Rendkívüli hete volt az olajipar legnagyobb szereplőinek: szerdán egymástól függetlenül három olyan esemény is történt, ami mutatja, hogy a klímaváltozás miatt milyen nagyobb léptékű változások zajlanak a világ energetikai piacán.

Előbb Hollandiában döntött úgy a bíróság, hogy a Royal Dutch Shell-nek a tervezettnél nagyobb léptékben kell mérsékelnie a kibocsátását a következő évtizedben. Majd pár órával később a Chevron részvényeseinek 61 százaléka szavazott a cég menedzsmentjének ajánlásával szemben arra, hogy a piacra vitt termékeik előállításához szigorúbb kibocsátási célokat tartson be a vállalat.

A legnagyobb meglepetést viszont az ExxonMobil esete jelentette: a vállalat vezetése szerdán jelentette be, hogy a részvényesek elérték, két olyan taggal bővüljön a vállalat igazgatótanácsa, akikről lehet tudni, hogy a cégvezetés határozottan ellenezte a kinevezésüket. A helyzetet még pikánsabbá teszi, hogy ezt a két kinevezést a részvények mindössze 0,02 százalékát birtokló aktivista befektetési alap, az Engine No. 1 érte el.

Aktivista befektetőkről jó ideje hallani már a vállalatok környékén, de leggyakrabban ez csak annyit jelentett, hogy egy részvényeseknek kedves cél, például a nagyobb osztalékok vagy a nagyobb visszavásárlási lehetőségekért küzdő gazdag befektetési alap vitte át akaratát az igazgatótanácson. Az Engine No. 1 célja viszont egész más volt: úgy látták, hogy a világ egyik legnagyobb olajtársasága nem tesz eleget a klímaváltozás következményeinek tompításáért, és változást akartak elérni.

Nem vették őket komolyan

Az Engine No. 1-et tavaly decemberben hozták létre, és a befektetési alap mindössze 40 millió dolláros részesedést vásárolt a világ egykor legértékesebbre taksált cégében. Az apró részesedés mellé viszont nagyon tudatosan megtervezett és profin kivitelezett kampány társult, így alig fél év alatt el alaposan fel tudták forgatni az Exxon működését: a szerdai, éves közgyűlésen elérték, hogy a vállalat vezetésének tiltakozása ellenére két olyan tagot is beszavazzanak az igazgatótanácsba, akik vállaltan a klímaváltozás miatt akarják átalakítani az olajcég működését és üzleti stratégiáját.

A Reuters összefoglaló cikkében ki is emeli, hogy már az is elvétve fordul elő, hogy egy 250 milliárd dollárosra becsült cégnek hasonló részvényesi lázadással kelljen szembenéznie, de az meg tényleg egészen ritka, hogy veszítsenek is. A lapnak nyilatkozó bennfentesek szerint számos körülmény együttállása kellett az Exxon vezetésének vereségéhez: az intézményi befektetők régóta elégedetlenek voltak azzal, ahogy a vállalat piaci riválisaihoz képest félvállról vette a klímaváltozást, és nem tettek eleget a zöld átmenet elősegítése érdekében sem. Az Exxon vezetése valószínűleg nem vette észre, hogy a befektetői oldalon mennyire fontossá vált a klímaváltozás kérdése, és az Engine No.1 ezt kihasználva győzhette meg például a jelentős részvénycsomaggal rendelkező kaliforniai és New York-i nyugdíjalapokat arról, hogy itt az ideje a változásnak.

Az elmúlt hónapok eseményeit követő források szerint az Exxon eleve későn reagált a szerveződő felkelésre, és amikor léptek, akkor is csak az osztalékokra leselkedő fenyegetésről beszéltek, és nem foglalkoztak a tágabb kontextussal, ahogy arra sem fordítottak figyelmet, hogy sok befektető eleve dühös volt a cégvezetésre: a 2020-as év rendkívül rosszul alakult a cég számára, a koronavírus-járvány miatt az Exxon 22 milliárd dolláros veszteséget termelt.

A járvány persze a legtöbb iparágat érzékenyen érintette, így önmagában ez még nem lett volna indok egy részvényes-lázadásra, de az eddigi elemzések szerint a vállalat vezetése nem mérte fel, hogy egy ilyen törékeny időszakban mennyivel könnyebb dolga lehet egy alternatívát felkínáló befektetői csoportnak.

Az Engine No. 1 pedig kihasználta ezt a helyzetet, és támadást indítottak: elkezdték megkeresni azokat a nagyobb befektetőket, akik olyan portfóliókat kezelnek, melyek szempontjából kiemelt jelentősége lehet a klímaváltozás kérdésének. A nagy nyugdíjalapok pont ilyenek, és a kaliforniai tanárok nyugdíjalapja, a CALsters már a kezdet kezdetén elköteleződött az ügy mellett.

Az Exxon válaszul kisebb módosításokkal próbálkozott, felvettek például egy fenntartható befektetésekkel foglalkozó szakértőt az igazgatótanácsba, illetve mérsékelték a kőolaj- és földgáz-feltárásokra irányuló programjuk mértékét is, de ez nem volt elég a lendület megtöréséhez: áprilisban az Engine No. 1 meggyőzte igazáról a 255 milliárd dolláros alapot kezelő New York-i állami nyugdíjalapot is. A Reuters összefoglalója szerint az Exxon ekkor már kezdte komolyabban venni a fenyegetést, de nem választottak jó taktikát: a részvényeseket azzal kezdték el rémisztgetni, hogy ha az Engine No. 1 terve megvalósul, az veszélybe sodorhatja a közeljövő osztalékkifizetéseit.

Csakhogy az olajárak esése és az Exxon növekvő eladósodása miatt sok elemző eleve azzal számolt, hogy nem lehet már sokáig fenntartani az elmúlt időszak osztalékszintjét, ezért ez a fenyegetés közel sem hangzott annyira vészjóslóan a részvényesek számára.

A viharfelhők csak sűrűsödtek a vállalat felett, amikor május közepén a befolyásos részvényeseknek tanácsot adó elemzőcég arra jutott, az Exxon-nak igazából nincs kész terve az energiaátmenetre, és az üzleti tervükben egyszerűen nincs érdemben belekalkulálva a klímaváltozás ténye. Ugyanebben az időszakban volt a vállalat vezérigazgatója, Darren Woods a CNBC gazdasági műsorának vendége, és piaci vélemények szerint szemmel láthatólag nem tudott érdemben válaszolni az imént említett kritikákkal kapcsolatos kérdésekre, ahogy arra sem, hogy rajta kívül miért nincs egyetlen tagja sem az Exxon igazgtatótanácsában, akinek lenne energetikai múltja.

link Forrás

Az igazi fordulatot aztán a világ legjelentősebb befektetője, a Blackrock átállása jelentette: a Blackrock az Engine No. 1 négy jelöltje közül hármat támogatott, és mint a szavazás után kiadott közleményükben írták, az Exxon az elmúlt 20 évben mindössze 10,4 milliárd dollárt fektetett alacsonyabb kibocsátást eredményező technológiákba, holott csak a 2020-as kiadásaik meghaladták a 20 milliárd dollárt.

Nem eszik olyan forrón a zöld átmenetet

Arról persze szó sincs, hogy a beszavazott két új igazgatósági tag harcos klímaaktivista lenne: Gregory Goff és Kaisa Hietala is az olajipar felől érkeznek, komoly vezetői múlt van a hátuk mögött, és az érkezésük igazából csak az Exxon eddigi működése szempontjából számít komolyabb változásnak. Az energetika világát zöld szempontból követő CleanTechnica is arra emlékeztetett cikkében, hogy ez a két ember nem fogja radikálisan átalakítani az Exxon működését.

De azzal együtt, hogy érdemes helyén kezelni a változás mértékét, a kinevezések elemzésük szerint alapvetően jó hírnek számít, hiszen az Exxon valamennyivel egész biztosan kevésbé lesz szennyező a jövőben, és minden bizonnyal nőni fog a vállalat ESG-befektetéseinek, azaz a zöld- és társadalmi kérdéseket is figyelembe vevő befektetéseknek az aránya.

A CleanTechnica szerint az Exxon igazgatótanácsában történteknek a szimbolikus jelentősége lehet majd nagy: az Engine No. 1 esete megmutatta a klímaügyben szerveződő aktivista alapoknak, hogy lehet keresnivalójuk az olaj- és szénipari óriások környékén is, és egyre több befektető van, aki tényleg foglalkozik a klíma kérdésével, ez pedig elősegítheti a zöld átmenet felgyorsítását.

A Financial Times is úgy értelmezte az eheti történéseket, mint a világos jelét annak, ahogy nő a nyomás a nagy olajtársaságokon, hogy tegyenek sokkal, de sokkal többet a klíma védelméért. A Nemzetközi Energia Ügynökség épp a múlt héten tette közzé friss előrejelzését arról, hogy mire van szükség a 2050-es zéró kibocsátás eléréséhez, és ebben hangsúlyozták, hogy ha ezt el akarjuk érni, akkor többé nem szabad több új olaj és gáz alapú projekteket finanszírozni.

A New York-i állami nyugdíjalap igazgatója, Liz Gordon arról beszélt a lapnak, hogy ma már politikusok, üzleti vezetők és a befektetők is elvárják, hogy a vállalatok kezeljék a klímaváltozás kérdését, míg a szintén az Exxon vezetésének akaratával szemben szavazó kaliforniai tanári nyugdíjalap portfóliómenedzsere, Aeisha Mastagni arról beszélt, hogy történeti szavazás zajlott, és szerinte messze hamarosan messze nem ez lesz majd az egyetlen eset, amikor az energiaátmenetre fókuszáló tagok jelennek majd meg amerikai cégek igazgatótanácsában.

A szerdai közgyűlésen Woods maradhatott az Exxon vezérigazgatója, ugyanakkor a Financial Times kérdésére ő is elismerte, hogy vereséget szenvedtek: mint fogalmazott, a részvényesek megüzenték, hogy azt szeretnék, ha az Exxon növelné az erőfeszítéseit e téren, és készen állnak arra, hogy ezt megtegyék.

A bíróságok is beszállnak

Az elemzések nagy jelentőséget tulajdonítanak a holland bíróság döntésének is, melyben kimondták, hogy a Shellnek a tervezetthez képest nagyobb mértékben kell csökkentenie a kibocsátását. Az angol-holland olajtársaság fellebbezett az ítélet ellen, ami gyakorlatilag azt jelentené, hogy egy állam bírósága mondaná meg egy multinacionális nagyvállalatnak, hogy a klímavédelem miatt hogyan végezze tevékenységét és hogyan állítsa össze üzleti tervét. És a London School of Economics klímaelemzője, Joana Setzer szerint a holland bíróság ítéletében nemcsak a Shell, hanem általában az összes energiaipari szereplő esetében mondta ki, hogy vissza kell szorítaniuk az olaj- és földgázfeltárásokat és csökkenteniük kell a károsanyag-kibocsátásukat, épp ezért sokan további klímaügyi perekre számítanak.

A szerdai három döntésről mondta azt a Financial Timesnak Andrew Logan klímaügyi befektetési elemző, hogy szerinte elképzelhető, hogy a jövőből visszatekintve azt fogjuk látni, hogy ez volt az a nap, amikor minden megváltozott. Míg az Egyesült Államok egyik legismertebb klímaaktivistája és klímaügyi írója, Bill McKibben arról írt hírlevelében, hogy a fosszilis ipar számára ez lehetett a legkatasztrofálisabb nap valaha. Ha olyan alacsonyan akarjuk tartani a hőmérsékletet, hogy a civilizációnk életben maradhasson, akkor a kőolajat és a földgázt a felszín alatt kell hagyni: ez radikális dolognak hangzott még egy évtizeddel ezelőtt is, most viszont úgy hangzik, mint a törvény, írta erről McKibben.

Abban a legtöbb elemző egyetért, hogy ezek a történések önmagukban még nem térítik le a bolygó klímáját az emberiség számára igen súlyos következményekkel járó melegedési pályáról, és a klímaváltozás elleni érdemi fellépés során más tényezőkre, például Kína aktív részvételére is szükség lesz. Ugyanakkor azt megmutatták, hogy valami tényleg megváltozott a nyugati társadalmakban, és időnként már piaci szereplők, például nagyobb befektetők is hajlandóak kalkulálni a hosszabb távú, környezeti szempontokkal.

Felső kép: Assaad al-Niyazi/AFP