Nagyon nagy szeretettel, tisztelettel, becsülettel üdvözöljük kedves olvasóinkat ezen a POMPÁS, motiváló tavaszi reggelen, amikor a szuezi csatornát még mindig elállja keresztbe egy Berki Krisztiánosan közlekedő teherhajó. (Kelet-európai lelkünknek talán némileg megnyugtató, hogy ezek szerint globális szinten is létezik a közmondásos ukrán kapitány, aki merev részegen, völgymenetben képes telibe kúrni a Margit híd valamelyik pillérét.)

Senki ne menjen sehova, nagyobb-egyenlő FFP-2-es maszkban üljön otthon, tíz percenként biztosítsa a keze számára az antiszeptikus higiéniát szakszerű kézmosás módszerével, és nyomkodja a vakcinaregisztrációt ellenőrző oldalon a refresh-t szorgosan. Ha már ekkora összegeket invesztál az online játékfejlesztésbe a kormány.

Sereghajtóból éllovasként közeledünk a harmadik hullám csúcsához (talán), amikor csöppet bergamói állapotokról kénytelenek beszámolni az ország kórházaiból. (Gondoltuk-e volna-e valaha iksz évvel ezelőtt, hogy a „bergamói állapotok” – v.ö.: „festői olasz kisváros” – kifejezés káoszt, nyomort, halált jelenthet?)

Mindenesetre erősen úgy tűnik, hogy egy hónappal ezelőtt célszerűbb lett volna komolyan venni a járványszakemberek meglehetősen komoly figyelmeztetéseit, és akkor talán némileg kontroll alatt tartható lett volna a járvány.

Ezekben a komor időkben mind lelkileg, mind pszichésen, mind spirituális-idegileg jól esik egy kis, lehető legjobb értelemben vett motiváció. Nem gondolja ezt másképpen Orbán Viktor sem, aki a Legnagyobb Motivátortól, azaz önmagától vett idézeteket gravíroztatott – nem, nem a homlokára – saját munkahelyének falára. (Itt azért gondolkodjunk el egy pillanatra.)

Elkél persze a lelki erő, amikor a magyaremberek elleni sorozatos és brutális támadásokra specializálódott Európai Parlament (ejtsd – prüszkölve-köpködve: BRÜSSZEL) ismételten belefingott a nullás lisztbe. Ezúttal a néppárti frakció szíves magyarellenes, tömeggyilkos támogatásával.

A háttérhatalom vérgőzös őrjöngése közepette legalább a magyar sportlövők megmutatták, hogy egy összetartó, egységbe forrt, kart karba öltött, vállt vállnak vetett, kéz a kézben haladó (oh, bocsánat: értékei mellett kiálló) nemzetet nem lehet megtörni.

Az óceán dekadens túloldalán tudóscsoportok kapisgálják azt a statisztikailag nehezen összeálló elméletet, mely szerint, ha egy társadalmat eszetlen mennyiségű lőfegyverrel látunk el, akkor e fegyverek valamelyikét előbb-utóbb (és inkább előbb) a társadalom bizonyos, fejben fáradékonyabb tagjai előírásszerűtlenül, egymás lelövöldözésére fogják fölhasználni.

Aztán néznek, mint kínai főkatona az I. kerületi önkormányzatra.