Hetek, napok, órák kérdése, és mind meghalunk. A szombati miniszterelnöki kampánybeszédben 33 perc alatt 47-szer hangzott el a háború szó, fideszesek tömegei telemarketingelnek, posztolgatnak, nyilatkozgatnak, hogy összehozzák Orbán Viktornak a mozgósítás-világrekordot, közben szerte a világon vadásznak a békepárti csúcspolitikusokra.

Orbán vagy halál – ez a Magyarországot 14 éve egyfolytában kormányzó Fidesz üzenete-ajánlata a 2024. június 9-ei európai parlamenti és önkormányzati választások előtt.

Tömeg-, azaz facebookdemokrácia van, valóban egyszerű, könnyen érthető, átélhető üzenetekre van szükség. Meg sulykolásra minden felmerülhető eszközzel – ebben nincs semmi új, a Fidesz-kommunikáció az MSZP–Gyurcsány-korszak kudarca óta így működik, technikai értelemben okvetlenül.

Ami változott és változik, az a tartalom. Ha a fokozhatatlant is fokozni kell – mivel menet közben megszokottá, mindennapossá, unalmassá válik, elhasználódik a túlfokozott is, vagyis a mozgósító ereje elkopik –, egy idő után mégiscsak nehezebb lesz teljesíteni a küldetést. Kiderülhet, hogy nincs feljebb, tovább, lejjebb. Eljöhet az idő, amikor már egyedül a célcsoport nem ismeri fel, hogy ami maradt, csupán paródia, sokszorosan megcsavart bűvészmutatvány. Akkor jön az is, hogy a bizonytalanokról már lemondanak.

Közel járunk a fokozhatatlan fokozásának utolsó szakaszához. Ahogy az 1-jei beszédet gyorselemezve írtuk: a tripla üzenet – no migration, no gender, no war – első két eleme mostanra háttérbe szorult. 2024-ben már nem az életmódunk vagy a kultúránk a tét, hanem maga a tyúkszaros életünk. És nem is annyira a miénk személy szerint.