800 éves az Aranybulla

április 24., vasárnap 13:00
8

Nyolcszáz éve, 1222. április 24-én adta ki II. András király Fehérváron a magyar nemesség jogait először rögzítő Aranybullát, ami évszázadokra a magyar jogrendszer egyik legfőbb tartóoszlopa, a történeti alkotmány fontos része lett.

Az Aranybulla kiadását hosszabb viszálykodás előzte meg. A Magyarországot a kor jelentős hatalmává emelő III. Bélát 1196-ban a legidősebb fia, Imre követte a trónon, akinek egy évtizednyi uralkodását beárnyékolta az öccsével, a koronára vágyó Andrással való folyamatos ellenségeskedés. Imre még 1204-ben bekövetkezett halála előtt megkoronáztatta alig 5 éves fiát, III. Lászlót, és megeskette Andrást, hogy támogatni fogja az unokaöccsét. De András figyelmen kívül hagyta az esküjét és IV. Ince pápa intését, semmibe vette a gyerekkirály jogait. Az özvegy királyné emiatt a fiával és a koronával IV. Lipót osztrák herceghez menekült Bécsbe. András már hadat gyűjtött, amikor III. László váratlanul meghalt, a Szent Korona pedig visszakerült Magyarországra, és 1205. május 29-én megkoronázták II. Andrást.

Az új király alapvetően más elképzelésekkel kezdte az uralkodását, mint az elődei. Új intézkedéseknek (nove institutiones) nevezett politikájának alapelvét így fogalmazta meg: „a királyi felség bőkezűségét semmi sem szoríthatja határok közé, és az uralkodó számára az adományozás legjobb mértéke a mértéktelenség”. Féktelen birtokadományozásokba kezdett, amikből bőven jutott a király feleségével, Merániai Gertrúddal együtt érkezett németeknek is, akik olyan népszerűtlenek lettek, hogy a magyar főurak egy csoportja 1213-ban meggyilkolta a királynét.

András a jószágok osztogatása közben jövedelmének nagy részét elvesztette, ezért újabb bevételek után kellett néznie: ő vezette be a rendkívüli pénzadót és a nyolcadvámot, kötelezővé tette a pénzbeváltást, azaz a régi pénzt évente rosszabbal helyettesítették. Az új adók igen súlyos terhet jelentettek, a megerősödött főurak pedig az addig királyi bíráskodás alá tartozó szabad szervienseket is igyekeztek fennhatóságuk alá vonni. Az elégedetlenség és zűrzavar végül olyan nagyra nőtt, hogy András 1222-ben országgyűlést hívott össze Fehérvárra, ahol törvénybe foglalta a nemesség jogait garantáló szabadságlevelét. A 31 pontból álló Aranybulla hét példányban készült el, nevét a megerősítésére használt királyi aranypecsétről kapta. (Az eredeti példányokból egy sem maradt fenn, de számos másolatból ismerjük.)

II. András királyi aranypecsétje, amiről a 31 pontból álló Aranybulla a nevét kapta, a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban. Fotó: Vasvári Tamás/MTI/MTVA

Az első oklevél formában kiadott magyar királyi kiváltságlevél biztosította a szervienseknek, hogy ha fiúörökös nélkül haltak meg, a birtokaikat szabadon örökíthessék, de a negyedrész lányukat illette, és ha nemzetségük kihalt, a birtok visszaszállt a koronára. A birtokaik mentességet kaptak a beszállásolás alól és nem kellett adót fizetniük. Katonáskodási kötelezettségük csak az országot érő veszedelem esetére terjedt ki, az országhatáron túl a király költségén szálltak hadba. Az Aranybulla biztosította, hogy részt vehessenek a király jelenlétében évente megrendezett székesfehérvári törvénynapokon; mentesültek a megyésispánok joghatósága alól; csak törvényes bírói ítélettel lehetett őket elfogni és javaikat elkobozni.

Az Aranybulla emellett tiltotta idegenek méltóságra emelését az ország tanácsának beleegyezése nélkül, tiltotta a birtokadományozást az idegeneknek, ahogy egész vármegyék eladományozását és két méltóság viselését is. Az egyházat is megillette az adómentesség, de a tizedet nem pénzben, hanem természetben kellett beszednie.

A leghíresebb az utolsó, ellenállási záradékként ismertté vált 31. pont, ami kimondta: ha András vagy az utódai nem tartanák be az oklevélben leírtakat, akkor az ország egyházi és világi méltóságai a hűtlenség vétke nélkül ellenállhatnak neki.

Az Aranybulla a magyar jogfejlődés egyik fontos állomása. A következő évszázadokban többször megújították, legfontosabb tételei ott szerepelnek a Werbőczy-féle, ténylegesen jogerőre sosem emelkedett, de a 19. századig a magyar jogszolgáltatás alapjának számító Tripartitumban is. Az Aranybullát 1231-ben II. András, 1267-ben IV. Béla, majd I. (Nagy) Lajos 1351-ben újította meg, ekkor került bele az ősiség törvénye. Az ellenállási záradékról a rendek a szabad királyválasztás jogával együtt az 1687-es soproni országgyűlésen mondtak le.

Az Aranybulla emlékműve a székesfehérvári Csúcsos-hegyen 2022. április 24-én, azon a helyen, ahol a hagyomány szerint egykor kihirdették. Fotó: Vasvári Tamás/MTI/MTVA

Az Aranybulla emlékműve Székesfehérváron áll, azon a helyen, ahol a hagyomány szerint egykor kihirdették. Az Alkotmánybíróság tagjainak nyakában a hivataluk jelképeként az Aranybulla pecsétjének másolata függ. Kiadásának 800. évfordulója alkalmából Székesfehérvár emlékévet hirdetett, augusztusban a Székesfehérvári Királyi Napokat, a Koronázási Szertartásjátékot és az Aranybulla Művészeti Napokat is megrendezik. Az Aranybulla történetéről Rákay Philip Kásler Miklós gondos felügyelete mellett készít tévésorozatot. (MTI)

Kommentek

Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.

  1. Ha még nincs, regisztrálj 444 profilt
  2. Fizess elő a Közösség vagy a Belső kör csomagunkra
  3. Az előfizetésnél használt email címmel regisztrálj a Disqusra és azzal lépj be a cikkek alatt