Súlyos lesz, fájdalmas lesz, sokan fognak rosszul járni, de hogy milyen további következményei lesznek, azt még lehetetlen megmondani. Ez az, amiben nagyjából minden elemző egyetért, amikor Kína második legnagyobb ingatlanfejlesztő vállalatáról, az Evergrande-ról esik szó.

Ami minden jel szerint csődbe fog menni, akár már napokon belül. Hogy az Evergrande csődje mekkora lyukat üt majd a kínai gazdaságon, és hogy lehetnek-e ennek társadalmi-politikai következményei, az jelenleg tényleg csak találgatások tárgya, ám a találgatásokból két markáns irányt már látni: vannak, akik az egész világgazdaságon végighullámzó, súlyos válság veszélyéről beszélnek, míg vannak, akik szerint Peking úrrá tud majd lenni az összeomláson, és akár még saját előnyére is fordíthatja azt.

A helyzet súlyosságát mindenesetre jól jelzi, hogy sokan már Kína Lehman Brothers-pillanatát emlegetik, és pusztán a számokat nézve érthető, hogy miért: az Evergrande adóssága 300 milliárd dollár fölött van, az ingatlanfejlesztő cég 280 kínai város 1300 ingatlanos projektjében vesz részt, a beruházástól az építkezésen át az értékesítésig az ingatlanpiac összes szegmensében mélyen benne vannak, emellett a vállalat vastagon érintett az elektromosautó-gyártásban, az egészségügyi szektorban, de van saját tévés produkciós cége és vidámparkja is. A vállalat méretét jelzi az is, hogy 200 ezer munkavállalójuk van, de közvetve évi 3,8 millió kínai munkahelyet hoznak létre.

A vállalat jelenleg 70 ezer befektetője felé van elmaradásban, rengeteg alkalmazottuknak és beszállítóiknak is tartoznak, és több mint egymillió kínai lakásvásárló van, aki tetemes előleget fizetett már ki, és egyáltalán nem biztos, hogy kapni is fog valamit a pénzéért.

Az S&P augusztusi elemzése szerint az Evergrande-nak a következő 12 hónapban mindegy 37,16 milliárd dollárnyi adósságát kéne törlesztenie, hitelezők mellett alvállalkozóknak is jelentős összegekkel tartoznak, és minden jel szerint képtelenek lesznek fizetni. Az Evergrande egyik festékbeszállítója nemrég arról számolt be, hogy az ingatlanos óriásvállalat tartozását nem pénzben, hanem befejezetlen ingatlanok átadásával kívánta rendezni.

Nemzeti ünnep miatt hétfőn és kedden zárva vannak a kínai tőzsdék, de az újranyitás az elemzők szerint a teljes bezuhanást hozhatja majd magával: várhatóan az Evergrande két jelentősebb lejáró banki hitelét sem tudja majd törleszteni csütörtökön, ez pedig spirálszerű összeomláshoz vezethet. Ennek vannak már előjelei a hongkongi tőzsdén, ami nem zárt be az ünnepekre, és ahol az Evergrande válsága a járvány okozta sokkhoz hasonló mélységbe rántotta a kínai vállalatokat összefogó indexet.

Az Evergrande összeomlásával kapcsolatban az egyik legizgalmasabb kérdés, hogy Peking milyen mértékben tartja kézben az eseményeket. Hogy az ingatlanos óriásvállalat komoly bajban van, azt egy ideje már lehetett tudni: a válságokkal sokat foglalkozó közgazdász, Adam Tooze arról írt a blogján, hogy ő először 2018-ban, egy Financial Times cikk hatására döbbent rá az Evergrande helyzetére, és teljesen lesokkolta, amit akkor olvasott; már akkor látszott, hogy a vállalat adósságstruktúrája rendkívül egészségtelen, és nagyon messze van egy fenntartható pályától. Abban az időszakban már az IMF is komolyan aggódott a túlfújt kínai ingatlanpiac jelentette rendszerszintű kockázatok miatt.

Épp ezek azok a rendszerszintű problémák, melyek komoly fejfájást okozhatnak Pekingben: a Guardian által idézett elemzések és különféle becslések szerint a kínai GDP 16, illetve 25 százalékáért felelős az ingatlanpiac, amit az olcsó hitelek fűtöttek évek óta, és amiről lehetett tudni, hogy komoly buborékká nőtte ki magát.

Michael Pettis, a Peking Egyetem közgazdásza szerint azzal, hogy a kínai politika a GDP-növekedésben mérte az ország sikerességét, és az ehhez megszabott célszámok rendre a tényleges gazdasági növekedés mértéke fölött voltak, csapdába terelte magát: egyre több hitel kellett ahhoz, hogy évről évre ugyanazt a léptékű növekedést fel tudják mutatni.

Hszi Csin-ping már 2013-as megválasztása után jelezte, hogy céljuk a kínai gazdaság visszaterelése a valós alapon nyugvó növekedésre az inflált növekedéssel szemben, és tavaly több korlátozó tényezőt is bevezettek, mellyel megnehezítették a fejlesztők hitelhez jutását. A Guardian által idézett elemzők szerint ez lehetett az a lépés, ami megtörte a Evergrande hitelből fújt növekedési lendületét is: a hatósági fellépés hatására ugyanis csökkenni kezdtek az ingatlanárak, emiatt a vállalat nem tudott már annyit hitelezni, hogy ezzel fedezze a veszteségeit.

Hszi lépése önmagában persze érthető volt: a kínai gazdaság egészének szempontjából sem szerencsés, hogy a gazdasági teljesítmény mintegy negyedét a lakáspiac hozza, a Párt számára hangsúlyos szociálpolitikai cél a megfizethető városi lakhatás biztosítása is, emellett pedig a kormány évek óta igyekszik a túlságosan elrugaszkodott, csak hitelből élő piaci szereplőket megregulázni. Csakhogy nem tudni, hogy az Evergrande zűrös hiteleinek kiszorításával nem nyúl-e egy óriási darázsfészekbe a kormány, hiszen a kínai ingatlanpiacon és általában, a gazdaságban bőven lehetnek még hasonlóan túlfújt, rossz hitelekből felhúzott vállalatok, és vannak, akik most a hitelek elapadásától és dominószerű bedőlési hullámtól tartanak.

Mi lesz fontos Pekingnek?