt a képet csatolta:

link Forrás