Az iparpolitika újrafelfedezéséről szóltak az elmúlt évek. Hogyan befolyásolhatta a kínai csoda története a nyugati országokat, miért lő öngólt az USA és az EU a kínai elektromos autókra kivetett védővámokkal, és mivel járhat majd, ha Trump tényleg megvalósítja az ígért vámokat? És milyen iparpolitikát lenne érdemes Magyarországnak vinnie? Interjú Juhász Rékával, az Industrial Policy Group társalapítójával.
Közben a szolgáltatóipar teljesítménynövekedése is lassult a kínai statisztikai hivatal adatai alapján.
Fiatalon végignézte, ahogy apját meghurcolja a párt. Saját anyja megtagadta, őt pedig kemény munkára vezényelték a vidéki szegénységbe. Mindebből azt szűrte le, hogy erősebb pártra van szükség, és amikor évtizedekkel később hatalomra került, el is kezdte ezt megvalósítani.
Túl sok mindent, gyanúsan olcsón önt a világpiacra Kína, panaszkodik világszerte egyre több ország. Kína túltermelési válságba keveredhetett, és a felmerülő kiutat Hszi nagyon nem akarja választani. A kínai elnök akkor érkezik Európába, amikor nem nagyon látszik, hogyan kerülhetné el Kína a kereskedelmi háborút a világ nagy részével.
A kínai gazdaság növekedési lendülete megtört, és mivel gigantikus gazdaságról van szó, ez az egész világon érezteti a hatását. De a kép nem fekete vagy fehér, nagyon sok múlik azon, hogy milyen döntéseket hoznak Pekingben.
Néhány évtized alatt hatalmasat nőtt a kínai gazdaság, több száz millió ember emelkedett ki a mélyszegénységből, de a lendület, ami vitte az országot, elfogyni látszik. Azelőtt, hogy Kína tényleg gazdaggá vált volna.
Probléma: megoldva.
Nem nőnek, hanem csökkennek az árak.
Az év egyik slágertémája a gazdasági sajtóban a dollárkorszak közelgő vége. Új globális valutát hoznának létre a fejlődő országok, hogy szabaduljanak a függőségtől, közben a jüan is tör előre, és jöhetnek végre a digitális jegybankpénzek. De a három közül még egyik sem érdemi kihívó. Miközben tényleg csökkent az amerikai gazdaság globális dominanciája, a dollár köszöni, remekül van.
A zérócovid utáni teljes visszapattanás egyelőre elmaradni látszik, aktívabb beavatkozás jöhet a kínai jegybanktól.
Hszi Csin-ping nem tudta megnyugtatni a befektetőket a kongresszuson, eladási hullám söpör végig a kínai tőzsdéken.
Nagyon ritkán történik ilyesmi. Most épp tart a pártkongresszus, lehet, hogy ezért van a csúszás.
Hszi Csin-ping előre menekülne: a hatalmas adósságokkal aláaknázott, strukturális problémákkal küszködő kínai gazdaságot önellátóvá szeretné tenni. A csúcstechnológiától az energiáig. Nem lesz fáklyásmenet.
Árvizek, óriásadósság, energiahiány egyszerre tépázza az országot.
A 300 milliárd dolláros adósságot felhalmozó Evergrande bukása korszakhatárt is jelölhet: vége lehet annak, hogy a kínai gazdaságot a „növekedés, bármi áron” elv hajtsa előre.