„Be kell mondanunk, meg kell vallanunk, egyenesen ki kell mondanunk, hogy a politikai korrektség, ami a régi politikai világot meghatározta, valójában egy olyan taburendszer, amely megfoszt bennünket az őszinte, innovatív gondolkodás lehetőségétől és az őszinte beszéd lehetőségétől is.” (Orbán Viktor)

A magyar kormány és személyesen a miniszterelnök hosszú évek óta harcol az ellen, amit ők politikai korrektségnek neveznek. Ennek ellenére egy tavaly márciusi reprezentatív felmérés szerint a magyarok többsége nem is hallott a fogalomról, akik pedig igen, azoknak a nagy többsége jó dolognak tartja, még a Fidesz-KDNP-sek is.

A politikai korrektség Nyugaton valóban felvet problémákat a békés együttélésben. De vajon mi a helyzet Magyarországon? Tényleg vége a politikai korrektség elnyomásának? Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász épp a héten beszélt arról az M1-en, hogy az utóbbi évek egyik legkomolyabb változása a sajtóban és a politikában, hogy sorra dőlnek le a tabuk a politikailag korrekt beszéddel kapcsolatban. Orbán Viktor a legutóbbi évértékelő beszédében így fogalmazott:

„Magyarország jócskán felértékelődött, hírünk, ismertségünk és befolyásunk nagyobb, mint azt az ország mérete vagy a gazdasági súlyunk indokolná. Minek is köszönhetjük ezt? Elsősorban annak, hogy a Fidesz és a KDNP Magyarországon nyolc éve szünetelteti a politikai korrektséget. Süllyesztőbe került az euro-blabla, a liberális szépelgés, a korrekt semmit mondás. A szájkosarat visszaküldtük Brüsszelnek, a pórázt pedig az IMF-nek. Nézzenek körül a koalíciós kényszerek és a liberális médiadiktátumok Európájában. Budapesten a világos beszéd a divat. Egyértelmű szavak és mondatok. Budapesten azt akarjuk mondani, amit gondolunk, és azt akarjuk cselekedni, amit kimondunk. Nagy luxus ez a mai európai politikában, és mi, magyarok szinte lubickolunk benne.”

Csakhogy ez sajnos a jelek szerint koránt sincs így, sőt: egyre kevésbé igaz az állítás.

A kormányoldal már a katonás rendben felállított médiabirodalmával hadat üzent a szerinte politikailag nem eléggé inkorrekt véleményeket képviselőknek, majd igazi safespace-harcosként elüldözött egy túl liberálisnak tartott egyetemet Budapestről.

Az utóbbi hónapokban a média sorra száll rá a PC tabutémáit megsértő, nem megfelelő véleménnyel felszólaló magyarokra. A legfőbb tabu pedig, ami annyira kényes téma, hogy nagyon óvatosan kell beszélni róla, nem más, mint a kormány.

Nagy Blanka például keményen káromkodva szólalt fel a kormány ellen, mert nem tetszett neki, ahogyan az országot vezetik. Miközben a polgári, konzervatív média hasonló esetben Tommy Robinson brit aktivistát vagy a Vadhajtások.hu újságíró-szerkesztőjét dicsérni szokta, addig a gimnazistára könyörtelenül lecsapott az illiberális véleményterror: a 19 éves lányt a stílusa miatt Bayer Zsolt leprolizta, Bencsik András leribancozta, a Ripost, a Figyelő, a Lokál és az Origo pedig arról írt, hogy rosszul tanul, sokat hiányzik, és valószínűleg nem fog tudni leérettségizni. (A lány szerint ez nem igaz, személyes adataival való visszaélés miatt perel.) Nagy Blanka gimnáziuma egyébként a politikai korrektség fojtogató szorításában elhatárolódott a „méltatlan retorikai stílustól és kommunikációtól”.

(Pedig Bayer – aki a szólásszabadság nagy harcosaként már majdnem mindenkit elküldött a kurva anyjába – 2016-ban még így állt ki a káromkodás mellett: „Minden nemzetet jellemez, ahogyan káromkodik. Szerencsétlen németek például azt mondják ugye, hogy »Scheisse«. Aztán elájulnak. Náluk ennyi. Ennyike. Az angolszászok kicsit tovább jutnak, a son of a bitch-ig és a motherfuckerig – ott aztán megtorpannak ők is. Félve mondom egyébként: lehet, hogy ha a német nép kicsit többet kurvaanyázott volna ezer év alatt, nem lett volna Auschwitz. Tudom, nem tudományos megállapítás ez és ellenőrizhetetlen, de eszembe szokott jutni: a sok elfojtás és a legfeljebb-Scheissék összefüggésben vannak a haláltáborok iszonyatával. Amit egyébként ugyancsak szinte indulatmentesen vezényeltek le. Pecsét, iktatószám, irtsunk ki egy népet... Szóval talán jobban járt volna a világ, ha a Scheissét tudják kicsit cifrázni.”)

De a Véleményterror-elhárítási Központ nem védte meg a győri kereskedelmi szakközépiskola tanárát sem, aki a privát Facebook-oldalán Orbánt és a kormányt bíráló posztokat osztott meg. Róla a politikai korrektség hithű harcosa, a Pesti Srácok PC-rohamosztagosa azt írta: „O1G-s Facebook-profillal, hangulatkeltő mémekkel és a kormányt, jobboldali politikusokat gyalázó bejegyzésekkel uszít, hergel”. A koncepciós PC-per nem is váratott sokáig magára, az iskola másnap közölte a lappal, hogy vizsgálatot indít.

Nem ő volt az első tanár, akinek a véleményét intenzív osztályra kellett szállítani, miután a szólásszabadsága gyakorlásáért megtépkedték a PC-dögkeselyűk: 2016-ban Pukli Istvánnak, a zuglói Teleki Blanka Gimnázium igazgatójának, a tanártüntetések egyik fő szónokának nekiment Deutsch Tamás a Facebookon, az igazgató mozgalmára rászállt a Magyar Idők, a TV2 behívta Zuschlag Jánost, hogy elmondja, Pukli régi harcostársa volt, és végül a köztévé ment el a szüleihez Dunaszentgyörgyre.

Sőt a Magyar PC-gárda már 2014-ben is rettegett a nem megfelelő véleményektől: 2014 végén a kormányellenes tüntetéseken felszólaló Várady Zsolt Iwiw-alapítóról írták meg, hogy 2003-ban találtak nála 0,19 gramm füvet, a szintén kormányellenes tüntetéseket szervező Gulyás Balázsról pedig a Hír Tv derítette ki, hogy 1,5 évvel korábban balesetet okozott, mert nem tartott be egy elsőbbségadási szabályt.

Vagy tavaly ott volt a 17 éves diák, Rékasi Zsigmond, aki kiállt a kormánnyal szemben, amire Bayer Zsolttól a Magyar Idők stábjáig megírták, hogy buta, illetve említhetjük a 22 éves óvónőt, Lucát, aki a Facebookon arról írt, hogy nincs jövőképe a magyar fiataloknak, erre ellepték a trollok, így törölte a posztját, és még Gajdics Ottó is kinevette az összes megyei lapban.

A listát tovább is lehetne folytatni, de a tanulság már ennyiből is leszűrhető: úgy látszik, vannak a politikailag inkorrektek, és vannak a politikailag inkorrektebbek. Érdemes elolvasni, az Origo nemzeti, konzervatív, keresztény hírportál hogyan definiálta a PC-t, és máris megértjük, hogyan juthattunk ide: „A politikai korrektség a tartós hatalom biztosításának az eszköze. A kritikai elmélet célja egy nemzeti öntudatától megfosztott, hiányos műveltséggel rendelkező, nyelvében korlátozott, történelmétől, és kultúrájától elidegenített, egymástól elszigetelt, saját véleménnyel nem rendelkező embercsoport kialakítása. Az ideális politikailag korrekt viselkedés ezek szerint, a szűk hatalmi csoport üres jelszavainak vezényszóra történő ismétlése.”