Ha most vasárnap lennének a választások, akkor könnyen lehet, hogy Márki-Zay Péter az eufória hullámain tovább emelkedve kapásból legyőzné Orbán Viktort. Hiszen alig néhány hét alatt mindenkit legyőzött, aki szembejött, előbb Jakab Pétert kiszorítva befért a legjobb háromba az ellenzéki előválasztás első fordulójában, aztán a siker adta pluszenergiákra támaszkodva rá bírta bírni Karácsony Gergelyt, hogy lépjen vissza a javára, majd simán verte a második körben Dobrev Klárát. Tette ezt hangsúlyozottan konzervatív vidéki polgármesterként – de elsősorban a budapesti baloldali-liberális szavazatoknak köszönhetően. A vidék hiába tartott ki többé-kevésbé a mozgósításban változatlanul erős Demokratikus Koalíció-jelölt mellett, a fővárosi és főváros környéki választópolgárok zöme rendszerváltó hangulatba emelkedvén úgy döntött, mer a kisebbnél lényegesen nagyobbat álmodni.

Igen ám, csakhogy a 2022. áprilisi választások nem most vasárnap lesznek, hanem 2022 áprilisában.

Ellenzékváltás helyett ellenzékivezér-váltás

Első ránézésre úgy tűnhet: Márki-Zay Péter villámgyorsan leváltotta az ellenzéket szőröstül-bőröstül. Kívülről jött emberként a magyar belpolitika markáns szereplői közül előbb a Jobbik és a Momentum, majd az MSZP-P, végül a DK jelöltjét is könnyedén elintézte, így lesz belőle a kihívók közös listájának éllovasaként miniszterelnök-jelölt jövő tavasszal. Végre valami új kezdődhet, mondja erre a több évtizedes belpolitikai állóháborúba belefáradt – vagy az ifjú koránál fogva abba belenőtt, másmilyen közéletet még soha nem is látott – választó, második ránézésre azonban nem árt pontosítani, mintegy a tisztánlátás végett: MZP nem az ellenzéki pártokat küldte nyugdíjba, hanem a frontembereiket gyűrte maga alá.