A témák: élet, halál, szerelem, bánat, szex, magány, egy 2009-es dottós utazás Hévízen, Galla Miklós Karinthy-gyűrűje stb. – azaz minden, ami releváns. Vidovics minimalizmusra törekvő sorokkal feszíti végletekig olyan klisék jelentéstartalmát, mint a „fognám két kezed”, „ölelj át”, „várlak rég”, „emlékszem még”, „kék az ég”. Felszabadító dekonstrukció.
Közben pedig végig sír a szintetizátor. A dalok felidézik a gyerekkori szintis-magnós kísérletezéseket, miközben – ennek egyáltalán nem ellentmondva – kihallatszik belőlük a forradalmi útkeresés is.
Vidovics Antal a legtöbb dalt/verset/vázlatot egyszerűen és szerényen csak annyival írja le, hogy: „Ihlet dal!”, és legtöbbször egy kocsi anyósüléséről, a vidéki utakon autózva forgat hozzájuk újrahasznosítható klipeket.
Kommentek
Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.