orosz-ukrán háború
Lebombáztak az oroszok egy mariupoli színházat, amelyben az ukránok szerint több száz civil keresett menedéket
2022 március 16., 18:01
Egy 27 éves tanárnő a véletlennek köszönhetően élte túl a mariupoli színház lebombázását
Miközben a megszálló orosz csapatok folyamatosan támadták az ukrán kikötővárost, Mariupolt, civilek százai, főként nők és gyerekek bújtak el a város színházában, amit március 16-án végül egy bomba gyakorlatilag teljesen elpusztított. Az épület összedőlt, azóta sem tudni, hányan rekedtek a romok alatt és haltak meg. A BBC-nek sikerült beszélnie túlélőkkel.
Marija Rodjonova, egy 27 éves tanárnő a támadás idején már tíz napja a színházban élt, ahova két kutyájával menekült. A színház hátsó részében, a nézőtér közelében táboroztak le. Elmondása szerint a támadás reggelén sikerült valami maradékot szereznie, hogy megetesse a kutyáit, de újra ki kellett mennie vízért, amikor rájött, hogy az állatok egy ideje már nem ittak. A kutyákat a csomagjaihoz kötözte és elindult a főbejárat felé. Ekkor csapódott be a bomba.
A robbanás olyan hangos volt, hogy azt hitte, berepedt a dobhártyája. Csak azért tudta, hogy nem sérült meg a füle, mert hallotta, hogy mindenki sikoltozik.
A robbanás ereje az ablakhoz vágott egy férfit, aki végül a földre zuhant, arcát üvegszilánkok borították, egy másik nő próbált neki segíteni, aki szintén megsérült. Marija, aki az ukrán Vöröskeresztnél önkénteskedett, odakiáltott neki, hogy ne érjen hozzá, és várja meg inkább őt, hoz elsősegélycsomagot, segít mindkettejüknek. Aztán rájött, hogy a csomagja a színháznak azon a részén van, ami teljesen összeomlott.
„Csak törmelék volt ott, Lehetetlen volt bejutni. Két órán keresztül semmit sem tudtam csinálni. Csak álltam, sokkos állapotban.”
Vlagyiszlav, egy 27 éves lakatos, aki a barátait kereste, szintén az épületben volt aznap reggel. Ő is a főbejárat közelében volt a robbanás idején. Több emberrel együtt az alagsorba menekültek, tíz perccel később hallották, hogy az épület lángokban áll és teljes a káosz. Elmondása szerint rengeteg sérült, vérző embert látott, többeknek nyílt törése volt. „Egy anya a gyerekeit próbálta megtalálni a romok alatt, egy ötéves gyerek pedig azt kiabálta: Nem akarok meghalni. Szívszorító volt.”
A McKenzie Intelligence Services BBC számára készített elemzése szerint feltehetően egyetlen bomba találta el a színházat, pontosan az épület közepét. Szerintük egy lézerirányítású bomba lehetett, valószínűleg egy KAB-500L, amit repülőgépről indítottak. A csapás pontosságából ítélve azt tudják mondani, hogy szinte biztosan a színház volt a célpont, vagyis nem egy eltévedt rakéta miatt dőlt romba az emberekkel teli épület.
Napokkal a támadás előtt készült műholdfelvételeken már lehetett látni, hogy a színház mellett a földre jól láthatóan felfestették a „gyerekek” szót, jelezve azt, hogy az épületben civilek, gyerekek is vannak.
Oroszország tagadja, hogy megtámadták volna a mariupoli színházat. Ahogy tagadta azt is, hogy Ukrajnában az elmúlt hetekben bármikor is civilekre támadtak volna, miközben országszerte számtalan lakóépületet és más, nem katonai létesítményt lőttek szét.
Egy mariupoli oknyomozó újságíró, a Transparency International Ukrajna korábbi elnöke, Andrej Maruszov két nappal a támadás előtt járt a színházban. Szerinte mindenki tudta, hogy sok nő és gyerek számára volt az épület búvóhely. Azon a szerdai napon nem volt ott, felment viszont annak az épületnek a tetejére, ahol ő lakott. Elmondása szerint orosz repülőgépek zúgtak a levegőben, amik egész délelőtt lőtték és bombázták azt a területet, ahol a színház is volt. „Láttam, hogy a városközpontban folyamatosak a robbanások és a tűz.”
Marija is úgy emlékszik, hogy aznap reggel repülőgépek köröztek a színház közelében, de úgy fogalmazott, addigra már hozzászokott a katonai repülőgépek zajához.
A mariupoli színház bombázásával kapcsolatban még mindig sok részlet tisztázatlan. Akár ezer ember is lehetett a támadás idején az épületben, a város hatóságai szerint többen húzhatták meg magukat az alagsorban is. A színházban menedéket keresők közül a támadás után a város polgármesterének beszámolója szerint 130 embert tudtak kiszabadítani. Az, hogy pontosan hányan voltak a színházban, hányan élték túl a támadást és hányan haltak meg, valószínűleg soha nem fog kiderülni.
Marija, aki a színházban lakott már tíz napja a kutyáival, azt mondta, rajta kívül körülbelül harminc ember volt az épületnek azon a részén, ahol ő is letáborozott. Biztos benne, hogy mindannyian meghaltak, amikor a bomba becsapódott. A kutyáit sem találta a robbanás után.
„Senki sem tudta, mit tegyen, a környéket még mindig lőtték.”
Pár órával később Marija rájött, hogy nincs értelme másik menedéket keresni, ezért megpróbált olyan kocsikat megállítani, amikkel a városból menekültek. „Az emberek pánikoltak, senki sem akart felvenni” - mondta a nő, aki ezért gyalog indult el.
Először egy közeli faluba, Pishchankába ment, onnan másnap reggel indult tovább szintén gyalog Melekinébe, ahol a kijárási tilalom miatt szintén meg kellett állnia éjszakára. Innen újra gyalog ment tovább Jaltába, majd Berdjanszkba. „Egész idő alatt gyalogoltam.” Marija azt mondta, amikor elhagyta a lakását, hogy a színházba meneküljön, a vele élő nagymamája nem akart vele menni, és azt mondta neki, „ez a lakásom, az otthonom. Itt fogok meghalni”.Marija még mindig arra vár, hogy megtudja, életben van-e a nagyanyja.
A megszálló oroszok azóta teljesen körülzárták Mariupolt, ahol körülbelül 300 ezer ember rekedhetett csapdában. A városban nincs áram, gáz és folyóvíz.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.