Dollármillárdok égtek el a Wall Street hírhedt befektetőjének ámokfutásában, amit a nagy bankok is simán finanszíroztak

Múlt pénteken váratlan eladási hullám ütötte fel a fejét a Wall Streeten: amerikai médiacégek és kínai techcégek részvényeit adták el nagy tételben, tömbösítve, mintegy 20 milliárd dollár értékben.

Ilyen típusú kereskedés ekkora értékben ritkán fordul elő az amerikai tőzsdén, ezért a hétvégén lázas nyomozás indult, hogy kiderüljön, mi indította be az eladási hullámot. E hét elejére derült ki, hogy egy magántőke-befektetési alap, az Archegos Capital okozta az eladásokat, miután több befektetési banktól is fedezetfeltöltési felszólítást (azaz a filmcímből is ismerős margin callt) kaptak, és mivel ennek képtelenek voltak eleget tenni, a finanszírozó bankok elkezdték eladni a fedezetül szolgáló részvénycsomagokat.

Az Archegos Capital többek között nagy mennyiségben birtokolt az amerikai médiavállalat, a ViacomCBS részvényeiből, melyek értéke a múlt hét elején gyengülni kezdett. Ez komoly veszteséget okozott az Archegos portfóliójában, a finanszírozó bankok pedig úgy látták, hogy az Archegos képtelen lesz kikecmeregni ebből a helyzetből, ezért tömbösítve értékesíteni kezdték a fedezetül szolgáló csomagokat. A Goldman Sachs és a Morgan Stanley összesen 19 milliárd dollár értékben adott el részvényeket, az eladási hullámban érintett cégek értéke pedig mintegy 33 milliárd dollárral csökkent a nap folyamán. Elsősorban kínai techcégek papírjai zuhantak nagyot, de amerikai vállalatok is veszítettek az értékükből.

Az Archegos egyetlen ember, Bill Hwang vagyonát kezelte. Hwang a kilencvenes években a Wall Street történetének legendás/hírhedt hedge fund-kezelőjénél, a Julian Robertson által vezetett Tiger Managmentnél kezdte a pályáját, majd később saját alapkezelőt indított Tiger Asia Management néven. 2012-ben azonban több befektető pénzét is vissza kellett fizetnie, miután kiderült, hogy törvénytelen eszközökkel szerzett információkat kínai részvényekről. Mint a Financial Times felidézi, 2012-ben az Egyesült Államokban a bennfentes kereskedelm vádja miatt indított eljárás alól Hwang 44 millió dolláros bírság megfizetése után mentesült, Hongkongban viszont pár évvel később eltiltották a kereskedéstől.

Az Archegos Capital alapvetően saját vagyonának duzzasztására szolgált, és az eddig megismert információk szerint Hwang kifejezetten nagy tőkeáttéttel dolgozott, azaz komoly hiteleket vont be a kereskedés során. Ráadásul olyan papírokkal is kereskedett, melyekkel kapcsolatban sokszor felmerült a gyanú, hogy túl vannak értékelve. Nem véletlen, hogy a Financial Times elemzésében is arról írnak, Hwang befektetési portfóliója leginkább úgy nézett ki,

mintha egy reddites kisbefektető hozzáfért volna a Goldman Sachs hitelkártyájához, és teljesen elszabadult.

Az ilyesmi persze meglehetősen kockázatos gyakorlat, amit aligha lehet a végtelenségig űzni: ez derült ki a múlt héten, amikor a Wall Street történetének egyik legnagyobb értékű margin calljával kellett szembesülnie, melynek nem is tudott eleget tenni.

Mivel ezek a hedge fundok jellemzően a színfalak mögött kereskednek, csak az eladott részvénycsomagokból derült ki, hogy mikbe fektetett mostanában Hwang: a nagy kínai techóriások és az amerikai médiavállalatok részvényei is sokat emelkedtek idén, ugyanakkor akadtak szép számmal elemzők, akik egy ideje már figyelmeztettek arra, hogy ezek a részvények messze túl vannak árazva.

Hwang pár nap alatt hatalmasat bukott: a Bloombergnek nyilatkozó befektetési tanácsadó, Mike Novogratz 1994 óta dolgozik az amerikai piacon, de mint a lapnak elmondta, sosem látott még hasonlót: Hwang vagyona pár nap alatt több tízmilliárd dollárral csökkent, és lehet, hogy ez volt a valaha tapasztalt legnagyobb személyes vagyonvesztés az amerikai gazdaság történetében.

Az Archegos honlapja már a hétvégén elérhetetlenné vált, a New York-i székhelyű alapkezelő egyik brókere egyszerűen letette a telefont, amikor meghallotta, hogy a Financial Timestól keresik. Végül aztán hétfő este a vállalat szóvivője annyit közölt, hogy ez egy komoly kihívást jelentő időszak az Archegos Capital munkatársai és partnerei számára, és Hwang, illetve a csapat azon dolgozik, hogy kitalálják, mi legyen a következő lépés előre.

Isten sem segített

Ha csak arról lenne szó, hogy akadt egy milliárdos, aki évtizedeken át rendre felbukkant kockázatos és vakmerő tranzakciók környékén, és végül egy nagyot bukott, akkor alighanem a pénzügyi szereplők is sokkal jobban szórakozva szemlélnék a történteket.

Csakhogy az Archegos Capital története elég súlyos rendszerszintű problémákra is rávilágított: egyelőre nem világos ugyanis, hogy egy ennyire nagy kockázatokat vállaló, kevéssé átláthatóan kereskedő magántőke-befektetőt hogyan finanszírozhattak ekkora léptékben a nagy befektetési bankok. És amíg a Goldman vagy a Morgan Stanley a jelek szerint időben ki tudott szállni, így megúszta komolyabb veszteség nélkül, addig más bankok közel sem jártak ennyire jól: a Credit Suisse és a legnagyobb japán befektetési bank, a Nomura is több milliárd dolláros veszteséget szenvedhetett el, és mindkét óriásbanknál úgy látják, a történtek alapvetően befolyásolhatják az idei teljesítményüket.

Pedig a kiszivárgott hírek szerint az érintett befektetési bankok képviselői még közösen is egyeztettek az Archegosszal, hogy koordinált fellépéssel elkerüljék a túl heves piaci reakciókat, de végül a találkozó után kevéssel pár bank mégis elkezdte értékesíteni a birtokukban lévő részvényeket, ezért péntek reggelre kezelhetetlenné vált a folyamat, és a nem elég gyors bankok megégették magukat.

Az elmúlt napokban megszólaló bankárok és tőzsdei elemzők jellemzően zavarba ejtőnek és érthetetlennek nevezik, hogy a nagy befektetési bankok miért vettek részt ennyire jelentős tőkeáttételes hitelezésben. A Bloomberg elemzése szerint az egyik magyarázat az lehet, hogy Hwang magánalap-kezelője származtatott ügyletek révén vásárolt nagy tételben részesedéseket vállalatokból, így nem is igazán lehetett tudni, hogy mibe fekteti a pénzét. És Hwang sokáig rendkívül sikeres kereskedő volt, aki komoly nyereségeket hozott össze a befektetési bankoknak is, így hiába lehetett tudni, hogy korábban bűncselekmény-gyanús ügyletekben volt érintett, mégis szívesen működtek vele együtt.

Ráadásul hiába kereskedett több milliárd dollár értékben, az Archegos Capital családi vagyonkezelőként volt regisztrálva, emiatt pedig az amerikai tőzsdefelügyelet felé számos alapvető információt nem kellett közölniük. Épp ezért most ismét felerősödtek azok a hangok, melyek a családi alapkezelők szabályozását sürgetik, hiszen ebben az esetben sem egy kisbefektető magánszférájának a védelméről volt szó, hanem az egész részvénypiacot befolyásolni képes folyamatokról. Ugyanakkor az, hogy a tőzsdefelügyelet felé nem kellett jelenteniük lényegi információkat, még nem magyarázza, hogy a befektetési bankok miért nem világították át alaposabban az ügyfelüket.

Hwang amúgy hiába volt a Wall Street egyik leggazdagabb embere, keveset lehet tudni róla, a nyilvánosság elől elrejtőzve élte mindennapjait New Yorkban, nagyon ritkán adott interjút. Kevés megszólalásából annyi kiderült, hogy vallásos, és pár éve arról beszélt, hogy befektetései nem csak a pénzről szólnak, hanem a hosszú távú célokról is, melyekkel Isten is bír. Beszélt arról is, hogy az alapkezelőjénél mekkora örömmel nézik, amit Isten a befektetések és a kapitalizmus révén tesz a világgal.

Hány hasonló sztori van még?

Az eddigi jelek arra mutatnak, hogy a Long-Term Capital Managment 1998-as összeomlása óta az Archegos lehet a legnagyobb bukás a hedge fund-kezelők történetében.

És az igazi kérdés persze az, hogy mennyire volt általános az a gyakorlat, amelyet Hwang folytatott: hány olyan hedge fund-kezelő lehet, amely ennyire jelentős tőkeáttétel dolgozik, azaz a saját vagyona helyett elsősorban befektetési bankoktól kölcsönzött milliárdokkal kereskedik, ráadásul olyan származtatott ügyletekben, ahol sokszor nem is látni kívülről, hogy mibe fektetik a pénzüket.

Az első gyorselemzések szerint attól nem kell tartani, hogy az Archegos bukása azonnal komolyabb pénzügyi összeomláshoz vezetne, ugyanis a szigorúbb szabályok miatt a befektetési bankok ma már sokkal jobban fel vannak tőkésítve, mint 2008-ban voltak, és a hét elején egyelőre úgy fest, hogy nem gyűrűzött nagyon tovább a pénteki eladási hullám.

Ugyanakkor az a fogatókönyv elképzelhető, hogy a befektetési bankok tanultak az esetből, és elkezdik alaposabban átnézni, milyen hedge fund-alapokat finanszíroznak, milyen feltételekkel és mekkora tőkeáttéttel. És ha esetleg az derülne ki, hogy sok a hasonlóan kockázatos, nem kellő fedezettel megtámogatott finanszírozási projekt, az további fedezetpótlási felszólításokhoz vezethetne, ami akár az egész hedge fund-világot, és vele a tőzsdéket is megrázhatná.