Az elmúlt 12 év közéleti vitái jórészt arra korlátozódtak, hogy most akkor diktatúrában élünk-e vagy sem. Nagyon erős érvek szóltak amellett, hogy ahol a kormánypárt elképzelhetetlen médiafölénnyel, hatósági támogatással és a fél nemzetgazdasággal a háta mögött versenyezhet a hatalomért, az már nem demokrácia.

Ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy – mindenfajta fasisztoid kampányok ellenére – nem csuknak le tömegével ellenzékieket, és a kormány fekete inges támogatói sem fogják le az embereket, hogy ricinusolajat itassanak velük, mint 100 éve az olasz fasiszták. Hiszen ma már nincs is szükség ilyen eszközökre.

Aztán néha – éppen akkor, amikor a modellként tekintett, sztálinistoid putyinizmusban egy háborúellenes apuka bebörtönzése zajlik – Orbán írástudó (vagy írásmímelő) pribékjei dobnak egy akkorát, hogy beleremeg a kontinens legszínvonalasabb vitrinje.

Már rég megszoktuk, hogy amikor a magyar válogatott nyer – az országban, ahol komplett szektorok vannak a miniszterelnök futballmániájának alárendelve –, akkor miniszteri szintig ér az őrjöngés, és ilyenkor a neohungarista keresztény-konzervatív-polgári médiában a kétharmadért egy személyben felelős Csáki Juditnál is nagyobb ellenséggé válik a focidiadalok miatt aggódó Farkasházy Tivadar.

(Ez az orbánöcsis állampárti hozzáállás persze néha meg is örvendezteti a közélet iránt érdeklődőket, például amikor a mamelukok odáig hergelik magukat, hogy óriási arccal kiosztják az ellenzéket arról, hogyan is kellene szurkolni a válogatottnak, majd egy visszakérdezésre kiderül: fogalmuk sincs, ki lőtte a 4 gólt az angoloknak.)

Ezúttal a Völkischer Beobachter Londiner Mandiner emelte a tétet, amikor beszámolt arról, hogy több ellenzéki politikus képes volt tegnap nem posztolni (!) a meccsről.

Azt írták: „Amint arról a Mandiner hétfőn beszámolt, Bulgária elleni 3–0-ás győzelemmel kezdte az EB-selejtezőt a magyar labdarúgó-válogatott. A történelmi startról, annak eredményéről több politikus is beszámolt a közösségi oldalán. Az ellenzéki képviselők többségénél viszont, úgy tűnik, Szoboszlai Dominikék sikere nem ütötte meg az ingerküszöböt.”

Egyelőre talán túlzás, ha az embernek ilyesmiről Radnóti Miklós sorai jutnak az eszébe („s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyűlölték, akár a pestisest”), mindenesetre még a diktatúra szó alakja is tartalmazza azt a jelentést, hogy diktatúra az, ahol azt kell csinálnod, amit diktálnak. Például kötelezően kell szurkolnod.

Ez ma még nyilván nem kötelező, mindenesetre – az állítása ellenére PC-véleményterrort folytató kormány csápjaitól – új szint a nem megfelelően szurkoló ellenzékieskedők baszogatása.

Megint csak Orbánt tudom idézni egy 2012-es interjúból: „A magyarok bolondok: futballbolondok. A futball szenvedélyes játék, és a magyarok szenvedélyesen élnek.” Erről egyébként a Magyar Köztársaság egyik, idén elhunyt alapítója egészen mást gondolt:

Pedig lehet, hogy az igazság valahol a két megfejtés között van.