Mit lehet megtudni egy fa évgyűrűjéből? Azt már az általános iskolában megtanuljuk, hogy a gyűrűket megszámolva kiderülhet a fa életkora, de a faévgyűrűkből ennél ma már jóval több információt lehet kiolvasni: az erdők egykori állapotáról, régiók évszázadokkal ezelőtti klímaviszonyairól és korábbi erdőtüzekről is bőven derülhetnek ki részletek.

Hogy milyen területei vannak az évgyűrű-vizsgálatnak, hogyan hasznosítja a régi fákat a régészet, vagy hogy mit lehet megtudni egy sok ezeréves jégdarabból, arról Kern Zoltán, a Földtani és Geokémiai Intézet (Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont , ELKH) kutatója beszélt nekünk.

Mitől nő a fa?

A fák évgyűrűi a kambium, azaz az osztódószövet aktivitásának évszakos váltakozását mutatják. Kern Zoltán elmondása szerint általában az a jellemző, hogy az évi növekedési időszak elején nagyobb a kambium aktivitása, kevésbé sűrű faanyag keletkezik ilyenkor, míg a növekedési időszak végére megváltozik a fa fiziológiai aktivitása, sűrűbb szövetű faanyag keletkezik. Ez a szöveti különbség az, amit szabad szemmel is látunk.

Igaz, nem minden fa növekedése követ éves ritmust, teszi hozzá Kern. Ehhez arra van szükség, hogy a fa olyan élőhelyen éljen, ahol elkülönülnek egymástól az évszakok, van külön időszaka a növekedésnek és a leállásnak is. Ez a nyugalmi időszak nálunk, illetve a környező országokban a tél. A kambium aktivitásának évszakos változása teszi lehetővé, hogy elkülönülő gyűrűket láthassunk a fákon. De vannak termőhelyek, ahol a klímaviszonyok miatt évente többször áll le a növekedés. Ilyenkor is megjelenhet a keresztmetszeten a jellegzetes gyűrűs mintázat, de ezeket nem nevezhetjük „évgyűrűknek".