Kemény hangon oktatta ki a Mandineren megjelent írásában Csisztu Zsuzsa David Pressman amerikai nagykövetet „és a többieket”, felháborodva azon, hogy Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője nem kapott amerikai vízumot, pedig a vízumot a magyar külügy kérelmezte neki (ahogy az utat is ők fizették volna).

Ugyan a budapesti amerikai nagykövetség elmagyarázta, hogy „csak kormányhivatalnokoknak adnak ki diplomatavízumot, magánszemélyeknek nem”, Szöllősi pedig nem kormányhivatalnok (bár Puskás-nagykövetnek azért ki van nevezve), a racionális érvek nem tántorították el Csisztu Zsuzsát attól, hogy dörgedelmes hangnemben kérje számon a sajtó- és szólásszabadságot az Egyesült Államokon.

Írásában olyan, a mai magyar nyilvánosságot jól ismerők arcára keserédes mosolyt csaló mondatok szerepelnek, mint például ez: „Tudniillik a valódi zsurnalisztákat ma már kevéssé szeretik közel engedni az eseményekhez, főleg a sportolókhoz, pláne akkor, ha kritikus hangot ütnek meg.”Persze, míg Csisztu ezt a mentalitást „egyre több nemzetközi sporteseményen és – magát «állam az államban» státuszúnak képzelő – kőgazdag nemzetközi sportszövetség háza táján” tapasztalja, addig más újságírók számára ez a mindennapi valóság az „állam az államban” státuszú magyar kormány esetében, amely kitilt, lehallgat, elhallgattat, leuralva a hazai nyilvánosságot. Munkatársainktól például az a Puskás Akadémia FC is rendre megtagadja az akkreditációt, melynek éppenséggel Szöllősi György a kommunikációs igazgatója.

Szemére veti Csisztu még ezeknek a sporteseményeknek és sportszövetségeknek, hogy „egyre több «fizetett», vagyis a saját kötelékeikbe épített «médiamunkást» (ahogy ők mondják: «kontent kreátort») alkalmaznak, akik elveszik a helyet az olykor valóban kritikusabb szemléletű, ugyanakkor valódi újságírói – urambocsá: oknyomozó – munkát végző vagy csak hitelesen tudósítani kívánó kollégáktól.”

Ez is ismerős jelenség ám a sportújságírói berkeken túl, a hazai nyilvánosság egyéb szegleteiben működő újságírók számára is - bár lenne, aki értük is ilyen vehemensen emel szót!

Csisztu vitriolos pennával jegyzi meg:

„Mert persze nyilván készül majd valami «official» közlemény arról, hogy ugyan, miért akart volna hivatalos kiküldetésben az USA-ba utazni Szöllősi György – hát, tudtommal azért, mert

a KKM hivatalos, rendkívüli és meghatalmazott nagyköveteként ment volna oda, mégpedig előre egyeztetett programokra, valamint egyéb feladatait elvégzendő.”Jelenlegi tudásunk (vagyis az ő saját beszámolója) szerint Szöllősi a Chicagói Magyar Kultúrtanács focitornáját nyitotta volna meg, ezért kapott Szijjártó Péter külügyminisztertől az utazó nagyköveti kinevezés mellé diplomata útlevelet is. A megnyitó mellett Szöllősi állítása szerint az amerikai Messi-őrületről is beszámolt volna a Nemzeti Sport olvasóinak, valamint a Philadelphia Union MLS-csapatban játszó Gazdag Dániellel is találkozni akart.

Nem elvitatva ezen témák fontosságát (az egyik volt szervező szerint a focitorna, amit Szöllősi megnyitott volna, már fideszes propagandarendezvénnyé lett lezüllesztve) érdemes felidézni, hogy az Egyesült Államok épp a közelmúltban hívta fel a magyar kormány figyelmét arra, hogy a magyar kormány által kibocsátott diplomata-útleveleket egyre nagyobb mértékben mutatják be olyan vízumkérelmezők, akik esetében nincs egyértelmű jele a magyar kormányon belüli hivatalos szerepvállalásuknak.(És idézzük is fel egyből, hogy ilyen útlevelet adott Szijjártó Dzsudzsák Balázsnak, de még Schadl György is ilyennel utazhatott).

Mindenesetre Csisztu Zsuzsa így összegzett:„Ma azonban szintet léptünk. Lefelé.”

Szöllősi Györgynek amúgy sűrű napjai vannak, nemrég neki köszönhetően pillanthattunk be Mészáros Lőrinc irodájába is.