• A Žižek–Peterson-vita óta nem látott sztárértelmiségi összecsapást hozott az orosz-ukrán háború.
  
• A 93 éves német filozófus, Jürgen Habermas védelmébe vette a tétovázó német kormányt, mondván, az atomháborús fenyegetés idején az óvatosság a legracionálisabb, és az idősebbek még emlékeznek a hidegháború leckéjére.
• Az 52 éves amerikai történész, Timothy D. Snyder viszont a német filozófusba keményen beleszállva arra figyelmeztetett, hogy nem lehet elfelejteni a II. világháború tapasztalatát, meg kell érteni Putyin kommunikációját, és nem szabad bármit elnézni egy atomnagyhatalomnak sem.

1. A HABERMASI DILEMMA

Április végén az Európa legnagyobb politikai filozófusaként is emlegetett német szociológus, Jürgen Habermas Háború és felháborodás. A Nyugat vörös vonalának dilemmája címmel írt arról, hogy erkölcsileg érthető az a felháborodás, ami az ukrajnai orosz inváziót és a korábbi német kormányok téves politikai ítéleteit fogadta, őt mégis zavarja az a magabiztosság, amivel a morálisan felháborodott németországi vádlók a befelé forduló és tartózkodó német szövetségi kormányt támadják.

A Nyugat megkötötte a kezét

Habermas szerint mivel a Nyugat úgy döntött, hogy harcoló félként nem avatkozik be a konfliktusba, van egy kockázati küszöb, ami kizárja az Ukrajna fegyverkezése iránti féktelen elkötelezettséget. Miközben Szergej Lavrov orosz külügyminiszter potenciális nukleáris eszkalációval fenyegetőzött, azok, akik továbbra is agresszíven és magabiztosan tolják a küszöb felé a német kancellárt, vagy figyelmen kívül hagyták, vagy nem értették meg azt a dilemmát, amibe a háború a Nyugatot sodorta. Azzal, hogy a Nyugat morálisan megalapozott döntéssel nem lesz harcoló fél a háborúban, meg is kötötte a kezét.

A dilemma arra kényszerítette a Nyugatot, hogy két rossz alternatíva – Ukrajna veresége vagy egy korlátozott konfliktus III. világháborúvá eszkalálódása – közül válasszon. „Egyrészt a hidegháborúból megtanultuk, hogy egy atomhatalom elleni háborút többé semmilyen észszerű értelemben nem lehet »megnyerni«, legalábbis katonai erővel nem, egy forró konfliktus korlátozott időtávján belül. A nukleáris fenyegetés azt jelenti, hogy a fenyegetett fél – akár rendelkezik atomfegyverrel, akár nem – a katonai erő által okozott elviselhetetlen pusztítást nem tudja győzelemmel befejezni, de legjobb esetben is csak olyan kompromisszumos megoldással, ami mindkét fél számára lehetővé teszi az arcmentést. Egyik fél sem kénytelen elfogadni a vereséget, vagy hogy »vesztesként« hagyja el a csatateret. A fegyverszüneti tárgyalások, amik a harcokkal párhuzamosan zajlanak, ezt a belátást tükrözik” – írja Habermas.

Az oroszok aszimmetrikus előnye

Az orosz fenyegetettség természetesen attól függ, hogy a Nyugat elhiszi-e, hogy Putyin képes tömegpusztító fegyverek bevetésére, de a CIA szerint alkalmazhatnak „taktikai” atomfegyvereket (olyanokat, amiket csak azért fejlesztettek ki, hogy lehetővé tegyék az atomhatalmak egymás elleni háborúját). Ez az orosz félnek aszimmetrikus előnyt jelent a NATO-val szemben, ami a lehetséges világháború miatt nem kíván részt venni a konfliktusban. Most Putyin dönti el, hogy a Nyugat mikor lépi át a nemzetközi jog által meghatározott küszöböt, amin túl Oroszország formálisan is háborús részvételnek tekinti a Nyugat Ukrajnának nyújtott katonai támogatását.