„Fogjunk össze, lépjünk fel a kicsinyes bosszú és az azt szolgáló kormányzati elnyomó intézkedések ellen!
Ezzel a szöveggel hívott tüntetőket hétfőn délután négyre a Kálvin térre az ADOM Diákmozgalom, PDSZ - Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, hogy együtt demonstráljanak a státusztörvény ellen. A státusztörvény miatt a nagy európai parlamenti frakciók és Orbán volt gimnáziuma is tiltakozik, a Belügyminisztérium pedig válaszközleményben fenyegeti a szakszervezetet
De mi az oka a szenvedélyes megfogalmazásnak és sokakhoz hasonlóan miért emlegetnek ők is „bosszút”?
A magyar pedagógusok munkakörülményeit, előmenetelét és státuszát meghatározó törvényjavaslat tervezetét március 2-án tette közzé a Belügyminisztérium azzal, hogy azt március 10-éig lehet véleményezni. A javaslat legszembeötlőbb eleme talán az, hogy megszüntetné a pedagógusok közalkalmazotti jogviszonyát és helyette létrehozna egy új fogalmat a „köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyt". Ami, mint nemsokára látni fogjuk, jóval kevesebb védelmet ad a közoktatásban dolgozóknak, mint a közalkalmazotti.
De a részletszabályai azok, amik miatt a tervezet nemcsak a szakszervezetek, hanem a kívülálló szemével nézve is inkább tűnik a leckékztetés eszközének, mint a pedagógusok helyzetének rendezésére tett kísérletnek.
A javaslat provokatív szándéka a legnyilvánvalóbban a pedagógusok ellenőrzéséről szóló paragrafusoknál érhető tetten.
A törvénytervezet ugyanis kimondja, hogy a pedagógusok akár le is hallgathatók, a munkaadójuk pedig mind a munkahely által biztosított, mind a saját tulajdonú, de a munka során használt számítógépeiket és okostelefonjaikat is ellenőrizheti.
Az erről szóló rész elején ráadásul árulkodó módon rögtön definiálják, hogy a törvényalkotó célja ezzel még papíron sem a törvényesség kontrollja, hanem egyszerűen az érintettek „magatartásának” az ellenőrzése:
„A köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló magatartása csak a nevelő-oktató munka körében ellenőrizhető. Ennek keretében a munkáltatói jogkör gyakorlója technikai eszközt is alkalmazhat”.
A vonatkozó törvényi fejezet végén ezek fényében kifejezetten tudatos cinizmusnak hat a zárómondat, miszerint„A köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló magánélete nem ellenőrizhető.”
A tervezet nyilvánvaló fenyegetési szándékkal újra törvénybe emelné a pedagógusok elleni fegyelmi eljárásokat, amik régóta nem léteznek. A lehetséges büntetés akár fél éven át tartó 20 százalékos fizetéscsökkentés vagy elbocsátás is lehet.
Szintén a korábbi tanártiltakozásokra adott direkt válasznak tűnik a következő két pont az új törvényben:
A megfélemlítési szándékon kívül nehéz mással magyarázni, hogy a tervezet szerint a pedagógusok úgy lehetnének ide-oda vezényelhetők és utasíthatók, mint egy katona vagy rendőr.
A pedagógusok feladatellátási helye az eddigi szabályok szerint az az iskola, amit a szerződésükbe beleírtak. A tervezet szerint a tankerületi központ ezentúl szabadon vezényelheti a pedagógusokat tetszés szerinti iskolába vagy óvodába, maximum 9 hónapos időre.
A pedagógus házaspárok életében további képtelen helyzeteket teremthetne az, hogy a pedagógusok felmondási idejét 2-ről 6 hónapra növelnék. Így ha egy pár egyik tagját valahová átvezénylik, akkor a másik csak fél év elteltével mehetne utána. Ez a kvázi röghöz kötés - vagyis a távozás megnehezítése - egyébként is nehezen érthető ötlet, hiszen a potenciális féléves átmenet miatt irtó nehézzé válna elhagyni a pedagógusi pályát, ami nyilván már a pályaválasztás fázisában sokakat elgondolkodtatna.
A javaslatnak több további része azért talányos, mert bár nem hordoznak ennyire nyilvánvaló fenyegetést, egyszerűen bizonytalanná és kevésbé vonzóvá teszik a pedagóguspályát.
A tervezet pozitívumának a beterjesztő az abban szereplő sávos bértáblát tartja, ám a szakszervezetek, a tanár- és diákszervezetek lényegében egységes véleménye az, hogy a bérrendezést a közalkalmazotti státusz megszüntetése és a tervezetben szereplő egyéb változtatások nélkül is meg lehetett volna oldani, ha a törvényalkotó szándéka ez lett volna.
A tervezet kívülről nézve olyan, mintha egy rendőr bosszúból csuklóztatni akarna egy csoport idegesítő embert, csak azért, mert megteheti. Csak az nem világos, hogy ki akarna a jövőben pedagógus lenni ilyen feltételek mellett.