Mivel a dollármédia képviselői nemcsak élet-, de ételellenes platformon is állnak, hiszen, ha tehetik, köztudottan csak bankjegyekkel táplálkoznak, karácsony után - a magyar lakosság többségétől eltérően - mi kifejezetten kiéhezve vettük fel a munkát a 444 szerkesztőségeként szolgáló 220 négyzetméteres bel-budai széfben.

De nem sokáig kellett csorgatnunk a nyálunkat. Erdélyi “Zöldhasú” Péter szerkesztő ugyanis azzal nyitott, hogy két, karácsonyra kapott különleges élelmiszert is hozott tesztelni. Vagyis eredendően hármat, de a házi flódniról eleve tudtuk, hogy tökéletes lesz, így az nem számított tesztnek.

Az első igazi tesztalanyunk így a tokiói Nakiryiu étterem zacskós tantanmen-levese volt.

Mire gondolna bárki épeszű ember, ha azt hallaná, hogy “Michelin-csillagos Vifon-leves”? Leginkább arra, hogy valaki már megint jól beszívott a műszaki egyetem koleszában, de csak 300 forintja maradt vacsorára. Pedig amit a kezünkben tartottunk, az nem éhező diákok vicces fantáziaképe volt, hanem tényleg AZ. Vagyis egy Michelin-csillagos japán étterem leghíresebb fogása, egy különösen kifinomult, kábé száz hozzávalóból szerkesztett leves, csak éppen a jól ismert instant tésztaleves formátumban: félliteres műanyag pohárba csomagolt szárított tésztával és három lapos zacskóval a különféle hozzávalóknak. Ami a csomagolás dizájnját tekintve is pont úgy nézett ki, mintha a sarki vietnámi kisboltból hoztuk volna.

(Ha érdekel az ősi japán ételnek képzelt ramen igaz története, itt elolvashatod az erről írt TLDR-ünket!)

De kinek jutna eszébe ilyesmit kitalálni és főleg miért?

Japánban eddig négy ramen levesező kapott Michelin-csillagot. Az első a Tsuta volt, ők 2016-ban kaptak egy csillagot de azóta már el is vesztették. A második a Nakiryu volt 2017-ben, őket a Konjiki Hototogisu követte 2019-ben, majd a Ginza Hachigo 2021-ben.

“A Nakiryu egyik nagy dobása a tantanmen, ami a kínai Dandan Mian nevű tésztaétel japán változata. Ez egy sűrű, fűszeres, szezámos-mogyorós ízű leves darált hússal. A többi ramenhez hasonlóan ez is kifejezetten macerás, 2 nap lenne elkészíteni minden alkatrésszel, vagy persze el kell menni olyan étterembe, ahol jól csinálják. Itthon sajnos nincs ilyen, legközelebb Prágában van jó tantanmen (Miska Ramen Bar, a főpályaudvartól nem messze), de jó csirkés rament adnak már Bécsben is (Mochi Ramen a Pratertől egy metrómegállóra).”

- magyarázta Erdélyi szerkesztő három olyan, csorgó nyállal figyelő gasztroprolinak, akik ezen a ponton szívesen megettek volna egy ipari margarinnal bekent száraz poloskát is, ha hozzájutnak.