Giró-Szász András volt kormányszóvivő, a Századvég alapítója, könyvet írt Gondolat és erő – A cselekvő állam orbáni modellje címmel, erről beszélt a Hír Tv-ben.

Azt mondta: „A politikát, azt három hadszíntéren vívják: vívják a stílusháború hadszínterén, vívják a történetmesélés, vagy nem is tudom, hogy kéne mondani, sztori hadszínterén, és vívják egy hatalmi, hatalomtechnikai hadszíntéren.”

A Miniszterelnökség egykori kormányzati kommunikációért felelős államtitkára, aki a lemondása óta nagyon jól keres az államnak nyújtott tanácsadással, azt mondta, a leggyakoribb vád a kormánnyal szemben, hogy „korrupt, mindennap eltűnik valami, és még sorolhatnám”.

Szerinte ez a téma akkor került felszínre, amikor jött az a narratíva, hogy a magánnyugdíjpénztári pénzeket „ellopták”, de ez szerinte nem volt , mert például az államadósságot csökkentették belőle, illetve visszavásárolták a Molt. (Hogy pontosan mire ment el a pénz, azt máig nem tudjuk, a beígért egyéni nyugdíjszámlák sem születtek meg soha, és a jelenlegi ütemmel számolva még 25-50 év kellene, hogy az alaptörvény által előírt és biztonságosnak vélt 50 százalék alá csökkenjen.)

Giró-Szász szerint a magánnyugdíjpénztáras toposzok miatt van, hogy bár veszíthetnének a stílusháborúban, de nem mindegy, hogy 12-10-re vagy 12-0-ra veszítenek, márpedig a korrupciós vádak miatt nem csak kicsit veszítenek.

Szerinte amikor nemzetstratégiai célokról vagy komoly társadalmi célokról (például családtámogatásról) van szó, és az ellenzék a jó szándékot ezek mögött a célok mögött nem ismeri el, az már nem rövidlátás, hanem bűn.

Giró-Szász szerint az Orbán-modell lényege, hogy nem öncélú gazdaságpolitikát folytat azért, hogy jobbak legyenek a mutatóink, hanem azért akar eredményes gazdaságpolitikát, hogy ennek a hasznát a nemzetpolitikára tudja használni.

Arra a kérdésre, ami megint csak arról szólt, hogy mi az orbáni modell lényege, azt mondta, a politika nemcsak intellektuális kérdés, nem elég a gondolat hozzá, erő is kell. Szerinte ezt a leginkább „az jellemzi az elmúlt 9 évben, hogy ez a gondolat meghallgatja az észrevételeket, még talán a kritikát is, de egyszerűen nem hajlandó foglalkozni az okoskodással”.

Utóbbi alatt azt érti, hogy „azokat a gondolatokat, amelyek csak azt a célt szolgálják, hogy aki mondja, az is megjelenjen a térben, de semmiben nem visz előre, azt egyszerűen nem veszi figyelembe”.

Azt mondta, 1990 óta először most van olyan, hogy a bankszektorban, az építőiparban vagy az energetikában a magyar állam vagy magyar üzletemberek kezében van a vagyon, és nem oligarcházni kellene, hanem átlátni azt, hogy egy esetleges gazdasági válság idején, akkor a multik az anyaországban őrzik meg a munkahelyeket, akkor a magyar cégeknél nagyobb a munkahelyek biztonsága, és az itt megtermelt profitot itt forgatják vissza.

A stadionépítések kritikájáról azt mondta: 1000 milliárd forintnak több mint a fele tanuszodákra, több mint ezer ketreces focipályára, és nem stadionokra ment el, arra csak 400-500 milliárd, ami ugyan nagy pénz, de ez 9 év alatt ment el, ennyi idő alatt pedig 25 ezer milliárd forint ment az egészségügyre.