A múlt héten jelent meg az Európai Bizottság jelentése, amely szerint Magyarországon az elmúlt egy évben nagyon kevés előrelépés történt a jogállamiság megerősítéséért. Annak ellenére látták ezt így, hogy az Orbán-kormány nemrég elképesztően karakteridegen dolgot tett, csak hogy eleget tegyen a bizottság kívánalmainak: keresztülvitt egy olyan igazságügyi reformcsomagot, amivel lényegében a saját bírói függetlenséget évekig szűkíteni akaró kezére csapott. Viszont a reformot a kormány és a Kúria vezetése is látványosan utálja, végrehajthatatlannak tarja és megpróbálja aláásni.

A Newsroom podcast legutóbbi adásában Farkas Erikával, a Magyar Helsinki Bizottság szakértőjével és Miklósi Gáborral, a 444.hu újságírójával arról beszélgetünk, hogyan fenyegette és fenyegeti a bírói függetlenséget a kormány, miről szólnak a törvények, amiket a fideszes többség orrbefogva elfogadott a jogállamiság védelmében, és és hogyan tudja a kormány szabotálni a saját kétharmados törvényét, hogy megtörje a bíróságokat.

Alább július 13-án megjelent podcastunk a könnyebb olvashatóság érdekében szerkesztett, enyhén rövidített, verzióját olvashatják. Ha valaki mégis inkább hallgatni szeretné, csak indítsa be a lejátszót:

Csurgó Dénes: Mielőtt nagyon belemegyünk ebbe a témába, szerintem érdemes tisztázni, hogy mit jelent pár nagyon sokszor előkerülő rövidítés, OBH, OBT, mik ezek az intézmények, mik ezek a bíróságok életét meghatározó szervezetek, amelyek aztán most összevesztek egymással, és mi köztük a különbség.

Farkas Erika: A magyar bírósági szervezetrendszer egy relatíve kicsi szervezet, nagyjából 3000 bírót tömörít, és az őket kiszolgáló igazságügyi alkalmazottakat, bírósági titkárokat, tehát úgy összességében nem egy nagy közösségről beszélünk. Ők azok, akiknek ebben a rendszerben, mint minden demokráciában egy fontos ellensúlyt kell képezniük a kormány és a végrehajtó hatalmával szemben. Hogy megőrizhesse a függetlenségét, a bíróságokat minden országban a kormánytól valamilyen módon függetleníthető testületek igazgatják. Magyarországon egy speciális, külső igazgatási modell működik: van egy külön hivatal, amit arra hoztak létre, hogy a bírákkal kapcsolatban az összes igazgatási döntést meghozza: a pályázatokat írjon ki, bírákat nevezzen ki, léptessen elő, bírákat rendeljen ki. Tehát a bírák mozgatásáért meg a munka feltételeit meghatározó körülményekért felelős. Ez az Országos Bírósági Hivatal, az OBH. Ennek az elnök egy elég központosított hatalommal bíró személy. Jelenleg Senyei György tölti be ezt a pozíciót, de korábban talán sokak számára ismert név volt Handó Tünde, aki jelenleg egyébként alkotmánybíró, korábban hat éven keresztül ő volt az OBH elnöke.

Minden szervezetrendszerben szükség van egy olyan elemre, amelyik a felügyeletet vagy az ellenőrzést gyakorolja, és ez az OBT, az Országos Bírói Tanács. Ez mindössze 15 főből áll, és az alaptörvény alapján az a feladata , hogy ellenőrizze vagy felügyelje a bíróságok igazgatását, tehát azokat a döntéseket, amiket az OBH elnöke hoz. Ez egy olyan picike testület, ami egyrészt ellensúlyt kell, hogy képezzen a rendszerben, ellenőrzési funkciót kell, hogy gyakoroljon, fel kell hívja a figyelmet arra, hogy ha valahol törvénysértés történik, és képes legyen arra, hogy ezt a törvénysértést valamilyen módon korrigálja, vagy korrigáltassa a rendszerrel.

Nagyon fontos, hogy - a jelenlegi rendszer számára nagyon szomorú módon - a kormány semmilyen módon nem tudja közvetlenül befolyásolni, hogy kik legyenek ennek a tagjai, hiszen azokat a bírák maguk közül választják. Egyetlen egy olyan tagja van a 15 főből, akit nem a bírák maguk közül választanak, hanem akit törvény erejénél fogva helyeztek oda, és ez a Kúria elnöke, aki jelenleg Varga Zs. András. A Kúria elnökének is vannak igazgatási feladatai is, tehát őt is ellenőrizni hivatott az OBT, azzal kapcsolatban, hogyan igazgatja a saját bíróságát.

Miklósi Gábor: Azért van ez a kicsit bonyolultnak tűnő intézményrendszer, mert a bírók függetlensége nagyon fontos alkotmányos követelmény minden jogállammal, vagy magát jogállamnak mondó állami működéssel kapcsolatban. Ennek az egész konfliktusnak, ami zajlik, az adja az összetettségét, és azért is annyira nehéz egyszerű köznyelvi szavakkal beszélni róla, mert egyrészt a bírói függetlenségnek vannak nagyon erős garanciái, nagyon nehezen tud a kormány vagy bárki belenyúlni, ugyanakkor ezt nagyon apró lépésekkel következetesen most már 12 éve feszegeti a kormány. Keresi, hogyan tudná mégis ezt a számára zárt és nehezen elérhető rendszert úgy fellazítani, hogy végső soron a hatalom számára fontos bírósági ügyekben neki kedvező döntések szülessenek. Vagyis a fontos perek olyan bírókhoz kerüljenek, akiktől azt remélheti a kormány, hogy hozzá lojális, vagy az ő érdekeinek kedvező döntést fog hozni. A hatalom ezt szeretné elérni, és az ide vezető út az egy nagyon kacskaringós, nagyon összetett labirintuson vezet át.

Cs.D.: Mik ennek az eszközei, hogyan próbálta , vagy próbálja lényegében még most is kikezdeni a bírói függetlenséget a kormány

F.E.: Az első igazán markáns jele annak, hogy ellenségként tekint a bírói függetlenségre a kormány, 2012-ben volt, amikor Baka Andrást, aki az akkori Legfelsőbb Bíróságnak elnöke volt, váratlanul, idő előtt eltávolították a pozíciójából. A mandátumának körülbelül a felénél járt, amikor ez történt. Ez elég egyértelmű válasz volt arra, hogy ő többször is nyilvánosan felszólalt egy olyan reformcsomaggal szemben, ami alapján már akkor látható volt, hogy a bírói igazgatásban nem lesz kellő ellensúly, nem lesz kellő kontroll rendszeren belül. Baka András eltávolítása nagyon egyértelmű üzenet volt az egész bírói kar számára, hogy itt egyrészt jön egy új rendszer, és nincs nagyon lehetőség felszólalni az ellen, illetve a felszólalásnak van következménye is. Mind a mai napig folyamatos a törekvés a kormányzat részéről, hogy elhallgattassa a bírákat, amikor az ő jogköreiket vagy függetlenségüket csorbító jogszabályokat vezetnek be. Ennek a legfontosabb eszköze maga a törvényhozás volt. A legegyszerűbb eszköz független intézmények korlátozására vagy felszámolására, az, hogyha jogszabályi úton teszik ezt meg, és ennek voltunk tanúi lényegében 2012 óta folyamatosan. Baka András eltávolítását is jogszabályi úton érték el, ezt követően volt egy kényszernyugdíjazási törvény, ami lefejezte a bírói kar vezetői rétegét fejezte le: leszállították a nyugdíjkorhatárt 62 évre, és ezzel rengeteg bírósági vezetői hely megüresedett, és egy új kinevezési hullámmal már olyan embereket lehetett ezekbe a pozíciókba helyezni, akiket az akkori OBH elnök, Hando Tündé megbízhatónak tartott.

Ezt követően jött egy újabb lépés, amikor a közigazgatási bíróságok felállításáról fogadtak el törvényt, de ez nem léptették végül hatályba, mert akkora volt nemzetközi nyomás. Annyira nyilvánvaló volt ez a lépés, hogy végül ezt visszavonták. Egy ponton rájött a kormány, hogy nagyon nehéz bedarálni egy teljes bírósági szervezet rendszert, ahol a bírák arra vannak szocializálva, hogy függetlenek legyenek. Pontosan elég azt elérni, hogy a legfelsőbb szintre, a Kúriára, tehát ez a magyar legfelsőbb bírósági fórumra koncentrálni minden lényeges döntést és ennek a szintnek a foglyul ejtésére fókuszálni. Mi azt látjuk, hogy Varga Zs. András kúriai elnöki kinevezésével ez megtörtént, jelenleg itt vagyunk.

M.G.: Miután Baka Andrást félreállították, Kúria lett a Legfelsőbb Bíróság új neve. Az új nevű intézmény első elnöke Darák Péter lett, aki maga is egy komoly bírói múlttal rendelkező ember volt, és ezért a hatalmi érdekeknek az a fajta nyílt kiszolgálása, amit most Varga Zs. András folytat, korábban nem volt jellemző. Ideális esetben van egy kényes, hármas egyensúlyi helyzet, a bírósági csúcsszerv az ítélkezésért felelő, annak egységességét biztosítani hivatott Kúria, az igazgatási csúcsszerv, az OBH és a mindezt ellenőrző bírói önigazgatási testület az OBT között. Az elmúlt 12 évben folyamatosan változott, hogy pontosan ki mennyire nyíltan akarja a hatalmi érdekeket képviselni ezen az intézményrendszeren belül. Az egyik fontos változás az, hogy miután Darák Péter mandátuma lejárt, a helyére egy olyan figurát nevezett ki a Kúria élére, mint Varga Zs. András, aki - én merem őt nyíltan pártkatonának nevezni - az összes korábbi pozícióját is hatalmi hátterű kinevezéseknek köszönhette.

Cs.D.: Dióhéjban be tudod őt mutatni? Ő hogy került egyáltalán a Kúria élére, mit csinált korábban?

M.G.: Ő egy erdélyi származású jogász, aki sokáig Polt Péter helyetteseként dolgozott, igazából ott lett a nyilvánosság számára ismert, majd onnan került át az Alkotmánybíróságra, és végül az Alkotmánybíróságról katapultált 2020-ban, egész pontosan 2021 januárjától a Kúria élére. Ezt már egészen nyíltan egy olyan törvényi beavatkozás tett számára lehetővé, ami átírta annak a szabályait, hogy hogyan lehet valaki kúriai bíró. Ezt egészen konkrétan azért csinálták, hogy Varga Zs. András a Kúria élére kerülhessen, és utána azt a szolgálatot, amit most betölt, ott elvégezhesse.

Cs.D.: De mi volt ez a változás? Miért nem lehetett volna korábban például?

M.G.: Mert nem volt bíró. Ez egy olyan munka, amiben az ember másoknak a sorsáról dönt, kell hozzá tapasztalat. Ezért a hagyományos bírói karrier úgy néz ki, hogy valaki elkezdett bíróságon dolgozni először titkárként, aztán fogalmazóként, és végül, amikor ismeri belülről az egész rendszert, kap bírói kinevezést. Ennek van egy menete, egy belső logikája, hogy ne teljesen laikus emberek döntsenek fontos ügyekben. Ezt írta felül az a döntés, hogy lehessen mostantól alkotmánybíró is bíró. És ha már lehet bíró, akkor lehessen egyből a Kúria elnöke.

F.E.: Varga Zs. Andrásnak van egy nagyon erős akadémiai múltja, egyetemi pályafutása is, és a megválasztását megelőző hónapokban jelent meg egy tanulmánya, amiben konkrétan egyfajta politikai programot fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy miért szükséges a bírói hatalomnak a korlátozása. A Magyar Helsinki Bizottság összegyűjtötte, hogy a kinevezését megelőzően mit gondolt, mit mondott a bíróságok függetlenségéről, és ebben a tanulmányban egészen megdöbbentő dolgokat ír. Például azt állítja, hogy a bírói önigazgatás egy téveszme. A bírói önigazgatás modelljét egész Európában támogatják, Magyarországon ezt az Országos Bírói Tanács működése jelenti, tehát ezzel a kijelentésével, hogy a bírói önigazgatás az egy téveszme, tulajdonképpen nyíltan betámadta az Országos Bírói Tanácsot. Aminek a megválasztása pillanatától a törvény erejénél fogva tagjává is vált. Ez egy nagyon abszurd helyzet, hogy ő a tudományos munkásságában vitatja ennek a testületnek a létjogosultságát, a gyakorlatban pedig ott ül benne. Egy elefánt a porcelánboltban, nagyjából így kell elképzelni az ő jelenlétét.

Ebben a tanulmányban azt is leírta, hogy a bírói hatalom függetlenségét azért szükséges korlátozni, mert szerinte a függetlenség önkényhez vezet. Ezzel az állítással sarkaiból forgatta ki az egész függetlenség lényegét. Egy bírónak azért kell függetlennek lennie, mert ez az ő legalapvetőbb munkafeltétele, az íróasztalon, a számítógépen túl, ez a legfontosabb kelléke ahhoz, hogy ő pártatlan, elfogulatlan döntést tudjon hozni. Adott esetben egy olyan ügyben, ahol az egyik fél mondjuk a magyar állam, vagy például közvetlenül a kormánynak valamelyik tagja. Ha a bíró elé kerül egy olyan ügy, ahol egy állampolgár egy hivatallal hadakozik, és nyomás alá helyezhető, mert nem független, mert ő befolyásolható igazgatási eszközökkel, akkor nem fog tudni elfogulatlan, jó döntést hozni. Tehát a bírói függetlenséget nem lehet és nem szabad korlátozni, mert ez ennek a testületnek a lényege.

Nagyon sokan keresik rá a szavakat, hogy mi Magyarország berendezkedése., hogy ez már autokrácia vagy diktatúra. Az Európai Parlament egyébként pont szeptemberben elfogadott egy határozatot, ahol úgy fogalmazta meg, hogy ez már nem demokrácia, hanem választási autokrácia, hibrid rezsim. Demokráciákban a bírói függetlenség ellensúly, autokráciákban a bírói függetlenség ellenség. Itt is ezzel a szemlélettel állnak hozzá a bírói testülethez, ezt az üzenetet kapják a bírák, most már 12 éve a kormányzattól is, és nyilván a kormányzat által uralt törvényhozó hatalomtól is, hogy a függetlenség egyáltalán nem kívánt dolog. Ennek az elsődleges eszközei a jogszabályok, tehát azok a törvények, amiket hoztak az elmúlt tizenkét év alatt. A bírók jogértő emberek, nekik munkaeszközük a jogszabály. Ha elolvassák, pontosan értik az üzenetet, hogy itt nekik azért mérsékelten kell függetlennek lenniük.

Van egy másik eszköz, ami sokkal nyíltabb és sokkal szomorúbb: vannak egészen nyilvános, a politikai térben elhangzóan üzenetek, amik arról szólnak, hogy a bírói függetlenségre Magyarországon nincs szükség. Hallottunk ilyen nyilatkozatot Kövér Lászlótól is, aki az országgyűlést képviseli, aki azt mondta, hogy a fékek és ellensúlyok rendszere hülyeség. Konkrétan ez így elhangzott tőle. Hallottunk ilyen nyilatkozatot más magas rangú kormányzati képviselőktől is, és önmagában az a gesztus, hogy egy olyan személyt raktak a Kúria élére, aki azt a szemléletet képviseli a tudományos munkásságában, hogy a bírói függetlenség valójában egy hiba a rendszerben, vagy egy nemkívánatos dolog, ami önkényhez vezet, azt gondolom, egy nagyon erős üzenet a bírák számára.

Cs.D.: Ez alatt a 12 év alatt tényleg csorbult is az igazságügyi rendszer függetlensége? Ahogy mondtad, nagyon komoly vita van a magyar jogállamiságról, pont az igazságügyi reform és a bírói függetlenség kérdésén múlik most az, hogy Magyarország éppen nem kap uniós forrásokat, komoly nemzetközi politikai vita van erről. De a bírói függetlenség szűkülése egy fenyegetés, vagy már meg is történt, és vannak olyan esetek, amikből látszik, hogy ez már odavan?

F.E.: A függetlenségnek vannak olyan garanciái, amikkel kapcsolatban kimutatható, hogy nem érvényesülnek. Hogy konkrétan mennyiben sérül a bírói függetlenség, az egyedi ügyeken keresztül mutatható ki a leginkább. Ahogy korábban említettem, a jelenlegi taktika az, hogy minél magasabb szintjére kerülünk a bíróságoknak, annál inkább üljenek ott olyan személyek, akiktől nagyobb eséllyel várható el kedvezőbb döntés politikailag érzékenyebb ügyben. Ezt a Magyar Helsinki Bizottság a gyakorlatban látja. Tehát még alsóbb szinteken el lehet érni kényesebb ügyekben olyan döntést, amit igazságosnak és helytállónak gondolunk, felsőbb szinteken könnyebben fordulnak meg ezek a döntések.

Cs.D.: Tudsz erre pár példát mondani?

F.E.: Ilyen egy bíró ügye, aki megtámadta az egyik igazgatási döntést, elment vele bíróságra, és első és másodfokon is megnyerte az ügyet, de aztán Kúrián megfordult az OBH elnökével szemben indított pere. Az történt, hogy ő pályázott egy magasabb bírói pozícióra és eredménytelenné nyilvánították a pályázatát, ismét pályázott, ismét eredménytelenné nyilvánították, teljesen önkényes, átláthatatlan szempontok alapján. Ő ezt nem hagyta annyiban, és megtámadta a döntést. Az alsó fokon járó bíróságok fél szemmel hajlandók voltak kitekinteni uniós normákra is, európai standardokra is, és ez alapján egy nagyon koherens ítéletet hoztak meg, amely szerint ezek az európai normák sérültek. A Kúria nagyon leszűkítette ezt az egész témát, és azt mondta, hogy itt nem sérült senkinek a joga.

M.G.: Mi is látjuk a szerkesztőségben, hogy a sajtóperekben is elég jól tetten érhető ez az elmozdulás, vagy a bírói függetlenség szűkülése. Adott esetben első fokon megnyerjük a pert, és aztán amikor másodfokra kerül, jellemzően a Fővárosi Ítélőtáblára - ahol egyébként szintén komoly erőfeszítést tettek arra, hogy a hatalom számára elfogadható figurák töltsenek be fontos vezetői posztokat - ott megfordul az ügy.

A belső levelező listánkon szoktuk is idézgetni a “gyenge ténybeli alap” fordulatot, ami az egyik perünkben volt, ahol egy nyilvánvalóan hazug kijelentésről szóló újságcikket nem sikerült végül megvédenünk, mert az Ítélőtáblán úgy látták, hogy bár valóban nem igaz az állítás, amiről a cikkben azt írtuk, hogy hazugság, de némi picike valóság magva mégis van annak, ami elhangzott, és ezért tulajdonképpen jogosan sérelmezi a cikk szereplője azt, hogy mi nem a számára megfelelő fényben tüntettük fel a szavait. Az ilyen apró, és aztán gyakorlattá és az adott bíróságon belül az ítélkezési gyakorlat és logika részévé váló fordulatok, gondolatok azok, amik folyamatosan tolják adott esetben a hatalom számára kedvező irányba az ítéleteket. Miközben az egész bírósági rendszer, az, hogy egy ítélet ellen lehet fellebbezni, pont arról kellene, hogy szóljon, hogy az ember egészen biztosan eljuthasson egy jogszerű és a társadalom értékítéletét valóban képviselő ítélethez.

F.E.: Pontosan emiatt jelent meg az Európai Bizottság múlt heti jogállamisági jelentésben pozitív fordulatként, hogy végül elfogadták ezt az igazságügyi reformot. És a reform egyik fontos lépése, hogy ezeket a függetlenséget veszélyeztető garanciális hiányosságokat, ezeket a lyukakat elkezdte betömködni a kormány. Többek között azzal, hogy ebben az erőtérben, amiben van a Kúria elnöke, az OBH elnöke és az OBT mint ellenőrző testület, megerősödött az egyik szereplő, az OBT. Ebben jelent előrelépést a reformtörvény, hogy olyan jogköröket biztosít az Országos Bírói Tanácsnak, ami kizárja azt, hogy a jövőben ilyen módon lehessen manipulálni mondjuk bírói előmenetelt, vagy közvetlenül belenyúlni abba, hogyha én állampolgárként a bírósághoz fordulok, akkor pontosan melyik bíró fog az én ügyemben ítélkezni. Mert ebben volt az egész rendszernek a trükkje, hogy valamilyen módon ezt szerették volna, vagy erre nyílt lehetőség, hogy befolyásolják, hogy egy konkrét ügyben melyik konkrét bíró fog ott ülni a pulpituson.

Cs.D.: Mi ennek a reformnak a megítélése? Ez a reformcsomag június elsejével lépett hatályba, még nyilván nem tudja ennyi idő alatt kifejteni a hatását. És mire elfogadta ezt a magyar parlament, már valószínűleg fogalmazták vagy szerkesztették az Európai Bizottság jogállamisági jelentését, aminek az volt a fő megállapítás, hogy vannak kis előrelépések, de azért a magyar kormány nagyon sok olyan javaslatot nem fogadott meg, amit a bizottság kívánatosnak tartott volna, lényegében elvárt. A magyar kormány meg erre úgy reagált, hogy “mi mindent megcsináltunk, nem tudom, hogy mi bajotok van, adjátok már a pénzt!” Hol van a két véglet között az igazság?

F.E.: Több fokozata van ennek az igazságnak. A jogállamisági jelentés nem azt hivatott szolgálni, hogy teljes körűen értékelje a magyar kormánynak a helyreállítás és ellenálló képességi terv végrehajtása részeként vállalt reformjait. Ez egy minden évben megjelenő jelentés, amiben tulajdonképpen egy átfogó képet kívánnak adni arról, hogy mi van Magyarországon a jogállamiság terén, és ennek egyetlen egy eleme ez az igazságügyi szelet. Erről is esik szó a jelentésben, de azért ez a jelentés többségében arról szól, hogy milyen a média függetlenségének a helyzete, milyen a korrupció elleni fellépést szolgáló keretrendszer, hogyan teljesít az ügyészség, és hogy hogy áll össze úgy általában a demokráciát felépítő fékek és ellensúlyok rendszere. A bizottság az igazságügy területén elért előrelépéseket méltatta, viszont minden más területen úgy látták, hogy nem történt előrelépés.

Az igazságügyi reformmal kapcsolatban is az a helyzet, hogy többségében sikerült végrehajtani az ott elvárt dolgokat. Pont a Kúriával kapcsolatos részekben a legnagyobbak a hiányosságok. Ott volt olyan elem, amivel kapcsolatban a jelentés sem tett megerősítő megállapítást, ez az ügyelosztási rendszer a Kúrián. Egy jogkereső polgár számára az egy fontos garancia, hogy amikor besétál a saját tárgyalására, akkor tisztán tudnia kell, átlátható szempontok alapján, hogy az a konkrét bíró miért ül ott, ő mi alapján lett kinevezve, és mi alapján került hozzá az ügy. A Kúrián már évek óta problémát okoz, hogy átláthatatlan szempontok alapján osztják le, hogy kihez kerülnek az ügyek.

M.G.: Normális esetben ez egy automatizmus, ahogy beérkeznek az ügyek, kapnak egy sorszámot, és aztán kiosztják őket bírók között, emberi beavatkozás nélkül. De minél kevésbé transzparens ez az automatizmus, annál inkább lehet sejteni, hogy bele lehet nyúlni kézzel, és a fontos ügyeket olyan bírónak lehet adni, akiről lehet sejteni, hogy olyan ítéletet hoz, amilyet elvárnak vele szemben.

A másik kérdés pedig az, hogy kiből lehet bíró a Kúrián, hogy az odakerülő bírókat valóban a korábbi szakmai életük jogosítja fel őket arra, hogy odakerüljenek, vagy pedig kézzel lettek oda kihelyezve. És egyáltalán megfelelnek-e a bírókkal szemben támasztott törvényi feltételeknek, vagy csak azért lehetnek bírók, mert megváltoztatták a törvényi feltételeket, hogy ők a Kúriára kerülhessenek, és ugye ezt láttuk? Varga Zs. András, aki nem felelt meg a Kúria elnökével szemben támasztott korábbi törvényi feltételeknek, és csak egy törvénymódosítást tette lehetővé, hogy oda kerüljön, később olyan embereket nevezett ki a Kúriára, akik ugyanúgy nem voltak bírók.

Amikor egy jogkereső ember bemegy a bíróságra, esetleg a legmagasabb bírói fórumra, a Kúriára, ahol végképp végleges döntés megszületik, akkor valójában csak két dolgot nem tud biztosan:

• hogy az az ember, aki ott van, az valóban alkalmas a bírónak, vagy rendelkezik-e azzal a szakmai háttérrel, ami feljogosítja arra, hogy egy végleges ítéletet meghozzon,

• és hogy az ügy azért került-e hozzá, mert valaki azt szerette, hogy ez a bíróhoz kerüljön, vagy pedig egy átlátható és igazságos elosztási rendszer keretében.

F.E.: Azért azt tegyük hozzá, hogy amikor Varga Zs. András a Kúria elnökeként azzal játszik, hogy ki lesz bíró a Kúrián és ki nem, akkor tulajdonképpen a magyar legfelsőbb bírói fórum legitimitásával játszik, ami egy nagyon súlyos dolog. És ezt pontosan tudja ő is, hiszen a kúriai kommunikációban nagyon erősen jelenik meg folyton a legitimáció kérdése. Ezt leginkább egyfajta múltba nézésben, történeti háttérkutatásban látjuk. Most éppen ez a téma a Kúrián, és van egy konferenciasorozat is, hogy 300 éves a Kúria, de van olyan nyilatkozat, amiben már 800 éves a Kúria, és volt olyan nyilatkozata az Országgyűlésben tett, ami honfoglalás koráig vezette vissza a Kúria történetét. Ami persze valahol komikus, de valahol meg egy nagyon kétségbeesett keresése annak, hogy legitim testület maradhasson dacára mindannak, amit jogszabályi és igazgatási úton elkövettek a szervezeten belül, hogy domesztikálják.

Cs.D.: Hogyan próbálja a problémákat kezelni az igazságügyi reform?

F.E.: Ennek a reformnak négy lába van, és igazából mindegyik lábról elmondható, hogy hosszú-hosszú évek működéséből fakadó tapasztalatok alapján állapították meg, hogy itt van probléma. Az egyik láb az OBT jogkörének megerősítése. A másik a Kúria működésének és függetlenségének a megerősítése. Itt az ügyelosztási rend kezelése és a bírói testületek a hozzájárulási jogköreinek erősítése történik, hogy ne egy személy irányítása alatt álljon ez a szervezet.

A harmadik az egy nagyon különös probléma, hogy a magyar bírósági szervezetben az előzetes döntéshozatali kérdések feltevésének a lehetőségét korlátozó rendelkezések voltak, tehát sakkban lehetett tartani a magyar bírákat, hogy fontolják meg jó alaposan, hogy milyen kérdésekkel fordulnak az Európai Unió Bíróságához. Ez a kormány szempontjából azért veszély, mert az uniós bíróság döntését végre kell hajtani, és hogyha az uniós bíróság megállapítja, hogy valamelyik jogszabály, amit a magyar országgyűlés hozott, nem felel meg az uniós jognak, akkor azon módosítani kell. Ezt nem nagyon szereti a magyar országgyűlés, úgyhogy ezt az eszközt szerették volna egy kicsit kordában tartani. Most ezeket az akadályokat föl kell számolni.

És volt egy negyedik, hogy vonják meg az Alkotmánybíróság jogkörét, hogy bírósági döntéseket felülvizsgálhasson. Ez az Orbán-rezsim újítása, az utóbbi években bevezetett megoldás, ami lehetőséget adott arra, hogy az állam az tulajdonképpen átfordíttasson az alkotmánybíróság előtt olyan ítéleteket, amik számára kedvezőtlenek voltak.

M.G.: Ez egy különösen abszurd vonása volt a közjogi rendszernek, mert az alkotmány alapvetően az államhatalomtól védi az állampolgárokat, cégeket, stb. És amikor az állam mondja azt, hogy neki is vannak jogai, és hogy ő is fordulhat az alkotmánybírósághoz, hogyha mondjuk egy számára kedvezőtlen bírósági ítélet születik, az teljesen a sarkaiból fordítja ki az egész alapjogi logikát, hogy az alapjoga kinek van, és miért vannak alapjogai, és kitől reméli annak a megvédését.

Cs.D.: A fideszes többsége elfogadta ezeket az igazságügyi reformtörvényeket, amiket közben számos kormánypárti és kormányzati szereplő is kritizált. Varga Zs. András konkrétan azt mondta, hogy ezeknek egy része végrehajthatatlan. Tuzson Bence, az új igazságügyi miniszter pedig a parlamenti meghallgatásán úgy tűnt, mintha kritikusan állna ehhez az egészhez. Mintha arra lehetne ebből következtetni, hogy azt gondolják a kormányban, hogy ez valahogy még változni fog. Miért mondja azt a Kúria, hogy ez végrehajthatatlan, meg hogy állnak ahhoz, hogy most már ők elfogadták ezt a reformot, ami igazából szembe megy az ő érdekeikkel.

M.G.: Hogyha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor azért mondja azt Varga Zs. András, hogy nem működik a reform, és ezért mondja Tuzson Bence, hogy nagyon oda fognak figyelni arra, hogy milyen bírósági ítéletek születnek, mert nem akarták ezt a reformot, és most sem akarják, és azt üzenik, hogy mindent el fognak követni annak érdekében, hogy visszacsinálják. Illetve a bíróknak üzennek, hogy nagyon húzzák meg magukat, mert rajtuk tartják a szemüket, és lehet, hogy most egy kicsit engedniük kellett ebben a nagy játszmában a pénz miatt az Uniónak, de ők egy percig nem gondolják komolyan, hogy ez valóban jól van így és maradhat így.

F.E.: Azért azt el kell mondani, hogy az EU-ban kikristályosodott a visszalépés tilalmának elve, és ez az igazságügyi reformcsomag ennek a védelme alatt áll. Ez azt jelenti, hogy az itt elfogadott reformokból akkor lehet engedni, hogyha azzal a jogállamiság előrelépését segítik, de visszafelé már nem lehet építkezni belőle. Bármilyen olyan jogalkotás, ami ezek után az asztalra kerül, ilyen alapon megtámadható, illetve kritizálható mostantól.

Természetesen ennek a reformcsomagnak elég korlátozott területen vannak újításai. A bíróságok igazgatása terén még négyezerféle megoldás van. A legveszélyesebbet pedig még nem is említettük: ez az az ítéletek tartalmi befolyásolása, vagyis az, hogy nem igazgatási úton helyeznek nyomást a bírókra, hogy hogyan ítélkezzenek, hanem közvetlenül valamilyen utasítás vagy burkolt utasítás formájában mondják meg nekik, hogy így és csak így ítélkezhetnek. Az erre vonatkozó megoldás már pár éve bekerült a jogrendszerbe, ezt úgy hívjuk, hogy jogegységi panasz, és jogegységi határozat, ami teljesen új elem a jogrendben. Én azt gondolom, hogy a magyar jogrend erre még fel sem ébredt igazán. A Kúria kapott egy olyan kiszélesített jogkört, hogy jogegységi határozatokat hozzon, amiket a jogrendben kvázi normaként kell kezelni, tehát úgy kell őket kezelni, mint egy jogszabályt. Onnantól kezdve, hogy azok megjelennek a közlönyben, úgy és csak úgy lehet dönteni minden bírónak, ahogy az abban meg van határozva.

M.G.: Szemben az angolszász jogrendszerekkel, ahol az összes bírósági döntés precedensnek számít, most bekerül egy új elem a magyar rendszerbe, ahol Varga Zs. András vagy a Kúria mindenkori elnöke tudja lényegében önhatalmúlag eldönteni, hogy mi az, ami mostantól precedensnek számít, és mi az, ami nem. Nagyon érdekes lesz egyébként hosszabb idő elteltével ránézni, hogy milyen ügyekben születtek jogegységi döntések, és azok pontosan milyen szándékot tükröznek.

Ami a visszalépés tilalmát illeti, az OBT jogköreiből már nem faraghat majd le a kormány, így a kormányban azon gondolkodnak, hogy amikor fél év múlva új OBT alakul, hogyan lehetne a bíróságokat és az OBT-ről döntő bírókat arrafelé tolni, hogy ne még egy ilyen renitens OBT-t válasszanak meg, mint a mostani. Amikor az új rendszer elindult 2012-ben, nem igazán lehetett tudni, hogy pontosan mi várható Handó Tündétől, és aztán nagyon látványos túlkapások, hatalmi túlkapások történtek. Ez lényegében automatikusan kitermelte azt, hogy 2018-ban az új OBT-be olyan tagok kerültek, akik nem voltak hajlandók tovább kiszolgálni ezt a nyílt nyomulást és nagyon komolyan ellenálltak ennek. A reformnak valójában ez volt az egyik legfontosabb kiindulópontja, hogy az OBT ellenezte a jogtalan igazgatási lépéseket, és ezeket nyilvánosságra is hozta. ebből kristályosodott ki a folyamat végén a reform. Most az OBT-t magát próbálja egészen látványosan megváltoztatni a kormányt.

F.E.: Az igazságügyi reformnak megvan az első nagyon fontos tanulsága, hogy a jogállami működést, a jogállami keretet nemcsak a jogszabályok adják. Kell egy szándék is hozzá, hogy jogállami módon működjön ez a rendszer. Belebegtetett szankciókkal ki lehet kényszeríteni egy olyan jogállami keretet, ami megfelel az elvárásoknak, de ha a szándék hiányzik mögüle, hogy ezt működtessék, azt nagyon nehéz pótolni. Ennek most lesz az erőpróbája, és nagyon remélem, hogy a forrásokról mindaddig nem döntenek, amíg a jogállami keretek működtetésének a körülményeiről meg nem bizonyosodnak az EU döntéshozói, és nem fognak pusztán megelégedni azzal, hogy ezeket a szabályokat bevezették.

A szándékról és a keretekről szóló történetnek az inverz változata a jelenlegi OBT, ami teljesen eszköztelen volt öt és fél éven keresztül. De nagyon erős volt a szándék, és ezzel a szándékkal hatalmas változásokat tudtak elérni, és felszínre tudták hozni a problémákat. Például letiltották az OBT-t arról, hogy ők a saját döntéseiket, meg a jegyzőkönyveiket közzé tegyék a bírák az OBT számára létrehozott központi honlapon. Akkor a tagok saját zsebből összebuheráltak honlapot, és ott nyilvánosságra hozták a jegyzőkönyveket, és ennek volt ereje, ennek lett következménye.

M.G.: És pont a nyilvánosság az, ami ellen Varga Zs. András most ágál, azt mondja, hogy az mégse járja, hogy az OBT-n belüli vita, nyilvánosságra kerüljön, mert árt a bírók megítélésének, hogyha az állampolgárok látják, hogy a bírók vitatkoznak egymással. Tehát miközben ő a nyilvánosság összes fórumát használja arra, hogy a saját véleményét elmondja a bíróságok működéséről, meg kritizálja az OBT-t, közben ugyanazt a lehetőséget elvenné az OBT-től.

Cs.D.: Ebben az egész történetben mire kell odafigyelni majd a közeljövőben.

F.E.: Azt gondolom, hogy nagyon izgalmas időszak következik. El fog dőlni, hogy a reformok hogyan működnek, működnek-e, ki az, aki szeretné ezt működtetni, és érdekelt abban, hogy uniós források érkezzenek Magyarországra, és ki az, aki pedig nem szeretné ezt működtetni, és ilyen módon az uniós forrásoknak is keresztbe fekszik. És hát ahogy a Gábor is említette, várható egy választás is, ami semmilyen formában nem hasonlítható politikai jellegű választásokhoz, ez az Országos Bírói Tanács tagjainak a megválasztása. Ez ősszel esedékes, és az egyetlen mozgástér ezzel a felerősített OBT-vel kapcsolatban, ami hatalom számára maradt, hogy valamilyen módon megpróbálja befolyásolni, hogy kik azok, akik oda bekerülnek. A Helsinki Bizottság részéről nagyon fogunk figyelni az ilyen nyomásgyakorlásra. Ennek elemei a lejárató kampányok, amiket bírákkal szemben, az OBT tagjaival szemben folytatnak. Ezek a lejárató kampányok valójában a személyekkel szemben nem tudnak igazi célt elérni, mert ezekkel szemben van helye sajtóhelyreigazításnak, a céljuk ezeknek az elsősorban, hogy üzenet legyen a bíráknak: ha beültök az OBT-be, és ott komolyan veszitek a szerepeteket, akkor számíthattok rá a jövőben is, hogy a propagandamédia részéről mindenféle kígyót, békát fogunk rólatok mondani.

A másik, amire nagyon fogunk figyelni, az a kormányzati politikusoknak a különféle nyilatkozatai. Múlt héten egy kormányinfón Gulyás Gergely már nagyon durván és csúnyán el is kezdett üzengetni a bíráknak. Tulajdonképpen arról élcelődött, hogy a jelenlegi tagok újraválasztását lehetővé tette ez a reform a mérföldkőnek megfelelően, és majd meg lehet nézni, hogy a többségük újra fog indulni. Ezzel egy gúnyos üzenetet küldött a jelenlegi tagságnak is, meg a bíráknak úgy általában, és nagyon durván beavatkozott ebbe a választási folyamatba. Azt gondolom egyébként, hogy a felerősített jogkörű OBT-vel nagyon kétesélyes a dolog, tehát ugyanúgy benne van az áttörés lehetősége és a megtörés lehetősége is a bírósági függetlenséget érintően. A jövőbeli OBT összetétele nagyon döntő lesz abban, hogy hogyan alakul a továbbiakban a bíróságok függetlenségének a sorsa, és ezzel a kormány is teljesen tisztában van.

M.G.: Az egész helyzetnek a fonákja az, hogy a kormány kétharmados többséggel elfogadott egy bírósági reformot, majd pedig az elfogadása pillanatától kezdve a legsúlyosabban kritizálja, igyekszik fellazítani, a bírói függetlenség legfőbb garanciáját, az OBT-t ellehetetleníteni, kicsúfolni a tagoknak az esetleges újraindulását, elbizonytalanítani őket. A kormány az összes lehetséges eszközzel, de leginkább a propaganda használatával igyekszik elijeszteni az induláson gondolkodó bírókat.

Elég csak visszaemlékezni arra, hogy mi történt, amikor Matusik Tamás, az OBT mostani elnöke, illetve Vasvári Csaba, a korábbi szóvivő ellátogattak az amerikai nagykövethez, hogy milyen kampány indult ellenük, függetlenül attól, hogy nem sokkal később Varga Zs. András és Senyei György OBH elnök ugyanúgy ellátogatott az amerikai nagykövethez. Ez az a közeg, amiben a rendszerrel szemben kritikus, pontosabban a meglévő függetlenségi garanciákkal élni akaró, és ezt számon kérni óhajtó bírónak végig kell gondolni azt, hogy ő tényleg végig akarja ezt csinálni, és OBT tag akar-e lenni januárban.