„A konfliktus nagyon régi eredetű. Ahogy nem volt hozzá egyszerű megoldás 1988-ban, úgy ma sincs” – mondta Mihail Gorbacsov 2021-ben.

A Szovjetunió utolsó főtitkára azóta meghalt, szavai azonban aktuálisak, ugyanis az exszovjet térség legrégebbi – Hegyi-Karabahban zajló – konfliktusa 35 évvel a kirobbanása után nemhogy csillapodna, ellenkezőleg, újra fokozódik.

Háborúk: voltak

Hegyi-Karabah elzárt, hegyvidéki terület a Kis-Kaukázusban. A szovjet időkben Azerbajdzsán tagköztársasághoz tartozott, és az etnikai feszültségek enyhítése miatt autonóm státusszal rendelkezett. 1988-ban a helyiek népszavazással az Örmény Szovjet Szocialista Köztársasághoz való csatlakozás mellett döntöttek, ám az azeriek illegitimnek minősítették a referendumot, így fegyveres összetűzések kezdődtek.

Miután a Szovjetunió összeomlott, Azerbajdzsán pedig elvette Hegyi-Karabah autonóm státuszát, 1992-ben kitört az első háború. Az örmények által támogatott szeparatisták elfoglalták Hegyi-Karabahot és hét környező, főleg azeriek által lakott körzetet. Az 1994-ig tartó harcokban 30 ezer ember halt meg. A tűzszüneti megállapodás után Hegyi-Karabah de iure ugyan Azerbajdzsán része maradt, de facto azonban az örmények fennhatósága érvényesült fölötte.

Az elkövetkező 26 évben is voltak kisebb fegyveres összetűzések, 2016-ban négy napig intenzív harcok dúltak, a helyzet azonban csak 2020-ban eszkalálódott újabb háborúvá. A 44 napig tartó, 6 ezer ember életét követelő hadműveletben Azerbajdzsán visszafoglalta Hegyi-Karabah területének harmadát és a környező hét körzetet. A tűzszüneti megállapodás alapján orosz békefenntartók érkeztek a térségbe, az ő feladatuk lett a régiót Örményországgal összekötő egyetlen út, a Lacini-folyosó ellenőrzése is.