Henry Kissinger: Azok után, amit Oroszország művelt, Ukrajnát így vagy úgy, de a NATO tagjaként kell kezelni
Henry Kissinger megjelentette a 19. könyvét Leadership: Six Studies in World Strategy (Vezetés: Hat tanulmány a világstratégiában) címmel, amiben az egykori, hírhedt amerikai külügyminiszter a második világháború utáni hat különböző vezető (Konrad Adenauer, Charles de Gaulle, Richard Nixon, Anvar Szadat, Li Kuang-jao és Margaret Thatcher) politikáját hasonlítja össze.
Nixon és Ford külügyminisztere szerint mind a hat figurát az általa „második harmincéves háborúnak” nevezett, 1914 és 1945 közötti időszak formálta, és ez kihatott a 20. század második felének politikájára is. A már 99 éves Kissinger a Wall Street Journalnak azt mondta, szerinte ez a tapasztalat a vezető két archetípusát egyesítette: az államférfi előrelátó pragmatizmusát és a próféta látnoki merészségét.
Különböző értékek melletti egyensúly
Fizess elő most egy kisfröccs áráért, és olvass tovább!
Most csak 870 Ft, hogy egy hónapig mindenhez hozzáférj.
Már előfizetőnk vagy?Jelentkezz be!
orosz-ukrán háború
háború
vezetés
oroszország
tajvan
orosz-ukrán háború
richard nixon
kína
nato
diplomácia
usa
leadership
henry kissinger
ukrajna
Henry Kissinger: Trump nem Putyin-mosdató, csak belekavarta magát ebbe a szerepbe, miután az orosz elnök dicsérni kezdte
Nixon és Ford külügyminisztere szerint az egész világ kivár, annyira nem lehet tudni semmit Trump terveiről, de a kínaiak már aggódnak, hogy az új elnök a két szuperhatalmat bedönthető kereskedelmi háborút indíthat.
Most omlik össze a világ, amit 350 éve ismerünk
Henry Kissinger szerint most kell az USA-nak elkapnia a fonalat, mert remeg a világrend. Új könyvében a 92 éves diplomata arra int, hogy ne legyünk nagyon idealisták.
A Habermas–Snyder-vita: helyes-e Németország habozása az orosz-ukrán háborúban?
A 93 éves német szociológus-filozófus nemzeti alapon, ukrán vereségre készülve védte meg Olaf Scholzék külpolitikáját. Az antifasiszta amerikai sztártörténész erre nyilvánosan szedte szét Habermas történelmi tévedéseit, és arról írt, hogy Németország a sok beszéddel és kevés cselekvéssel inkább a rossz oldalon áll.