A tálibok közel négy hónapja vették át az irányítást Afganisztán fölött. Akkor azt írtam: ígérhetnek bármit a tálibok, az átélt borzalmak miatt az afgán nők sosem fognak bízni bennük. Valószínűleg senki sem fog túlzottan meglepődni azon, hogy az eltelt időszak a szabad életre vágyó nők és lányok félelmeit igazolta. Ennek az egyik szimbolikus példája, hogy a tálibok a korábbi nőügyi minisztériumot erény- és erkölcstelenségügyi minisztériummá nevezték át - ennél azonban sokkal határozottabb és konkrétabb lépéseket is tettek a nők háttérbe szorítására. Eközben a hatalomátvétel óta folyamatosan - még most is - naponta 4-5000 afgán menekül át az iráni határon a Norvég Menekültügyi Tanács adatai szerint.

Iskola: majd, egyszer, valamikor

Az egyik legaggasztóbb továbbra is az oktatás kérdése. A tálibok egyik első intézkedése az volt, hogy hatodik osztály fölött beszüntették a lányok oktatását, azalatt pedig a 4-5-6. évfolyamban szétválasztották a koedukált osztályokat. De nemcsak közoktatási intézményeket, hanem magániskolákat, művészeti és zeneiskolákat is bezárattak.

A középiskolás fiúk ugyan már szeptember közepén visszamehettek tanulni, de Afganisztán 34 tartományából mindössze hatban tanulhatnak újra intézményes keretek között a 12 évesnél idősebb lányok. Ezeken a helyeken is inkább a helyi tálib vezetőkkel való megegyezés állhat a háttérben, nem a központi direktíva. November elején pedig tizennégyből tíz olyan lányiskola nyitott újra, melyeket a török kormány visz. Néhány oktatási központnak megengedték, hogy természettudományos és angol kurzusokat újraindítsanak, de a diákok száma jelentősen visszaesett, különösen a nőké - részben a növekvő szegénység miatt, részben azért, mert nem érzik biztonságban magukat az utcán. Vannak szülők, akik nem merik elengedni a gyerekeiket. Egyetemek közül a magánintézmények működhetnek, de ott is szigorú öltözködési elvárásokat vezettek be.