• Néhány év alatt alig ismert politikusból miniszterelnök-jelölt lett Jakab Péter, aki leginkább parlamenti akcióival szerzett népszerűséget.
• Egyszerre az elsorvadt tekintélyű intézményrendszer jellegzetes figurája és az ellenzéki összefogás fegyelmezett katonája.
• Szerinte nincs itt az ideje a filozofálásnak, és valóban nem is tűnik úgy, hogy túl sokat foglalkozna elvontabb kérdésekkel.
• A jobbikos kampányt a tapolcai választókerületben néztük meg.

Péntek délután Tapolca főterén, néhány sarokra a város leghíresebb látványosságától, a Malom-tótól rendőrök sorfala választott el két társaságot. A nagyobb csoport a Jobbik miniszterelnök-jelöltje, Jakab Péter utcai fórumára érkezett, aki a körzet jobbikos jelöltjével, Rig Lajossal közösen lépett fel. A másik társaságból a legtöbben a közeli Fidesz-irodából léptek ki a fórum kezdete előtti percekben Jakab-ellenes táblákkal, bohócjelmezzel felszerelkezve. Nagyjából ilyen hangulatban zajlik az ellenzéki országjárás szerte az országban.

A tapolcai választókerület (Veszprém 3.) nem azért érdekes, mert az ellenzéki előválasztás itt különösebb izgalmakkal kecsegtet. Egyelőre a jobbikos Rig Lajos az egyetlen bejelentett jelölt, őt támogatja a DK, az LMP és a Mindenki Magyarországa Mozgalom is. Úgy tudjuk, az MSZP sem tervez jelöltet indítani vele szemben. A Momentum még nem döntött, és elvileg még jöhet civil induló is, ezzel együtt jó esély van arra, hogy - Horváth Csaba bravúros kifejezésével élve - egyjelölti verseny, avagy korlátozott előválasztás legyen itt.

Itt fordult fel a magyar közélet

A választókerület a közelmúlt politikai története miatt izgalmas. 2015 áprilisában itt szerzett története során először egyéni országgyűlési képviselői mandátumot jobbikos politikus - ugyanaz a Rig Lajos, aki most is jelölt.

A Fidesz akkor mélyrepülésben volt: az internetadó, a kitiltási botrány és az utána következő bénázássorozat alaposan megtépázta a párt népszerűségét, a migránsozást pedig ugyan már ízelgették ekkor, de teljes beleállásról még nem volt szó. Februárban előbb a veszprémi időközin veszített jelöltjük a függetlenként induló Kész Zoltán ellen (ezzel elveszett a parlamenti kétharmad), majd áprilisban jött Rig tapolcai győzelme.

Az akkori eredmények azt sugallták: a Fidesz elfáradt, és lassan az MSZP sorsára jut, a csalódottsági hullámot pedig a Jobbik fogja meglovagolni. Nem az történt ugyanis, hogy Rig Lajos lett hirtelen sokkal népszerűbb, mint ‘14-ben, hanem a fideszes jelöltre adott szavazatok párologtak el. Úgy látszott, a veszélyt a mainstream pártok elkopásával a Jobbik megerősödése jelenti, ami akkor még bőven a néppártosodás előtt állt.

Az akkori Orbán Viktor a választás előtti tapolcai látogatásán még olyanokkal érvelt, hogy „az a kérdés, hogy a következő években az uniós milliárdokból mennyit tudnak fejleszteni a tapolcai körzetben”, és hogy Tapolca „becsületbeli ügy”.

Három évvel később, amikor a fideszes Fenyvesi Zoltán visszaszerezte a választókerületet, a kampányban már arról beszélt, hogy

az ellenzék migránsokat telepítene a tapolcai laktanyába.

A különbség elég jól leírja, mi történt abban a három évben. Szó sem volt már a Fidesz elfáradásáról, a párt úgy száguldott el a szélsőjobbra, hogy annak szele Vona Gábor kalapját is levitte a fejéről. Fenyvesi 22 ezer szavazatot szerzett Rig Lajos 19 ezréhez képest 2018-ban. Az MSZP-s jelölt közel négyezer szavazatával együtt az ellenzék ugyan nyert volna - akkor viszont még nem álltak össze.

A '18-asok és a '22-esek

A „nem akarjuk elkövetni a ‘18-asok hibáit” a jobbikosok pénteki kampánynapjának egyik legtöbbször elmondott tétele volt. A két politikus a tapolcai piacon kezdett reggel, ahol néhány vásárló már nyolc körül kikérte az első adag sült kolbászt és hurkát. Aztán elmentek Sümegre, beszédet mondtak egy ajkai közért előtt, délután pedig visszatértek Tapolcára fórumot tartani.

„Olyan, mint egy népmesei hős” - mondja a piac előtt Jakabról egy helyi jobbikos, aki régóta tagja a pártnak. Szerinte Vona Gábor ugyan karakteresebb volt, de Jakab sokkal közvetlenebb. Jakabot hallgatva rögtön feltűnik, hogy a szövegének tartalma nem különbözik lényegesen attól, amit más ellenzékiek mondanak bérekről, korrupcióról és a fenyegető hatalomról - de mások nem fűznek a beszédeikbe újra és újra olyan fordulatokat, hogy

„há’ mondom, ember”.

Jakab Péter 2018-ban a szétesőben lévő Jobbik politikusaként robbant be. Miután a választás óriási bukást hozott, Vona Gábor pártelnök lemondott. Egymást követték a kilépések, egyszerre voltak politikai és identitásválságban, az Állami Számvevőszék büntetései miatt pedig még gazdaságiban is - erre rá is ment az EP-kampány 2019-ben. Ebben az időszakban került be a parlamentbe Jakab, aki korábban miskolci önkormányzati képviselő és pártszóvivő volt.

Úristen, mi lesz ebből

„Az első felszólalása előtt megkérdeztem, mit akar mondani. Azt mondta, ugyanúgy akar beszélni, mint a miskolci üléseken, és azt fogja mondani, hogy ennyi bűnöző előtt még nem beszélt. Úristen, mi lesz ebből, gondoltam, fel is hívtam a jogászainkat, hogy ezért megbüntetik-e” - emlékszik vissza Molnár Enikő, Jakab kabinetvezetője, akivel együtt kezelik a politikus közösségi oldalát és együtt találják ki a politikai akciókat. Jakab valóban így kezdett, Kövér László házelnök rögtön ki is kapcsolta a mikrofonját. Ezzel indult az azóta is tartó, tolvajozásokon, krumplilóbáláson, Orbán Viktorral vívott szócsatákon és sok millió forint büntetésen keresztül kanyargó parlamenti történet, ami megsokszorozta Jakab népszerűségét, miközben előbb frakcióvezető, majd elnök és miniszterelnök-jelölt lett a pártban.

Sümeg és Ajka között arról kérdezem Jakabot, tudatos politika volt-e a részéről az, hogy nyíltan nekiment a miniszterelnök tekintélyének. Azt mondja: „Nincs tekintélye, nincs minek nekimenni. Nem akarom eljátszani, hogy a parlamentben tekintetes urak ülnek. Ezek közönséges tolvajok, illetve bocsánat, profi bűnözők.” Szerinte az emberek

„a nép hangjára vágynak a parlamentben, és nem barokkos körmondatokra.”

Kövér László büntetései persze kellettek ahhoz, hogy a felszólalások ennyi emberhez eljussanak. Jakab el is ismeri, hogy „tízmillió forintból nem tudott volna ilyen sok reklámidőt venni egyetlen médiában sem”.

A tekintély elsorvadása

Arról, hogy a magyar parlamentarizmus teljes leépülése miatt már azzal szerezhet népszerűséget egy politikus, hogy egyáltalán nem is veszi komolyan a Tisztelt Házat, a Magyar Jetiben készítettünk egy adást. Jakab akcióiról pedig legtöbbször Martin Gurri A nyilvánosság lázadása és a tekintély válsága az új évezredben című könyvének tételei jutnak eszembe (Itt írtunk róla.) Gurri részben a hagyományos intézmények tekintélyének elsorvadásából vezeti le, miért lett ilyen instabil katyvasz a közélet a világ szinte minden pontján, tele különös, asztalra csapva kiabáló figurákkal. Amikor a könyvről szóló cikkünk megjelent, Ukrajnában éppen egy komikusból lett elnök, de ennek a folyamatnak jellegzetes alakjaként értelmezhető Jakab is. Gyors feltörése az országos politikában pedig talán többet mond az ország lelki állapotáról, mint róla magáról.

Azért is hasznos külső fogódzót keresni a Jakab-jelenség megértéséhez, mert azt egyébként nem könnyű megtudni, hogy ő maga mit gondol a világról. Egy interjúban azt mondta, „rendkívül kevés filmet néztem meg eddig életemben”, egy másikban a kedvenc könyvére vonatkozó kérdésre így válaszolt: „mesekönyveket olvasok mostanában a kisfiamnak”. Szinte minden esetben, amikor felmerül valami olyan kérdés, ami egy kicsit is elvontabb a konkrét mindennapi ügyeknél, azt mondja: az embereket nem ez foglalkoztatja. Lehet, hogy azért, mert mást akar mutatni, mint az állandóan tépelődő Vona Gábor. Közben tényleg nem tűnik kifejezetten érdeklődő típusnak, aki sokat foglalkozna elvontabb kérdésekkel.

Az interjúkat ugyan sorban adja, de nagyon ritka, hogy azokban ne a politikusi hangján szólalna meg. Úgy tudjuk, a Partizán meghívását például nem is vállalta az életút-beszélgetésre.

Az új vezető

Rutinszerűen mondja el mindig, hogy az általa vezetett Jobbik nem tűr meg szélsőségeseket, és hogy elnökként első dolga volt eltávolítani a pártból Kulcsár Gergelyt, aki korábban Duna-parti cipőkbe köpött. („A korábbi vezetésnek elég volt a bocsánatkérés. Nekem nem, én nem tudok egy ilyen emberrel közösséget vállalni”.) Azt is elmondta, hogy a 2006-os Gyurcsánnyal még nem lehetett volna összefogni, de a 2010-es Jobbikkal sem.

Amire viszont mintha nem lenne valódi válasz, az egy nagyon egyszerű kérdés: miért?

Miért lép be egy szélsőjobboldali pártba valaki, akinek a dédapja Auschwitzban halt meg? Miért tagja éveken át egy nyíltan gyűlölködő szervezetnek, aztán miért változtat irányt az egész párttal együtt? Erre Jakab válasza lényegében az, hogy szerinte a Jobbik igazából korábban sem volt gyűlölködő párt, csak megtűrt vállalhatatlan elemeket. Ő viszont elnökként már nem tűri meg ezeket, a közösség pedig akkor tud változni, ha a vezetés eltökélt.

Az identitások korában természetesen mindenki meghatározhatja önmagát, de azt hiszem, ezt az értelmezést a Jobbikról Jakab Péteren és közvetlen környezetén kívül nem sokan osztják. Kevesen lehetnek, akik úgy látják a pártot, mint ami csak megtűrte volna a szélsőséges elemeket, és nem a szélsőség lett volna a lényege. A tapolcai piac előtt úgy fogalmazta meg egy jobbikos asszony: a régi irányvonallal is egyetértett, de hát változik a világ, az újjal is egyetért.

Egy olyan brutális és hisztérikus kampány közepén, mint a mostani, ilyen kérdések boncolgatásának valószínűleg nem sok tere lesz. Pedig a rendszerváltás óta zajló magyar politikatörténet felfogható úgy is, mint a társadalomban felgyülemlett düh és csalódottság ide-oda terelése. Ez pedig általában újabb dühhöz és csalódásokhoz vezet.

Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy a düh mögött milyen gondolat van.

Az ilyen felvetésekre Jakab a beszédeiben azt szokta mondani: lehet pártprogramokat mutogatni, de „fontosabb visszaadni az emberek hitét, hogy a változás lehetséges”.

Így készült a parizer

Politikai szempontból közben az emlékezetes parizer-ügy is inkább azt üzenhette a Jobbiknak: nem mindig érdemes túlgondolni a dolgokat. Molnár Enikő elmondása szerint sokkal kevésbé volt tudatos kommunikációs akció, mint ahogy kívülről látszott. Jakab közösségi médiás oldalaira állandóan pakolni kell a tartalmat, Molnár Enikő meg is kérte aznap, hogy küldjön neki valami képet, amit ki tud tenni Instagram-storyba.

Jakab elküldte a később híressé váló fotót arról, hogy éppen parizert eszik, azzal a megjegyzéssel, hogy szerinte ez úgysem fog érdekelni senkit. Molnár Enikőnek annyira megtetszett a kép, hogy rögtön úgy reagált: ez túl jó Instagram-storyhoz, megér önálló posztot is. (A storyk csak átmenetileg látszanak, a posztok nem.) Onnantól persze, hogy ügy lett belőle, ők is rákapcsoltak a témára - a Fidesz azzal reagált, hogy a milliós fizetés mellett hiteltelen a parizerezés, mire Jakab újabb gasztroposztokkal válaszolt. A Magyarországot hetekig foglalkoztató ügy kirobbanása mögött viszont Molnár Enikő szerint eredetileg nem volt tervezés.

Csak kellett valami storyba.

Az összefogás fegyelmezett katonája

Hogy ne legyen túl kerek a történet, van egy részlet, ami kevésbé illik az asztalra csapó, Martin Gurri könyvébe illő figurához. Az ilyen politikusok általában mindenkinek egységesen beszólnak, minden irányba ütnek, részben éppen emiatt népszerűek.

Jakab Péter viszont az ellenzéki összefogás egyik legfegyelmezettebb katonája. Hárítja azokat a kérdéseket, amik a pártok közötti különbségekről szólnak, nem beszél ki, pártja sorban köti a megállapodásokat a DK-val, és kifejezetten kritikus a ‘18-asokkal szemben, amiért előrébb sorolták az egójukat, mint a kormányváltást. „Nem kell szeretnünk egymást, ahogy a melósnak sem kell szeretnie a munkatársait, de együtt kell dolgoznunk, mert a főnök ezt mondja, az én főnökeim pedig a választók, akik kormányváltást akarnak” - mondja a fórumai közönségének. Sokkal inkább azoknak szól be, akiknek elvi kifogásaik vannak, és fanyalognak az összefogáson. Mivel ez több megszólalásában is előkerült, megkérdezem, hogy miért érzi ezt ilyen fontosnak.

„Vannak olyan hangadók, akik sok emberhez elérő publicisztikákat írnak, és amikor megpróbálnak kételyeket ébreszteni az olvasóban, azzal végső soron a kormányváltó erők táborát gyengítik, és a rezsim életben maradását támogatják, még ha nem is ez a céljuk” - mondja. Tehát publicistáknak üzenget a megszólalásaiban?

„A nép között nincsenek finnyáskodók. De van egy értelmiségi réteg, aki szeret elfilozofálni az élet dolgain, akkor, amikor nem filozofálni kell, hanem küzdeni. Majd utána lehet cizellálni, és egy kicsit eltartani a kisujjat, és lehet finomítani a jövő Magyarországán, de amikor egy rezsimmel küzdünk, nincs helye a finomkodásnak.”

„Nem befolyásolja a homoszexuálisok életét”

Az ellenzéki együttműködés legkritikusabb pontja az utóbbi időben a melegellenessé bővített pedofiltörvény volt, amit a Jobbik a többiekkel ellentétben megszavazott. Megkérdezem, hogy egyetért-e a homofób módosításokkal.

Jakab szerint két dolog között kellett választaniuk: az egyik a pedofilok elleni fellépés, amit már régóta szorgalmazott a párt, a másik a homoszexualitás iskolákban történő népszerűsítése. Szerinte a pedofilokkal szembeni fellépés a fontosabb, „ha csak egy gyereket megmentünk, már megérte”. Ugyanakkor azt is mondja, az egész téma gumicsont, mert még soha nem találkozott olyannal, hogy valaki népszerűsítette volna a homoszexualitást iskolákban, így ennek betiltása szerinte nem jelent semmiféle változást, nem befolyásolja a homoszexuálisok életét.

Amikor megkérdezem még egyszer, hogy egyetért-e a módosítókkal, azt mondja: „Nem volt erre társadalmi igény, mert eddig sem volt ilyen népszerűsítés.”

Az LMBT-szervezetek egyébként nem osztják azt az értelmezést, hogy nem érinti őket a törvény. Többen arról beszéltek a 444-nek, hogy attól félnek, több lesz emiatt a gyűlöletbűncselekmény.

Nem változott az értékrendje

„Ha sikerült elérni azt jobbikosként, hogy a DK is beállt egy jelölt mögé, az éppen azt sugallja, hogy alkalmasnak tartják” - mondja az összefogásról szóló kérdésünkre a tapolcai ellenzéki jelölt, Rig Lajos. Dobrev Klárával közös plakátjáért „kapott hideget-meleget”, de megköszönte a támogatást a DK-nak, ahogy a többi pártnak is. Rig azt mondja, mentősként, altatóorvosként és parlamenti képviselőként sem a párthovatartozást nézi, ha el kell látni, vagy képviselni kell valakit.

Rig a koronavírus idején azzal került be a hírekbe, hogy újra szolgálatra jelentkezett az egészségügyben. Azelőtt a ‘15-ös győzelmekor kapott kiemelt figyelmet. Közösségi médiás aktivitása akkor elég világosan megmutatta, hogy korábban erősen szélsőjobboldali nézeteket vallott. Országos ügy volt abból is, hogy milyen tetoválása van: egyes hírek arról szóltak, hogy a „Becsületem a hűség” SS-jelmondat volt rávarrva. Végül egy veszprémi lapnak mutatta meg a tetoválását: a becsület és hűség szavak voltak a képviselő testén, mellette az esküvője dátumával.

Arról kérdezzük, mennyiben változott meg 2015 óta. Rig azt mondja:

„Az értékrendem nem változott meg. Az első mindig a családom, aztán a szakmám, aztán a többi. 2008 óta vagyok a Jobbik tagja, ha nem értenék egyet az értékrenddel, akkor már megváltam volna ettől a párttól.” Szerinte a politikája sem változott meg, mert most is a tapolcai kórházban megszüntetett ágyakért harcol, ahogy korábban.

A tapolcai utcafórumon a Fidesz-irodából kilépő ellentüntetők között van Végh László sümegi fideszes polgármester, aki fel is emlegeti: sokan nem tudják elfogadni, hogy a Jobbik összefogott azokkal, akik ellen létrejöttek. Egyre inkább általános gyakorlatnak látszik, hogy ezeken az ellentüntetéseken önkormányzati képviselők és polgármesterek is részt vesznek.

A két tábor között a balhé nem szabadul el, de az indulatok érezhetően izzanak. Jakabék stábja előző nap arról számolt be, hogy egy munkagép hajtott feléjük, miközben videót készítettek egy Mészáros-érdekeltségnél zajló építkezésről. A kérdés, hogy elpattan-e a feszültség valahol ebben a kampányban, ami még beláthatatlanul hosszú ideig tart.

A parlamentben és a közösségi médiában ez inkább showműsor, helyben viszont az embereknek együtt kell élniük másnap is, amikor már nem mutatja őket az aktuális Facebook-élő.

Bár hivatalosan még nem jelentették be, a hírek szerint 2022-ben Navracsics Tibort indítja a Fidesz Tapolcán. Ha valóban így lesz, akkor az Európai Bizottság egykori kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi biztosa egy olyan körzetben lehet jelölt, ahol pártja irodájából indulnak bohócruhába öltözött emberek megzavarni az ellenzék rendezvényét.