A csütörtök délutántól péntek délutánig tartó EU-csúcsnak két fő kérdése volt:

• Az EU akar és képes-e bővülni?
• A tagállamok tudnak-e közösen kezdeni valamit az inflációval és a gázhiánnyal?

A válaszok felemások lettek, de kis előrelépések azért történtek.

Bővülgetéske

Bővítésügyben az orosz-ukrán háború kitöréséig az EU legtöbb tagállama nem volt lelkes. A gazdasági problémák, a 2004-ben felvett tagállamok némelyikében tapasztalt illiberális fordulat, a térségben tapasztalt korrupció, mind arra intették a nyugatiakat, hogy nem kell rohanni új országok felvételével. Többen is úgy vélték, hogy előbb az EU-s döntéshozatali rendszerét kellene megreformálni, új alapszerződést kötni, és várni, hogy a tagságra váró nyugat-balkáni országok kevésbé legyenek korruptak.

A háború viszont részben felülírta ezt az értelmezést, mert a kérdés immár arról is szól, hogy az EU peremén lévő országokat stablizinálni kellene, mielőtt Oroszország feszültséget szít köztük, veszélyeztetve egész Európa helyzetét.

Illetve a kérdés úgy is felmerült, hogy vissza lehet-e utasítani Ukrajna csatlakozási igényét, amikor az egész háború azzal kezdődött, hogy 2013-ban Putyin nem engedte az EU felé nyitni Ukrajnát. (Putyin a gázár emelésével és egyéb gazdasági szankciókkal kizsarolta Janukovics akkori ukrán elnöktől, hogy lépjen vissza az EU-val kötendő társulási szerződéstől, erre válaszul forradalom tört ki Kijevben, mire Oroszország elindította a háborút 2014-ben, amit idén februárban brutálisan kiterjesztett.)

Az EU-s tagállamok vezetői úgy döntöttek, hogy Ukrajnának, és a mellette az Oroszország által szintén szorongatott Moldovának ezen a csúcson megadják a tagjelölti státuszt. Ez óriási diplomáciai üzenet, komoly szimbolikus gesztus, de nem sokkal több. Rengeteg feltétele van a tagságnak, és egy háborúban álló ország teljes jogú EU-tagsága elképzelhetetlen.

Ugyanakkor ha az EU megadja a tagjelölti státuszt Ukrajnának és Moldovának, akkor miért nem kezdi meg a csatlakozási tárgyalásokat a békében élő, és évek óta jelentkező Albániával és Észak-Macedóniával*? Utóbbiaknak már régóta ígérgetik ezt, de az elmúlt másfél évben Bulgária ellenállása miatt nem kezdték meg. Bulgária ugyanis mindenfélét követelt a macedónoktól, például annak elismerését, hogy igazából bolgárul beszélnek, és egy általuk diktált kétoldalú megállapodást is. Albánia és Észak-Macedónia ügyét az EU együtt akarja kezelni, úgyhogy a macedónokat érintő bolgár vétó az albán törekvésnek is gátat szabott.

A mostani csúcstalálkozóra már megígérték az EU vezetői a tárgyalások megkezdését, a bolgár kormány is hajlott volna engedni, de aztán kormányválság kerekedett Bulgáriában, részben éppen a vétó feloldása miatt, és úgy tűnt, hogy megint nem sikerült megkezdeni a tárgyalásokat.

Aztán péntek délelőtt a bolgár parlament úgy döntött, hogy enyhítenek a feltételeken, és a kormány feloldhatja a vétót, azzal a megkötéssel, hogy néhány követelésük része legyen a csatlakozási tárgyalásoknak. Ezt a megoldást egyébként a két fél között közvetítő francia kormány javasolta. A bolgár parlament óvatos engedékenységéhez szükség volt arra, hogy a többségét éppen elvesztő kormánykoalíció néhány pártja összefogjon eddigi esküdt ellenségükkel, a Bojko Boriszov vezette GERB nevű párttal, amelyik éppen arra készül, hogy visszatérjen a hatalomba.

Ennek ellenére a mostani csúcs után se kezdik meg a tárgyalásokat Észak-Macedóniával és Albániával, ehhez már túl későn szavaztak a szófiai képviselők. Ráadásul az észak-macedón miniszterelnök a bolgárok enyhített feltételeit is elfogadhatatlannak tartja.

Az EU-s vezetők megint csak azt tudták mondani, amit egy hónapja is: remélik, hogy nagyon közel van a megoldás, és mindenképpen számítanak a balkáni országok csatlakozására, majd egyszer.

A csatlakozási problémákra Emmanuel Macron francia elnök azzal az ötlettel jött elő, hogy legyen egy Európai Politikai Közösség nevű új együttműködési forma, amibe bele lehet venni a tagságra váró országok vezetőit, anélkül, hogy valódi tagok lennének. Az új szervezet először Prágában ülne össze (júliustól a csehek vezetik fél évig az EU-t), még az idén. Erről meg is állapodtak a mostani csúcson, de ez is inkább szimbolikus gesztus.

Gáz és háború

A mostani csúcstalálkozót lezáró hivatalos szövegben szerepel, hogy Oroszország fegyverként használja a gázt az EU ellen. Egészen pontosan a gáz megvonását az EU-tól. Az elmúlt hetekben a Gazprom folyamatosan csökkenti az európai szállításait, általában technikai problémákra hivatkozva. Olaf Scholz német kancellár a csúcson azt mondta, hogy ezek a hivatkozások mind hazugságok.