Orbán háborús retorikával tüzeli táborát 2022-re

444 Hírlevelek
Hírleveleink házhoz visznek mindent, amit tudni kell.
  • Orbán járvány idején is fűteni igyekszik az ideológiai háborút, hogy éberen tartsa saját táborát.
  • A vírus elleni védekezésben a kormány számára most már a gazdasági szempontok az elsődlegesek.
  • A miniszterelnök megbánta, hogy márciusban lezárta az országot. 
  • Megingott a bizalom a virológusokban, a stratégiai döntéseket egyre inkább pénzügyi és politikai érvek határozzák meg. 

„A kormányzás nehéz évei után vissza kell térnünk a választási csatatérre. Itt az ideje szedelőzködni, hogy a megfelelő pillanatban kilovagolhassunk. Nagy ütközet vár ránk 2022-ben. Készüljetek.”

Ezekkel a háborús képekkel zárta több oldalas dolgozatát Orbán Viktor a múlt hétfőn megjelent Magyar Nemzetben. 

A koronavírus miatt elmaradt a fideszes holdudvar összes nyári-őszi seregszemléje, köztük a tusnádfürdői szabadegyetem és a kötcsei piknik is; és túl sok idő telt el azóta, hogy a miniszterelnök eligazíthatta volna sajátjait. Hiányoznak a személyes összetartások a tábornak is.

Márpedig a Fidesz hagyományosan a választást kettővel megelőző őszi szezonban indítja be hosszú kampányát, ekkortájt szokta megfújni Orbán először a kürtöt, miután a nyáron megkezdi az egyéni választókerületi elnökök kiválasztását. 

Most is így történik, csak kicsit más módon. Háborús hangulatú kampányt kedztek futtatni az Alapjogokért Központ nevén, „Készüljetek” címmel, Orbán pedig ugyanezzel a csatakiáltással nyitotta meg a harcot. (A kampány maga pedig Orbán nyár közepi, sátoraljaújhelyi beszédére épült, annak is ugyanez a háborús hangulatú felszólítás volt a vége: „Készüljetek, minden nap készüljetek.”) 

A szöveg ennek megfelelően elsősorban a fideszes tábornak szólt,  döntő része a konzervatívok és liberálisok ideológiai háborúját sulykolja, és azt a benyomást akarja kelteni, ez az ideológiai küzdelem a magyar kormány igazi történelmi küldetése,  sokkalta fontosabb mindennél, még a koronajárvány kezelésénél is. 

Orbán vírustól függetlenül ragaszkodik ahhoz a valósághoz, amit tíz éven keresztül építgetett, és minden erejével azon dolgozik, hogy ez a narratíva határozza meg a következő választást is. Legalább saját tábora számára. Az új nyelvi fordulatok is ezt a célt szolgálják. A „libernyákozás”, a „helyes testtartás” emlegetése, a kolbászhoz hasonlított ellenzék témát ad az újabb csatornákkal és hangokkal bővülő kormánypárti sajtónak és persze a kritikusoknak is. 

Rogán Antal és az általa vezetett Miniszterelnöki Kabinetiroda szervezésében a fideszes beszélő fejek azóta ezerrel ismételgetik az Orbán által bedobott kulcskifejezéseket, még harciasabbra veszik a hangnemet. 

Egy jelenlévő szerint Orbán a szeptember 17-i, szezonnyitó, zárt frakcióülésen is azt hangsúlyozta, hogy a pártmunkát a járványtól függetlenül mindenkinek el kell végeznie – azaz a választásra való felkészülést nem befolyásolhatja a vírus, mert a következő választás szoros lesz. 

Az egyik idézett beszélgetésen elhangzott, hogy Orbán „döntetlenközeli”eredményre számít, és a miniszterelnök ugyanezt a kifejezést használta üzleti körökben is, amikor az esélyekről kérdezték. Ami persze lehet a taktika része is, hogy ne lankadjon a figyelem, de elbizakodottságnak mindenesetre nincs jele a rendszerben.  

A járványnak van jótékony hatása is ebből a szempontból, legalábbis egy kormányközeli elemző elmondása szerint. A Fidesznek járvány idején nehezebb tematizálni a közbeszédet, de ez az ellenzékre is igaz, és az olyan ügyek, mint  az indexes újságírók tömeges felmondása, vagy a színművészeti egyetem elfoglalása nem tudtak országos hatást elérni - legalábbis a kormány részére készült, nem nyilvános kutatások szerint. Egyedül Szijjártó Péter adriai jachtozása és Mészáros Lőrinc válása szolgáltatott beszédtémát nagyobb tömegek számára, de a Fidesz népszerűségének ezek az ügyek sem ártottak érdemben. 

„Ha leállunk, elúszhat 22”

Tavasszal írtunk arról, hogy a miniszterelnök elsősorban a vírus gazdasági következményeiben lát politikai kockázatot. Orbán nem az egészségügy megroppanásától, hanem attól tart, hogy egyes szektorok hirtelen gyengülése és a munkanélküliség megszaladása szavazatok súlyos százezreibe kerülhet 2022-ben.  

„Nem kellett volna bezárni az iskolákat, és lecsukni az országot. Bánja, hogy engedett a nyomásnak”

– mondta erről a kormányzati politikát testközelből figyelő egyik informátorunk, aki szerint a miniszterelnök részéről szűk körben az is elhangzott: elképzelhetetlennek tartja, hogy a közeljövőben ugyanilyen lépésekre kényszerüljön.

Március 13-án Orbán saját stábja, valamin KDNP-s és fideszes politikusok nyomására döntött az iskolák bezárásáról, és az online oktatás bevezetéséről, felülírva ezzel saját kormánya két nappal korábban hozott rendeletét, és a döntés reggelén adott rádióinterjúját is. Teljesen más volt akkor a percepciója a vírushelyzetnek: 

az iskolák bezárásáról szóló döntést megelőző napon Magyarországon összesen 16 (!) regisztrált, aktív fertőzött volt. Jelenleg több mint 15 ezer van. Nyárra gyakorlatilag szinte megszűnt a járvány, az emberek veszélyérzete alábbhagyott: ezt a hangulati változást merevítette ki a nemzeti konzultáció, és követte a kormányzati járványkezelés is. 

„Márciusban mindenki lockdownt akart. Most nem ezt akarják. Egyes társadalmi csoportoknál, és főleg a fiatalok között nagyobb a félelem az ország lezárásától, és annak következményeitől, mint a járványtól. És mi ezt követjük” – mondta egy magas beosztású kormánypolitikus.  

A konzultáció egyfajta biztosítékként szolgál a kormány számára ebben a helyzetben, és a nyilvánosságban alkalmas arra, hogy levegyen némi felelősséget a kormány válláról. Orbán is úgy emlegette cikkében, mint ami gyakorlatilag megköti az ő és kormánya kezét: „A nemzeti konzultációban mindenki elmondhatta a véleményét. Közel kétmillióan ezt meg is tették, és ezzel eldöntötték, hogyan kell védekeznünk az ősz folyamán. Az akarat egybehangzó: Magyarországnak működnie kell!”  

Maszkos postás viszi a konzultációs kérdőívet KecskemétenFotó: Ujvári Sándor/MTI/MTVA

Amíg munka van, minden van – mondta a parlamentben, amikor a konzultációra terelődött a szó Ugyanez az állítás a színfalak mögött, sajátjai körében állítólag úgy hangzott: „Ha leállunk, elúszhat 2022.” 

Orbán már nem igazán hisz az orvosoknak 

A miniszterelnök ideje nagy részét most az új gazdasági mentőcsomag körüli munkálatokkal tölti, és többet van Varga Mihállyal, mint bárki mással a kormányból. 

Az első hullám idején Orbán különös gondot fordított arra, hogy mindig a vírus elleni védekezés elsőszámú vezetőjeként jelenjen meg (mint korábban az árvizeknél), mint aki személyesen irányítja a legfontosabb műveleteket: hajnali Facebook-tudósítások az Operatív Törzs ülése előtt, után, kórházlátogatások, bejelentések, és természetesen az ezekhez igazodó, ezt az imázst támogató anyagok a köz- és kormánymédiában. A kommunikációs stáb most viszont kifejezetten törekszik arra, hogy Orbán hagyományos politikai ügyekben is tematizálja a közvéleményt.

A kormány környékén nem mindenki osztja azt a miniszterelnöki helyzetértékelést, hogy most már elsősorban a gazdaságra kell figyelni. Az egészségügyi szakemberekből, kutatókból álló állandó konzílium – soraiban a SOTE professzorával, Merkely Bélával – már augusztus derekán szigorítást ajánlott a miniszterelnök figyelmébe, de Orbán leintette őket, és nyár vége előtt semmilyen szigorításra nem volt hajlandó. Volt is emiatt feszültség a törzs egyes ülésein. 

Az egyik kormányhoz közel álló think-tank munkatársa úgy jellemezte a kormány és a járványügyi szakemberek kapcsolatát, mint ami az elmúlt hónapokban „cinikussá” vált. A tudósokat a törzs ülésein a politikusok olykor már meg is mosolyogják. Orbán már meg is bánta, hogy tavasszal a szakemberekre hallgatva lezárta az országot, elrendelte az iskolák bezárását és a kijárási korlátozást.

Azóta kevésbé hisz a jóslatoknak, még ha tudományosan megalapozottak is. Az idézett parlamenti nyitóbeszédében oda is szúrt egyet a tudósoknak:

„Ízlés kérdése, hogy ki mennyire hisz az orvosoknak és a matematikusoknak...” A kormány intézkedései ennek megfelelően a minimálisra szorítkoztak, és késleltetve is érkeztek. A legszigorúbbnak tetsző döntés a határok szeptember 1-i lezárása volt, de jelentős részben ez is elsősorban kommunikációs célokat szolgált. Orbán dolgozatában is úgy keretezte a második hullámot is, mint amit külföldről szabadítottak ránk: 

„Mint az első, ez is külföldről jött. Külföldről hurcolták be Magyarországra.” 

Ironikus, hogy a fertőzésszámok növekedése éppen a határzár után váltott igazán meredekre. Egyes számítások szerint Franciaország után Magyarországon terjed legsebesebben a járvány Európában, és az esetszámok már augusztus végével, a szabadságolások idejének lejártával meredeken emelkedni kezdtek; szeptember első hetének végére már százas nagyságrendben regisztráltak új fertőzötteket, alacsony tesztarányok mellett is.  

A fertőzés már augusztus második végében intenzíven terjedt Magyarországon, épp úgy ahogy Csehországban, Ausztriában és Szlovákiában is. Ehhez képest Orbán augusztus 21-én még egy utolsó gyors tengeri kiruccanást ajánlott honfitársai figyelmébe, miközben Szijjártó Péter épp az Adrián jachtozott, a magyar kormány augusztus végén pedig baráti szívességből engedélyezte a csehek magyarországi beutazását.  

Azóta a magyar miniszterelnök két közeli szövetségese is elismerte, hogy hibáztak, amikor augusztusban nem hoztak időben intézkedéseket. 

„Engem is magával sodort a nyár és a közhangulat. Hiba volt, és ezt soha többé nem fogom elkövetni” nyilatkozta múlt héten Andrej Babis miniszterelnök, miután Csehországban a napi esetszám 3000 felé emelkedett.  

Néhány nappal később, miután múlt csütörtökön 400 új fertőzöttet regisztráltak Szlovákiában, Igor Matovič kormányfő beismerte, hogy „elrontottuk...győzött a vakmerőség, a könnyelműség és az egoizmus, (...)  abban az időben, amikor az enyhébb szabályokért küzdöttem az esküvőket, a sportot és a kultúrát illetően (...) Sajnos csalódnom kellett.” 

A V4-országok egyre aggasztóbb számadatai bírták rá Orbánt, hogy szeptember 12-én szokatlan tévéinterjúban szóljon a magyarokhoz. Ekkor belátást és fegyelmezettséget kért – éppúgy, mint cseh és szlovák kollégája néhány hónappal korábban. De arról, hogy hibázott volna a késő intézkedésekkel, szó sem esett. 

A magyar kormány intézkedései regionális összevetésben kifejezetten enyhének mondhatók: ellentétben a környező országokkal, a kabinet nem javasolja a munkáltatóknak a távmunka bevezetését, nem korlátozták a magánrendezvények maximális létszámát, mint például Ausztriában, a futballmérkőzések továbbra is látogathatók, aki pedig munkaügyben érkezik az országba, akár felmentést is kaphat a karantén alól. Jelenleg enyhébb szabályok vannak érvényben Magyarországon, mint Svédorszában az első hullám idején.

Egyelőre a választópolgárok kétharmada ellenzi a közoktatás felfüggesztését, és a boltok korhatár szerinti látogatásának újból bevezetésének sincs támogatottsága – tudtuk meg egy kutatótól. Márpedig Orbánék a közvélemény rezdüléseire figyelnek leginkább: még Müller Cecíliát is közkívánatra húzták újra elő. 

Ismeretlen ellenfél

A kormány mintha félne olyat lépni, ami kicsit is népszerűtlennek hathat egy-egy nagyobb társadalmi csoportnál. Ez a nagy óvatoskodás azért is furcsa, mert Orbánéknak a népszerűségi mutatók alapján egyébként nincs sok aggódni valójuk.

A Medián adatai szerint a Fidesz január óta megőrizte magas támogatottságát: a teljes népességben 40 százalék körül mozog. A nem éppen kormánypárti Závecz Research csak 36 százalékra méri a kormánypártot, de negatív tendencia az ő számaikon sem látható. Persze lehet, hogy Orbán fejében már inkább az mozog, hogy ha jövőre nagy gazdasági visszaesés lesz (márpedig simán lehet), akkor pillanatok alatt változhat a közhangulat, és semmit sem érnek majd a mostani magas számok.

Az aggodalom másik oka az lehet, hogy a kormány stratégái egyre kevésbé látják elkerülhetőnek a „nagy ellenzéki összefogás” megvalósulását, viszont azt még nem tudják, pontosan hova irányítsák a célkeresztet, egyelőre a gyenge pontok feltérképezése és kipuhatolása zajlik.

A Rogán-stáb instrukciói alapján így a kormánymédiában egyszerre lövik Karácsony Gergelyt, „aki még egy biciklisávot sem képes felfesteni”, és az „ egész ellenzéket maga alá gyűrő” Gyurcsány Ferencet. Az már látszik, hogy a Gyurcsány-Momentum, azaz a „múlt és a jövő” konfliktusának kiélezése lesz az egyik csapásirány. 

Egy kormánypárti újságíróknak tartott eligazításon a Rogán-minisztériumban állítólag el is hangzott, hogy 

„...rá kell menni értelmezésekben erre, hogy a Gyurcsány irányít, mindenhol ott van, neki kedvez igazából a teljes összefogás, és mennyire nem érdeke ez a Momentumnak.”

A kormánykommunikáció keresi az ellenzéki összefogás gyenge láncszemeit, hol érdemes támadni, hol bontható meg az egység. Orbán a Magyar Nemzetben még azt is elkövette, amit igazán ritkán szokott: leírta a Gyurcsány Ferenc nevét! 

„Tavasszal még úgy tűnt, hogy a lengyel baloldal romokban, az örökös vitáik pedig eleve esélytelenné teszik jelöltjüket. Nem így lett, a baloldal jelöltje, mely mögött felsorakozott a Soros-hálózat, a brüsszeli elit és a nemzetközi média is, néhány hét alatt nagy küzdelemre késztette a nemzeti oldalt. (...) Nem érdemes ámítani magunkat: a globális elit ugyanezt a stratégiát fogja alkalmazni Magyarországon a 2022-es választási küzdelemben. Eszközük a már többszörösen bukott baloldal, amelynek vezére Gyurcsány Ferenc, ifjúsági szervezete a Momentum, dollármilliárdos szponzora pedig Soros György. A múlt erői ők, akik egyszer már tönkretették az országot.”

A kommunikációs felálláshoz kapcsolódik, hogy értesüléseink szerint az elmúlt hetekben a miniszterelnök találkozott Giró-Szász Andrással, és felmerült, hogy az egykori kommunikációs államtitkár és kormányszóvivő szerepet kaphat a kormányzati stratégiaalkotásban – a területet évek óta egyeduralkodó Rogán-Habony tengely ellensúlyaként mintegy.

Giró-Szász 2015 őszén távozott a Miniszterelnökségről, azt követően, hogy a Simicska-háború után Rogán kapta meg a kommunikációs területet. 2017-ben tanácsadócégét is eladta, két évig egyáltalán nem vállalt feladatot, aztán tavaly könyvet írt a miniszterelnöknek Gondolat és erő – A cselekvő állam orbáni modellje címmel. Giró-Szász megkeresésünkre tagadta, hogy felmerült volna visszatérése, azt mondta, ténylegesen visszavonult a politikától, és nem egyeztetett a miniszterelnökkel.