• Előrehozott parlamenti választást tartanak július 23-án Spanyolországban.
• A szocialista Pedro Sánchez miniszterelnök valószínűleg ki fog kapni jobboldali kihívójától, Alberto Núñez Feijóotól.
• A konzervatív pártnak jó eséllyel koalíciót kell majd kötnie.
• A katonai diktatúra bukása után először lehet szélsőjobboldali párt a kormányban.

Történetének legforróbb parlamenti választása vár vasárnap Spanyolországra. Habár a hét elején 45 fokos rekorddal tetőző Cerberus-hőhullám már elhagyta az országot, egyes régiókban még így is 39 fokos hőség várható július 23-án.

A nyárközepi időpont nem véletlenül tűnik szokatlannak, a választást eredetileg csak decemberben tartották volna, Pedro Sánchez miniszterelnök azonban - sokak meglepetésére - előrehozta azt. Azután döntött így, hogy a baloldali kormánypártok súlyos vereséget szenvedtek a májusi helyhatósági választáson.

Előremenekülés

Sánchez lépése elsőre akár hazárdjátéknak is tűnhetett, valójában azonban racionális szempontok vezették a politikust. A koalíciós feszültségekkel küzdő, szeparatista pártok külső támogatására szoruló - a jobboldal által emiatt csak Frankensteinként emlegetett - kisebbségi kormánya ugyanis további támogatottság-vesztésre számíthatott a decemberig hátralévő négy hónapban. A májusi sikerével újabb lendülethez jutó jobboldalnak pedig még több ideje lett volna a koalíció támadására. Sánchez ezért inkább az előremenekülést választotta.

A 2018 óta kormányon lévő miniszterelnök nehéz helyzetből fut neki a választásnak. Pártja, a balközép Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) ugyan javított a közvéleménykutatásokban a májusi vereség óta, azonban még mindig csak 28 százalékon áll, szemben a jobboldali-konzervatív Néppárttal (Partido Popular - PP), melyet 34-37 százalékra mérnek.

A spanyol politikát a katonai diktatúra hetvenes évekbeli bukása óta hagyományosan ez a két párt uralja. A PSOE és a PP váltógazdaságban kormányozta Spanyolországot, az első koalíciós kormányig egészen az előző, 2019-es választásig kellett várni. Akkor a Sánchez vezette PSOE a baloldali Podemos-szal kötött koalíciós szerződést, de az abszolút többsége még így sem lett meg a két pártnak. Sánchezt emiatt csak a második szavazási körben tudták megválasztani miniszterelnöknek, miután szeparatista képviselők távolmaradásával megszerezte az egyszerű többséget a parlamentben.

Habár az Alberto Núñez Feijóo miniszterelnök-jelölttel induló PP előnye a közvéleménykutatások alapján stabilnak tűnik, az önálló kormányalakításra kevés esélye van a pártnak. Feijóonak győzelme esetén valószínűleg koalíciós partnert kell majd keresnie. Ez a szövetséges pedig jó eséllyel a szélsőjobboldali Vox lehet, mellyel egyébként 140 spanyol településen már együtt dolgozik a PP a májusi regionális választási siker óta.

Visszatérés

A Voxot még 2013-ban alapították, PP-ből kiábrándult politikusok. A párt - a német Alternative für Deutschlandhoz hasonlóan - indulásakor még nem a szélsőjobboldalra pozícionálta magát, rövid útkeresés után azonban ott kötött ki. A Voxot 2014 óta a karizmatikus Santiago Abascal vezeti, a párt miniszterelnök-jelöltje is ő.

A Vox - mint az európai szélsőjobboldali pártok többsége - betiltaná az abortuszt, alapvetően bevándorlás-ellenes és tagadja a klímaváltozást. Emellett toleráns álláspontot képvisel a spanyol katonai diktatúrával kapcsolatban. A párt többek között ellenezte, hogy elszállítsák az Elesettek Völgyéből a Spanyolországot 39 évig vezető diktátor, Francisco Franco földi maradványait. Ezt amúgy nem tudták megakadályozni, a szocialista vezetésű kormány 2019-ben végrehajtotta az exhumálást.

A Voxot 12-13 százalékra mérik a közvéleménykutatók. 2019-ben ugyan ennél jobb eredményt, 15 százalékot értek el, idén mégis sokkal több esélyük van bekerülni a kormányba. Ha a PP egyedül nem tud parlamenti többséget szerezni, és koalíciót köt a Vox-szal, Franco 1975-ös halála után először kerülhet kormányra szélsőjobboldali párt Spanyolországban.

Pofozkodás

Az esetleges PP-Vox szövetség adja egyébként a leghatékonyabb eszközt Sáncheznek a kampányban. A kormányfő ugyanis azzal támadja Feijóót, hogy a PP-s politikus bevenné kormányába a Voxot, így szabadítva rá a szélsőjobboldali veszélyt az országra.

Sáncheznek egyébként ezen az ütőkártyán kívül nincs túl sok a kezében, ugyanis a májusi regionális választás megmutatta, hogy kormányának eddigi eredményei kevésbé érdeklik a választókat. A gazdasági növekedés, a nyugdíj- és minimálbéremelés, valamint az alacsonyan (2% alatt) tartott infláció is kevésnek bizonyult a választók meggyőzésére.

A jobboldal ezzel szemben hatékonyan támadta Sánchezt a szexuális beleegyezésről szóló törvény miatt. A tavaly augusztusban elfogadott jogszabályban maradt egy kiskapu, ami több mint ezer szexuális bűnöző büntetésének csökkentéséhez vezetett. A törvény miatt bocsánatot is kellett kérnie Sáncheznek.

A miniszterelnököt a szeparatista pártokhoz fűződő viszonya miatt is támadta a jobboldal. Sánchezt árulónak nevezték, amiért szeparatista politikusoknak adott kegyelmet. Az ellenzék szerint a kormányfő csak a baszk és katalán szeparatistákkal megkötött háttéralkuival tudta átvinni reformjait a parlamenten. A jobboldal szerint a választás tétje a „sánchizmo” és a Spanyolország közötti döntés, vagyis az, hogy a spanyol tradíciókra veszélyt jelentő miniszterelnök vagy az ország érdeke győz.

Aprózódás

Sánchez hatalomban maradását egyébként egy negyedik politikai erő, a Sumar elnevezésű baloldali tömörülés segítheti. A csoportot alkotó 15 párt között ott van a gazdasági válság után üstökösként berobbanó, azóta azonban jelentősen meggyengült Podemos is, mely jelenleg a szocialisták koalíciós partnere a kormányban. A Sumart fej-fej mellett mérik a Vox-szal a közvéleménykutatók, 13-14 százalékot kaphatnak vasárnap. Ha megelőzik a Voxot, nyitva tarthatják az opciót egy újabb baloldali kormányalakításra.

A négy nagyon kívül csak regionális - elsősorban szeparatista - pártoknak van esélye képviselőket küldeni a parlamentbe. A centrista Ciudadanos pár éve még stabil középpárt volt, azóta viszont annyit veszített támogatottságából, hogy a mostani választáson el sem indul, már a jövő évi EP-választásra készül.

Az urnák vasárnap reggel 9-kor nyílnak, és este 8-kor zárulnak majd. Összesen több mint 40 millió spanyol állampolgár jogosult a szavazásra. A részvételi arány az előző, 2019-es választáson negatív rekordot jelentő, 66,2 százalékos volt. Valószínűleg a nyári időpont miatt idén még ennél is kevesebben mennek el szavazni. A pártok mozgósítási képessége emiatt kulcsfontosságú lesz vasárnap.