Egy sör és egy szál cigi után nekem mindig bedugul az orrom. Akármilyen jól szelel, két korty, három slukk és beáll a szélcsend.

A román vidéki esztétikán, a szoci városi lakótelepek romantikus lepukkantságán, meg persze a szexin domborodó hegyek tetején legelő felhőfoltokon túl ezért annak örültem még nagyon életem első Tusványosán, hogy tíz szál és három pohár után is akadálymentesen áramlott a tüdőmbe az erdő által tisztára suvickolt oxigén.

Szaglószervemmel ellentétben viszont az idei Tusványoson mintha megállt volna a légmozgás - pedig állítólag itt valamikor viharok tomboltak. Az egyébként lazázós, rövidnadrágos politikai fesztiválon komolyabb úgynevezett vita legfeljebb arról alakult ki, hogy az unió összeomlása előtt kell-e kilépni vagy hogy mikor lehet buzizni.