Milyen lenne az ellenzéki összefogás romapolitikája?

július 1., csütörtök 12:06
  • Még zajlanak a civilekkel való egyeztetések, de megtudtunk néhány konkrétumot az ellenzéki összefogás roma programjáról, amiről eddig inkább csak általános, nagy szavakat lehetett hallani.
  • Az ellenzék minimálbérre emelné a közmunkások bérét, segítenék a romák kisiparos vállalkozóvá válását, a hátrányos helyzetű térségekben differenciálnák a béreket, hogy így csábítsák oda a munkavállalókat.
  • Az oktatásban meghosszabbítanák a tankötelezettséget, megakadályoznák a korai szelekciót, új ösztöndíjrendszert építenének ki a hátrányos helyzetű fiataloknak a gimnáziumokban.

Még nincs részleteiben kidolgozva az ellenzéki összefogás roma programja, június 30-ig várják a hozzászólásokat, és július elejére egy nyílt vita is várható a romákkal foglalkozó civil szervezetekkel. Eddig a közösalap.hu-n egy nagyon rövid manifesztum jelent meg az ellenzék tervezett romapolitikájáról, ezért megkérdeztük a pártokat arról, hogy az általánosságban megfogalmazott szavak mögött milyen konkrét elképzelések vannak, és hogy az Autonómia Alapítvány szerint jó-e az irány, amiben gondolkodnak. A pártok közül érdemben egyedül a Párbeszéd, a DK és a Momentum válaszolt, a többi párt arra hivatkozott, hogy még csak most kezdődnek az egyeztetések.

Az ellenzéki összefogás romapolitikája azért is egy izgalmas kérdés, mert a Fidesz a kormányzása alatt többször is belerúgott a romákba, és ahelyett, hogy megoldotta volna a velük kapcsolatos problémákat, inkább csak elmélyítette azokat.

Ilyen volt a gyöngyöspatai romák szegregációjának kérdése, ahol a Debreceni Ítélőtábla mondta ki, hogy az államnak kártérítést kell fizetnie a roma diákoknak, amiért a Nekcsei Demeter Általános Iskolában 2004 és 2017 között származásuk alapján különítettek el roma és nem roma gyerekeket. Az ítélethirdetés után azonban több kormánypárti politikus, köztük Orbán Viktor is azt hangoztatta, hogy „az egész ügy nincsen jól” és „mélyen igazságtalan”, mert:

„A magyarok nem rasszisták, nem utasítják el a cigányokat élből. (...) De van egy határ, amit a magyar sosem fog átlépni, vagy sosem érzi úgy, hogy azt szabad átlépni. Ez pedig az a határ, ha pénzt adunk a semmiért” - mondta Orbán Viktor a Kossuth rádióban.

Ezután az merült fel, hogy ugyan kapják meg a romák a pénzt, de ne költhessék akármire, ami még nagyobb felháborodást keltett. Végül az állam kifizette a kártérítést, de a kormány csak tovább mélyítette a szegregáció műfaját, és a romák ellen hangolta a magyar közvéleményt. De szintén a romákkal kapcsolatos előítéleteket mélyítette tovább, hogy a kormány 2015-től fogva szisztematikusa hasonlította a menekülteket a romákhoz, akiket Lázár János szerint 600 éve nem sikerült integrálni a magyar társadalomba.

Közmunka és szociális gazdaság

Az ellenzéki összefogás előzetesen ismertetett roma programját egyelőre még csak a pártok roma ügyekkel foglalkozó szakértői dolgozták ki, a külső szakértők és civilek bevonása csak ezután fog megtörténni, a cél egyelőre a legfontosabb alapelvek összerakása volt.

A romák integrációjával foglalkozó Autonómia Alapítvány szerint a tervezet egy rögtön nagyon fontos mondattal indít, amiről eddig nem volt nemzeti közmegegyezés:

„Az ellenzéki szövetség minden tagja Magyarország egyenrangú polgáraként tekint hazánk roma közösségeinek tagjaira. Kiállunk társadalmi integrációjuk mellett, és elkötelezettek vagyunk a jelenleg fennálló hátrányaik felszámolásában, az előítéletek kialakulásához vezető problémák megoldásában.”Az Autonómia Alapítvány szerint ebből a fontos állításból sok minden levezethető, például az, hogy nem fogadható el a megkülönböztetés, ami jelenleg intézményszinten és az egyének szintjén is van, amit attiűdformálással, de ha máshogy nem megy, akkor a törvény erejével kell majd megoldani.

Az ellenzék a romák felzárkóztatására két alappillért határoz meg: a munkát és az oktatást, illetve „a romák felemelkedésének egyik legfontosabb eszköze a reménytelenül leszakadó térségek fejlesztése, felzárkóztatása is.”

A Párbeszéd bővebben kifejtette, hogy a munkára nézve ez azt jelenti, hogy az önfenntartás, az elsődleges munkaerőpiaci megjelenés lesz a fő cél, ezáltal minden gazdasági programnál ez lesz a prioritás. A térség munkaerőpiaci igényeinek feltérképezésénél a munkaügyi központok adatbázisára épülő képzési struktúrát alakítanának ki. Ezt az adatbázist a megyei területfejlesztési intézmények kezelnék, és a szakképző centrumok jól felhasználnák a képzéseiknél, átképzéseiknél, hogy a képzések során ténylegesen a helyi gazdasági szereplők igényeinek feleljenek meg.

A Párbeszéd azt mondja, hogy ehhez azonban az első időszakban a szociális gazdaságnak kell fontos szerepet betöltenie a romák munkaerőpiaci helyzetének javításában.

Addig, amíg a közoktatási mutatók és a piaci alapú munkahelyek nem képesek biztosítani a roma társadalom megélhetését, az állandó munkahelyek biztosítását, addig az államnak és az önkormányzatoknak lényegesen nagyobb szerepet kell vállalniuk a munkahelyteremtésben.Ezt úgy képzelnék el, hogy „valódi és hasznos” közmunkaprogramot hoznak létre, ami figyelembe veszi a közmunkások kompetenciáját és a helyi gazdasági és termelési igényeket.

A DK szerint a közmunkarendszer átalakításához az is elengedhetetlen, hogy a közmunkabért a minimálbér szintjére emeljék. A Párbeszéd szerint a közmunkaprogrammal párhuzamosan meg kell teremteni a magasabb jövedelmű szociális gazdasági munka lehetőségét, főként a leszakadó, vidéki körzetekben a hátrányos helyzetben lévő emberek számára. Ennek a munkahelyteremtő formának célirányosan három fő területet kell majd érintenie:

  • az állami gazdasági és infrastrukturális fejlesztéseket (vállalkozások, szövetkezetek, önkormányzati-állami munkahelyek, közszolgáltatások, utak, közművek, közlekedés),
  • az oktatást
  • és a társadalmi szerepvállalást (civil szféra, önkormányzatok).

Szintén támogatnák a romák kisiparossá válását is, ehhez olyan feltételrendszert teremtenének, ami biztosítaná, hogy rászorultsági alapon minél többen tudják elérni a mikrohitelprogramokat, emellett az állam a saját vállalkozás indításához szükséges tudást is biztosítaná.

A Párbeszéd szerint azonban sajnos az aránytalan területi gazdasági potenciál miatt a munkahelyteremtés sokszor így sem oldható meg a leszakadó rétegek által sűrűn lakott marginális területeken, a halmozottan hátrányos helyzetű kistérségekben, ahol ezért a szociális gazdaságnak és állami szerepvállalásnak még hangsúlyosabban kell érvényesülnie. Ezekben a körzetekben kiemelten kell támogatni a cégek letelepedését, új vállalkozások megteremtését.

Az ellenzék azt is szorgalmazza, hogy növeljék a cigány származású munkavállalók számát a közszféra területén, a közoktatásban, közigazgatásban, egészségügyben, belügyben.

A szelekció megakadályozása az oktatásban

A felzárkóztatás másik alappillérének az oktatást jelölték meg, de a konkrétumok itt még kicsit váratnak magukra. A DK említette, hogy a tankötelezettséget is visszaállítanák 16-ról 18 éves korra, hogy ezzel is megakadályozzák a lemorzsolódást, és megtartanák a felsőoktatásban a roma szakkollégiumi rendszert. Emellett nem csak a szakképzésben, de a gimnáziumokban is bevezetnének egy ösztöndíjrendszert az ott továbbtanuló hátrányos helyzetű diákok számára.

A Párbeszéd és a Momentum is hangsúlyozta, hogy az egyik legfontosabb feladat az oktatásban, hogy megszüntessék a szegregációt, és minél később kezdődjön meg a szelekció. A Párbeszéd szerint a szakmai érvek egyértelműen a késői oktatási szelekciót támogatják, miközben a jelenlegi gyakorlatban a 6 és 8 osztályos gimnáziumok kínálják a legjobb esélyt a minőségi tudás megszerzésére. A cél, hogy ne vigyék el a legjobb tanulókat az általános iskola felső tagozatáról, hanem a 8. évfolyam végéig integrált osztályokban tanulhassanak a gyerekek, olyan szakmai színvonalon, mint most a legjobb 6 és 8 évfolyamos középiskolák alsó tagozatain. Arról viszont egyelőre még nem beszéltek, hogy ezt hogyan valósítanák meg.

A hátrányos helyzetű térségekben eluralkodó pedagógushiányt differenciált bérezéssel szüntetnék meg.

Az ellenzék szerint ezekben a térségekben a szociális ellátásban, a közoktatásban és a köznevelésben, az egészségügyben munkát vállaló értelmiségieknek, segítő munkatársaknak kiemelt bérezést kell kapniuk, ami akár nettó 50 százalékkal is magasabb lehet, mint a besorolásuk.

Már a pedagógusképzésben is helyet kapnának a romák, a pedagógusjelöltek számára ugyanis a hátrányos térségekben történne a gyakorlati oktatás fejlesztőpedagógusok, iskolapszichológusok, pedagógiai asszisztensek bevonásával, de iskolán kívül tanodákkal is támogatnák a pedagógusok munkáját.

Szűrőbuszok, mobilorvosok

Az ellenzék roma programja szerint szintén megoldandó probléma az egészségügyi ellátás a hátrányos helyzetű területeken, ugyanis a magyar társadalomban a romáknál a legrosszabbak az egészségügyi mutatók, az elégtelen orvosi ellátás, az egészségügyi szűréseken való minimális részvétel, a rossz életkörülmények ezt mind befolyásolják. A roma családok jelentős része olyan hátrányos térségekben él, ahol még a védőnői és a körzeti orvosi ellátás is hiányos. A romák által lakott területeken a legnagyobb mértékű hiányosság azonban a gyermekorvosi ellátásban van.

A Párbeszéd szerint az orvoshiány miatt ennek megoldása nagyon nehéz feladat, legfeljebb a bérek rendezésével és jelentős letelepedési támogatással lehet javítani rajta. Addig is fejleszteni kell a mobil egészségügyi szolgáltatásokat, a DK szerint elképzelhető, hogy mobilorvosi rendszert, szűrőbuszokat rendelnek majd ki ezekre a helyekre, mert az infrastrukturális problémákat hosszabb idő megoldani.Szintén fejlesztenék a védőnői rendszert, és családi mentorrendszert hoznának létre, amely a családtervezés, a gyermekvállalás, a családi gazdálkodás segítését is magába foglalja egészen az egészségügyi és öregségi ellátás területéig.

A felvilágosító és alternatívát kínáló ártalomcsökkentő programok számát is növelnék a hátrányos helyzetű térségekben, hogy mérsékeljék a szintetikus szerek térnyerését.

Az Autonómia Alapítvány ígéretesnek tartja az eddig megjelent programot, azt írják,„jó látni, hogy a manifesztum rögzíti, a cigányság aktív részvétele nélkül nem lehet változásban reménykedni”, mert ez a mostani kormányzat nem így gondolja. Az alapítvány szerint a jelenlegi kormány 2030-ig tervezett roma stratégiájában ez az egyszerű állítás 160 oldalon keresztül nem jelenik meg, a most tervezett programok megvalósításában nem számolnak a roma önszerveződő közösségekkel, ennek megfelelően megerősítésük nem is jelenik meg célként.

Az alapítvány szerint a programban azt is fontos lenne kimondani, hogy addig valódi változásra nem lehet számítani, amíg a hazai cigányság kellő politikai súllyal ki nem vívja magának azt, ami megilleti.

„Lehet hinni abban, hogy a megillető jogokat, intézményeket, lehetőségeket, esélyeket kegyből, felvilágosultságból, szavazatért cserébe megkapja egy kisebbség, de ez eddig nem történt meg. Ehhez mindenképpen garanciát jelentene egy széles, önszerveződő, érdekérvényesítő és politikai képviseletet is biztosító roma mozgalom, s ezt akár ellenérdekelt félként is bátorítani szükséges.”