• Ukrajna a nyugati techcégek részvétele miatt AI harcmezővé vált. Ez előrevetíti, hogy a jövő háborújában a magánvállalatok szerepével is számolni kell.
• Ők saját üzleti és egyéb érdekeik mentén döntik el, hogy egy konfliktusban mely felet (vagy feleket) támogatják.
• Előállhat olyan különleges eset, hogy jogilag magánvállalatok is „közvetlenül részt vesznek ellenségeskedésben", de az ő elszámoltathatóságuk nagyon más, mint állami szereplőké.

A nagy technológiai cégek nem most jelentek meg a fegyveres konfliktusokban, de talán az orosz-ukrán háborúban mutatkozik meg először igazán a közvetlen és központi szerepük, valamint hogy milyen következménye van annak, ha magánvállalatok nem kormányzati megbízás alapján, hanem saját döntésükből vesznek részt háborúkban.Egyre több olyan területet uralnak nagy techcégek, amely kritikus fontosságú egy állam területi integritásának megőrzéséhez, beleértve a kiberbiztonságot, a műholdas képalkotást, az internethez való hozzáférést és az információk felügyeletét is. Míg korábban - például a kibervédelem terén - a gyorsabb fejlődés a kormányzati szektort jellemezte, mára ennek a fejlődésnek a motorjává a magánszektor vált. Minden jel arra mutat, hogy legyen bármekkora egy ország védelmi költségvetése, a modern fegyverrendszereket már csak polgári technológiával együtt lehet létrehozni és működtetni.

Ukrajna techcégek kísérleti terepévé és AI harcmezővé vált

Az orosz-ukrán háború hangyabolyszerű kísérleti tereppé vált az USA és szövetségeseinek katonai, hírszerzési és védelmi ipari óriásvállalatai számára: számos új technológiával működő fegyvert és mesterséges intelligenciát támogató rendszert szállítanak Ukrajnába, például drónokat, önvezető járműveket, lőszereket, valamint kommunikációs és térinformatikai hírszerző rendszereket.

Az ukrán kormány adatainak háború előtti evakuálásában például az Amazon felhőszolgáltatásai kulcsfontosságú szerepet töltöttek be. Az olyan informatikai vállalatok, mint a Microsoft és az ESET biztosítják az ukrán kormányzati és polgári hálózatok kibervédelmét az orosz támadásokkal szemben. A Google az ukrán kormányzat működését támogató szolgáltatásokat biztosít, gondoskodik a kormányzati weboldalak és nagykövetségek védelméről. Ezek a vállalatok - és a kisebb magánszektorbeli és civil szervezetek tömege - vagy pro bono nyújtják szolgáltatásaikat, vagy az Ukrajnát támogató nyugati kormányok finanszírozzák őket. Egyikük sem került a címlapokra a Starlinkhez hasonlóan, de ez nemcsak azért van, mert a támogatásuk nem Elon Musk-féle agymenős, Twitter szavazós hírverés közepette zajlik, hanem azért is, mert a Starlinkkel ellentétben e vállalatok mindegyike egyértelműen eldöntötte, hogy melyik oldalon áll. A magáncégek jelentős szerepet játszanak a kiber-, a távközlési és még sok más területen - de a SpaceX-hez hasonlóan egyiküknek sincs abszolút kötelezettsége. Egyszerűen fogalmazva, a vállalatok azért biztosítanak olyan képességeket, amelyek létfontosságúak Ukrajna nemzeti túlélése szempontjából, mert valamilyen szempont alapján így döntenek, nem pedig azért, mert valamelyik kormány erre utasítja őket.

A Starlink megmutatja a kiszolgáltatottságot is

Az Ukrajnában internetes szolgáltatást biztosító Starlink folyamatos működése körüli bizonytalanság rávilágít az ilyen kiszolgáltatottságból eredő sebezhetőségekre. A Muskhoz kötődő Starlink iskolapéldája annak, hogy a nagy technológiai platformok hogyan tartják felelősségre vonás nélkül kezükben a hatalmat. Az X tulajdonosi struktúrája miatt Musk személyes döntéseivel könnyedén lehet nemcsak az űr, hanem élet és halál ura. Amikor Elon Musk megparancsolta a Starlink mérnökeinek, hogy állítsák le a műholdrendszert, miközben az ukrán hadsereg dróncsapást készített elő egy orosz hadihajó ellen a Krím-félszigetnél, akkor nagyjából úgy viselkedett, mint egy kormányfő, kivéve, hogy neki nincsen hozzáértő stábja, kompetenciája, és nem elszámoltatható.

Nagyon könnyen elképzelhető egy olyan háború, ahol ugyanaz a vállalat mindkét félnek szolgáltatásokat nyújthat, és ebben akár saját kereskedelmi kitettsége is meghatározó tényező lehet. Az X-szel és a SpaceX-szel ellentétben a legtöbb vállalat döntéshozói az igazgatótanácsnak és a részvényeseknek felelnek, ami azt jelenti, hogy egy jövőbeli konfliktusban, amelyben adott esetben Kína is érintett, a másik oldal támogatásából eredő esetleges üzleti veszteség döntő lehet egy nagy technológiai vállalat lojalitásának meghatározásában.Talán senki sem fog hanyatt esni a meglepetéstől, hogy erre is Elon Muskot lehet példaként hozni. A tajvani internetes infrastruktúra nagyon sérülékeny bármilyen kínai invázió esetén, de a tajvani kormány Elon Musk kínai üzleti kapcsolatai miatt vonakodik a Starlinket igénybe venni. Becslések szerint az új Teslák körülbelül felét Sanghajban gyártják, ezért Tajvan nem bízik abban, hogy pekingi nyomásgyakorlás esetén Musk nem kapcsolná ki a Starlinket (vagy nem tartana egy Twitter-szavazást Tajvan státuszáról is).

A két, egymással háborúzó fél egyidejű segítése már az ukrán-orosz háborúban is felmerült egyébként, de ezt egyelőre nem bizonyították. Idén februárban katonai szakértői oldalak arról számoltak be, hogy Telegramon donbaszi orosz önkéntesek Starlink terminálok vásárlásával büszkélkednek, az ukrán katonai hírszerzés pedig bejelentette, hogy az orosz fél is használja a Starlink szolgáltatásait, ezt azonban Musk és az orosz fél is cáfolta.

Azzal együtt, hogy az ukrajnai tapasztalatok egyértelműen azt vetítik előre, hogy a techcégek részt fognak venni a jövő fegyveres konfliktusaiban, és biztosan más mértékben fognak bevonódni egy olyan helyen, ami nem esik a nyugati figyelem középpontjába, főként ha a közvélemény nem áll egyértelműen az egyik oldalra, vagy ha esetleg az amerikai kormányzati álláspont nem igazodik a vállalati preferenciákhoz.