• A Budapesti Műszak Egyetem (BME) az ELTE-hez hasonlóan nyílt levelet írt, amelyben bérrendezést követelnek a méltatlan helyzetbe került egyetemi oktatóknak.
• A petíciót több mint ezren írták alá, köztük a rektor, ez pedig feszültségeket szült az egyetem vezetésében.
• A BME-n kialakult helyzetről Szieberth Dénessel, a Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszék docensével, a dolgozók szakszervezetének frissen megválasztott elnökével beszélgettünk.

Január végén az Eötvös Loránd Tudományegyetemet érintő cikkben írtunk arról, hogy mennyire méltatlan helyzetbe kerülnek az egyetemi oktatók amiatt, hogy emelik a közoktatásban dolgozó pedagógusok bérét. A központilag meghatározott bértábla szerint ugyanis egy tanársegéd nettó 253 ezer forintot keres az ELTE-n illetményekkel együtt, egy adjunktus nettó 280 ezret, egy docens pedig 336 ezer forintot.

Nincs ez nagyon másként (az illetmények összegében lehet minimális eltérés) a Budapesti Műszaki Egyetemen sem. A BME a négy közül az egyik olyan intézmény, ami egyelőre még ellenáll a modellváltásnak. (Noha a Szegedi Tudományegyetem egy felmondott docense szerint az alapítványi egyetemeken se olyan fényes a helyzet.)

Az ELTE-s fizetésekről megjelent cikkünk után az ELTE dolgozói egy nyílt levelet fogalmaztak meg, hogy így gyakoroljanak a kancellárián keresztül nyomást a minisztériumra, hogy a felsőoktatásban is azonnal kezdjék meg a bérfelzárkóztatást. A levelet több mint 1000 egyetemi dolgozó írta alá.

Ekkor indult mozgolódás a BME-n is, akik csatlakoztak az ELTE kezdeményezéséhez (hétfő este már négy intézmény háromezer oktatója követelt magasabb béreket), és maguk is írtak egy nyílt levelet, amelyben kitértek a jelenlegi bérekre is, miszerint:

• egy PhD/DLA fokozattal rendelkező egyetemi adjunktus havi alapilletménye bruttó 277 200 forint, ami csak különböző munkáltatói kiegészítésekkel éri el a törvényben előírt bruttó 366 600 forintos diplomás bérminimumot (ezek kedvezmények nélkül nettóban 184 205 és 243 789 forint);
• a vezető beosztású egyetemi docensek bruttó garantált havi bére is csupán 535 200 forint (ez nettóban 355 908 forint, szintén kedvezmények nélkül);
• a doktoranduszok a tanulmányaik első két évében 140 000, második két évében 180 000 forint havi ösztöndíjat kapnak.

A nyílt levél aláírói többek között 50 százalékos azonnali béremelést követelnek, valamint a munkáltatói döntésen alapuló illetmény (2021-22-től bevezetett „15+15 százalék”) beépítését az alapbérbe és az oktatói-kutatói és a közalkalmazotti bértáblák felülvizsgálatát, de szerepel a követeléseik között az inflációkövető éves béremelés is. Arról, hogy a kancellária hogyan reagált erre a nyílt levélre, amelyet még az egyetem rektora, Czigány Tibor is aláírt, és hogy úgy általában mi a helyzet a BME-n, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének (FDSZ) frissen megválasztott elnökével beszélgettünk. Szieberth Dénes a munkahelyén a BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Karán fogadott minket.

Nem lesz bajod abból, hogy interjút adsz nekünk névvel, arccal?

Szieberth Dénes: Egyrészt nem érdekel, másrészt az itt dolgozóknak egy elég komoly százaléka, hogyha nagy nehezen otthagyná az egyetemet, szinte biztos, hogy sokkal jobb anyagi helyzetbe kerülne odakinn. Szerintem nem sok olyan ember van, persze a nyugdíjközeliek kivételével, aki rettenetesen félne attól, hogy kirúgják, mert ezzel egyszerűen csak meghoznak helyette egy döntést, amit már amúgy is fontolgat. De azt gondolom, hogy sem a dékán, sem a rektor nem rúgna ki egy riport miatt, bármit is mondana a kancellár. Nem mondom, hogy nem jutnak eszembe tervek, hogy mit tennék, mert az ember azért két gyerekkel mindig egy picit előrébb tervez, de nem szeretek addig tartalékterveken gondolkodni, amíg valamit csinálok.

Mesélsz kicsit a pályádról és arról, hogy hogyan keveredtél közéleti ügyekbe?

'90-ben kezdtem járni a BME-re, '97-ben végeztem, de már menet közben rengeteget dolgoztam ezen a tanszéken. Hagyományosan jártam demonstárciókra, hogyha volt valamiről véleményem, akkor mentem, de soha nem voltam benne semmilyen szervezetben. Akkoriban voltak a legelső tandíjtüntetések Andrásfalvy Bertalan a minisztersége idején, utána volt a Bokros-csomag, mindenben részt vettem, ami itt minket az egyetemen érintett. Aztán elkapott a tudomány, és nagyon sokáig csak azzal foglalkoztam.

Ami pontosan micsoda?

Kvantumkémiával foglalkoztam, de a környezetemben mindenki azt csinálja, és sok az eszkimó, kevés a fóka. Mivel búvárkodom, elkezdtem karsztvíz-kémiával foglalkozni, az ország földalatti vízkincsét mérem fel, követem nyomon. Egy projekt keretében például Hévízen is dolgozunk, vizsgáljuk, hogy mi történik a forrásbarlanggal.

Ez még laikus szemmel is egy hasznos munkának tűnik.

Rettenetesen az. Tavaly voltam egy itthoni földalatti vizekkel foglalkozó konferencián, és a kútfúróktól, a vízügyesekig, a hidrológiai szakemberekig, mindenki tökéletesen biztos benne, hogy tragédia lesz. Az éghajlatváltozás azt eredményezi, hogy egyre egyenlőtlenebb a csapadékeloszlás, kapjuk a nagy zuhékat, aztán meg a semmit. Ezek a nagy zuhék viszont jóval kevesebb vizet engednek be a talajba, helyette belefolynak a patakokba, folyókba és mennek ki az országból. Az egész Alföldön olyan kevés a talajvíz, hogy a szakemberek szerint 5-10 éven belül elfelejthetjük a kukoricatermesztést. Egyébként mindenki tudja a megoldást, évtizedek óta mondják, hogy csatornarendszert kéne ásni, amibe az árvizeknél ki lehet vezetni a vizet, ehhez képest alig történik valami. A döntéshozók nem figyelnek oda, senki sem figyel oda, és pénzt sem adnak rá.

Mi terelt újra a tudománytól a közélet felé?

2010-ben hazajöttem Olaszországból, ahol ösztöndíjjal voltam kinn, és azt láttam, hogy itthon mennyire gyenge a közösségi élet az olaszokéhoz képest. Ha ott volt valami tüntetés mondjuk Berlusconi ellen, akkor az egész egyetem fogta magát, kiment, és csinált valamit. A villanyoszlopokon is zenészek lógtak, teljesen más hangulata volt egy ilyen eseménynek, mint itthon. Másrészt pedig mindkét gyerekem általános iskolába jár most már, és elkezdtem látni, hogy ott mi a helyzet.

És mint egyetemi oktató mikor váltál aktívvá?

Amikor felújultak a közoktatásban dolgozó tanárok melletti tüntetések, akkor kezdtünk mi is összeszerveződni itt az egyetemen. Megalapítottuk a Műegyetemiek az Oktatás Jövőjéért csoportot, a MOJ-t. Voltak olyan akcióink, hogy én itt az épület előtt meggyújtottam a tanártüntetések logóját, az építész kollégák molinót feszítettek ki az egyik épületre, amit aztán nagyon hamar leszedtek. De egy idő után elkezdtünk azon gondolkodni, hogy bizony itt az egyetemen is nagy disznóól van, próbáljunk meg magunkért is tenni valamit.

Hogy lettél a szakszervezet elnöke?

Az egyik legkedvesebb gyerekkönyvem Terry Pratchettnek az Only You Can Save Mankind, aminek az a fő gondolata, hogy ha nem te, akkor ki más? Én a Gazdaság- és Társadalomtudományi karról szerettem volna valakit, de ők visszahúzódóbbak voltak, és tologattuk körbe, hogy ki legyen, aztán egy idő után meguntam, és elvállaltam. De nem vagyok benne biztos, hogy jó döntés volt.

Miért?

Nem tudom, hogy mennyire tudok beilleszkedni majd abba, hogy néha politizálni is kell, mert nálam általában eléggé giroszkóp effektus van: hogyha egyszer meggyőzöm magam, hogy arra kell menni, akkor persze le lehet róla beszélni, de azért előtte lepattan rólam pár ember, szóval majd kiderül, hogy ez mennyire működik.

A BME is írt egy nyílt levelet, amiben bérrendezést követel. Ez az ELTE-vel közös akció volt, vagy ők csak az elindítók voltak?

Az eltésekkel már a tanártüntetések alatt elkezdtünk bandázni mi, MOJ-osok, mindig is szoros volt velük a kapcsolat. Az ő nyílt levelük gyújtóhatás volt, nálunk is azonnal ez lett a prioritás.

Nálatok hányan írták alá?

Jelenleg ezernél járunk. Viszont az aláírásgyűjtés nem volt könnyű.

Miért?

Nagyon sok olyan személyes meggyőzés kellett, hogy nem lesz ebből baja annak, aki aláírja. Azokról a helyekről, ahol nem értük el a kollégákat, nagyon kevés aláírás jött. Ha megnézed azt, hogy honnan írták alá a legkevesebben vagy anoniman, akkor látszik, hogy azokon a területeken, amelyek közvetlenül a kancellária alá tartoznak: a tanulmányi hivatal, a könyvtár, maga a kancellária. Szintén kevés jött például a Villamosmérnöki és Informatikai Karról, valamint a Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Karról.

Miért pont erről a két karról?

Mert róluk köztudott, hogy a modellváltás mellett vannak.

És aláírta a rektor is, Czigány Tibor.

Igen.

Ez azért meglepő.

Nem annyira meglepő, sokkal jobban működhetne az egyetem, ha a dolgozóknak nem kellene másod-, harmadállásokat vállalni, hogy megéljenek.

Úgy tudom, hogy azért a szakszervezetet is próbálják csendben tartani. Egy kollégád egy nyilvános posztjában azt írta, hogy a kancellária nem engedte, hogy elküldjétek a petíciót a hivatalos e-mail címéről minden egyetemi dolgozónak. Erről mesélsz?

Igen, a szakszervezet szerette volna központi e-mail címről kiküldeni a petíciót minden dolgozónak, a rektor erre is igent mondott, a kancellár viszont nemet. Volt egy szenátusi ülés is, ahol a kancellár ismét visszautasította a kérést. De ez már nem az első alkalom. Tavaly a MOJ-jal szerettünk volna csinálni egy felmérést arról, hogy a BME-n dolgozók mit gondolnak a modellváltásról. Erre a kancellária is írt egy levelet a központi e-mail címről minden dolgozónak, amiben arra figyelmeztette őket, hogy a levelünk vírusokat tartalmazhat, ha rákattintanak. Na most én nem vagyok jogász, de én úgy tudom, hogy egy szakszervezetnek törvényileg lehetőséget kellene biztosítani, hogy minden dolgozót elérjen.

Nagy a feszültség most a rektor és a kancellár között?

Az a pletyka kering, hogy a kancellár küldött a rektornak egy nagyon morgós hangvételű levelet.

Úgy tűnik, mintha a BME-n többféle törésvonal is húzódna.

Szerintem alapvetően két törésvonal van. Az egyik, hogy a rektor vagy a kancellár a főnök. Szerintem az oktatók és a kutatók a rektort érzik a főnöküknek, igazából a rektor az egész egyetemen főnöke, de a pénz a nem oktatóknak a kancellártól jön. Ez egy borzasztó faramuci helyzet. A másik törésvonal, hogy ki akar modellváltást, és ki nem. Azok a karok, amelyek azt gondolják, ténylegesen több pénzt kapnak majd, ha alapítványi fenntartásba kerül az egyetem, a modellváltás felé húznak, állítólag pénzt is ígértek nekik.

Ez még mindig téma?

Szerintem most altatás van, de a kormány eldöntötte, hogy minden magyar egyetemnek modellt kell váltania. Most kivárnak, amíg lecsillapodnak a kedélyek, a rektor mandátuma a nyáron lejár, jön a rektorválasztás, az önkormányzati választások. Ezeket megvárják, hogy ne legyen botrány. Nyilvánvalóan most csak tippelgetek, de az is egyfajta információ, ha nincs erről információ.

Beszélgessünk kicsit arról, hogy milyen a helyzet az egyetemen a béreket tekintve. Te docensként mennyit keresel?

Nagyjából 530 körül van a bruttóm. Két éve benne vagyok egy pályázatban, azzal körülbelül megkeresek nettóban is annyit.

De gondolom ez pluszmunkát is jelent.

Persze. Eddig is napi 12-14 órákat dolgoztam. Ebben a félévben van 12 kontaktórám, vagyis tartok egy hatórás labort és 3 kétórás előadást. Ha ezeknek összeszámolom a felkészülési idejét, az adminisztrációt, meg még hozzárakom, hogy alapkutatást is csinálok, akkor az bőven kimeríti a nyolc órát.

A kancellária reagált valamit arra, hogy ennyire alacsonyak a bérek, akár a nyílt levél kapcsán?

A kancellária szerint nem igaz, hogy olyan alacsonyak a bérek, mint amit a nyílt levélben írtunk, mert ők átlagbért számoltak. Az átlagbért nagyon fel tudja húzni néhány nagyon magas fizetés, korrektebb lenne a medián használata, ami sokkal alacsonyabb értéket ad. És nem szabadna beleszámolni azt a rengeteg munkát, amit az alaptevékenységen felül végzünk. Ha valaki a munkaidőn felül halálra dolgozza magát, és ezért megél valahogy, attól még meg kellene normálisan fizetni az alap munkaidejét is. Vannak olyan karok, mint például a Villamosmérnöki és Informatikai Kar, ahol a pletykák szerint egy adjunktust egymillió forintos fizetés alatt már nem tudnak megtartani. Ezekre a karokra sokkal több pénz folyik be, mint például ide, már csak azért is, mert a cégek is ide fektetnek be.

És az sem segít, hogyha az ember lépeget az akadémiai ranglétrán?

Nagyon sokáig benne lehet ragadni egy-egy pozícióban. Tavaly is több olyan fiatal kolléga ment el a karról, aki már végighúzott jó pár év adjunktusságot, hihetetlen értékes munkát csináltak a karon, de elegük lett, és elmentek. A jelenlegi bértábla szerint a docens az első olyan fizetés, amiből nem halsz éhen. Mindenkit erről a fizetési szinttől kellene indítani.

Tehát az alapvető probléma, hogy az állam nem ad annyi pénzt, amiből az egyetem kigazdálkodhatna magasabb béreket, leszámítva egy-két kart, ahol vannak külső források a piacnak köszönhetően.

Szerintem borzasztó régen nem kap annyi pénzt az egyetem, amiből normálisan tudna működni, vagy mondjuk az alaptevékenyéséget fedezné. A mi karunk közepesen rossz helyzetben van, de vannak olyan karok, ahol már az alapbéreket is pályázati pénzekből finanszírozzák. A kormány szerintem arra alapoz, hogy mi vagyunk a Műegyetem, a műszaki értelmiség, majd mi betermeljük magunknak a szükséges pénzt. De közben ahonnan én nézem a dolgokat, kézzel-lábbal akadályozzák, hogy az ember pénzt hozzon be.

Hogy érted?

Annyira nehéz az egyetemen keresztül külső munkát vállalni, hogy sokan bele sem vágnak. Volt olyan projektem, ahol az összes többi (egyetemen kívüli) szereplő a munka befejezése után egy nappal megkapta a pénzt, én meg másfél évvel később.

Bürokrácia miatt késnek ezek ennyit?

Lényegében igen, egy ilyen projektszerződést mindenkinek alá kell írni, rengeteg emberen megy keresztül, mire eljut hozzám. Ráadásul ebben én fafejű vagyok, tehát itt ülök, és próbálom az egészet hivatalos úton intézni. Ugyanez van az eszközbeszerzésnél, de ott sok dolgot már inkább zsebből fizetek, mert ha elektronikai alkatrészek kellenek, akkor hónapokba telik az ügyintézés, miközben nekem mondjuk az a kábel már jövő hétre kellene.

Látom, hogy ez a szoba is tele van elektronikai eszközökkel, műszerekkel, ezekre egyébként van keret?

Ha itt körbenézel, a két laptopot, a monitort és azt a számítógépet másodkézből vettem saját zsebből. A nagyműszereket meg sokszor hol van pénz működtetni, hol nincs, mert ezeket az eszközöket megveszik nagyon drágán uniós pénzekből, de arra már nincs pénz, hogy üzemeltessük is. Ha pedig elromlanak, akkor nagyon drágák hozzá az alkatrészek.

És a kutatásokra az állam sem ad pénzt?

Sajnos a tudományfinanszírozás olyan itthon, hogy dirac-deltákat osztogatnak, tehát nagyon sok értelmes kis kutatásra semmi pénzt sem adnak, egyre-kettőre meg rengeteget. Az alapkutatást szinte egyáltalán nem támogatják. A tudomány akkor tud működni, hogyha marha sokan csinálják azt, amit akarnak, ami eszükbe jut, mert általában a kreatív és relatíve szabályozhatatlan emberek működnek jól a tudományban. Akik egy szinttel fölöttük vannak, azok mazsoláznak ezekből az eredményekből, aztán egy szinttel feljebb megint mazsola, és a végén lehet, hogy fel tudják a kutatási eredményeket valamire használni. Az állami támogatások most arra próbálnak rágyúrni, hogy mindenki ipari innovációt, azonnal megtérülő kutatásokat végezzen, a piramis alját viszont nem finanszírozzák. Csakhogy a Nobel-díjas tudósaink úgy lettek, hogy hagyták őket a piramis alján dolgozni, és ma is ezekből élünk.

Mondtad, hogy többen mentek el tavaly a karról. Mennyire van utánpótlás?

A középiskolások nagy része már inkább külföldre, például Bécsbe megy egyetemre. De akik idejönnek, és nagyon jók, őket sem tudja megtartani az egyetem. Egészen egyszerűen hülyének néznek minket, hogy ennyi pénzért itt dolgozunk. Pedig a kutatói pálya egyébként tök vonzó lehetne, mert minden nap máson dolgozol, és nem csinál belőled ez a munka zombit. Sokan átmennek az Óbudai Egyetemre, mert az a BME-hez képest sokszorosan finanszírozott. Oda a vegyészek csak azért nem tudnak elmenni, mert nincs vegyészkar, de amikor szó volt arról, hogy megépítik a Fudan Egyetemet, én biztos voltam benne, hogy két éven belül itt üres épületbe fogunk bejönni.

Adódik a kérdés, hogy te nem gondoltál arra, hogy válts?

Nehezen váltok, mert ha valamit szeretek csinálni, akkor azt az éhenhalásig. Ráadásul úgy érzem, hogy van is értelme annak, amit csinálok, ezért csinálom, amíg lehet. Mellette van még egy dolog, amit nehéz így kimondani, mert klasszikusan fordítva szokott lenni: van egy feleségem, aki kétszer annyit keres, mint én.

Hogyan tovább, mi a következő lépés?

Egyelőre szerintem a következő lépés a nagyobb nyilvánosság. Kicsit az az érzésem, hogy az ország elfelejtette, hogy van neki felsőoktatása is. Az lenne a következő lépés, hogy azok az egyetemek, amik még nem mentek át hűbérbirtokba, fogjanak össze, és kiabáljanak együtt, hogy baj van. Mert baj van.