• Radikális jobboldali áttörés Olaszország után Franciaországban is: Le Pen vasárnapi győzelme politikai földrengéssel ér fel.
• Még egyszer megpróbálják rázárni a karantént a populista jobboldalra, de új helyzet, hogy már messze az övék a legnépszerűbb párt.
• Mégsem valószínű, hogy a Nemzeti Tömörülés hatalomra jut, minden a Macronnal fasírtban lévő baloldal és az elnöki tábor együttműködésén múlik.
• Franciaországra azonban így is kormányzóképtelenség várhat, könnyen jöhetnek újabb választások, na meg az elnöki rendeleti kormányzás.
• Macron ezt jelentős részben magának köszönheti, a centrista macroni idea vasárnap megbukott.

Le Pen pártja, a Nemzeti Tömörülés (NT) fölényes vasárnapi győzelmével áttörte azt a politikai falat, amit évtizedek óta emeltek az elszigetelésükre Franciaországban, a 33 százalékos szavazatarányuk egész Európában nagy sikert jelent a populista és/vagy szuverenista erőknek. A radikális jobboldal kormányra jutása azonban továbbra sem valószínű forgatókönyv.

A legnagyobb esély most arra látszik, hogy a jövő vasárnapi második forduló után nem lesz kormányzóképes többség Franciaországban, Macron a nagyon erős elnöki jogköreit kihasználva egyre inkább rendeleti úton fog kormányozni, és könnyen jöhet egy újabb előrehozott választás is záros határidőn belül. A háromosztatú francia politikai mező előreláthatólag súlyos válság elé néz, a nagy stratégának gondolt Macront pedig most már az fenyegeti, hogy egy újabb önsorsrontó szerencsejátékosként vonul be a francia emlékezetbe.

A macroni idea vége

Emmanuel Macron 2017-ben azzal nyerte meg az elnök-, majd pár héttel később a nemzetgyűlési választást, hogy a hanyatló hagyományos nagypártok szavazóközönségére rámenve új centrista többséget hoz létre, meghaladja a francia politikai életet időről-időre gúzsba kötő bal- és jobboldali ideológiai megosztottságot, és masszív falat képez a Le Pen által fémjelzett szélsőjobbal szemben.

Ennek a projektnek most látjuk a teljes bukását, bár hosszú munka eredménye ez.

2022-ben Macron kisebb támogatottsággal (az öt évvel azelőtti 66-hoz képest már csak 58 százalék szavazott rá az elnökválasztás második fordulójában Le Pennel szemben), de felhatalmazást kapott a második elnöki ciklusára is, a parlamentben azonban elvesztette a többségét, és a pártja azóta is lefelé megy: az elnök arrogánsnak látott politikai stílusa, csökkenő népszerűsége és a domináns kampánytémák - megélhetés, nyugdíj, biztonság, bűnözés, migráció - mind az ellenfeleinek kedveztek, miközben Le Pen pártjának gyorsan nőtt a támogatottsága.

A június 9-i EP-választáson Macron már elszenvedett egy történelmi vereséget: a Nemzeti Tömörülés akkor 31 százalékot kapott, Macron centrista szövetsége fele annyit sem.

A francia elnök ennek ellenére a francia politikai életet sokkoló, váratlan és már akkor is nagyon kockázatosnak látszó azonnali bejelentéssel még a választás estéjén feloszlatta a nemzetgyűlést, három hét múlvára előrehozott választásokat írt ki. Nem sokkal később arról beszélt, hogy ezen az ezúttal Együtt (Ensemble) néven induló választási szövetségének a célja nem kevesebb, mint az abszolút többség megszerzése.

9 millió francia a radikális jobboldalon

Ehhez az irreálisan ambiciózus tervhez képest vasárnap papírforma-eredmény született: Le Pen pártja 33 százalékkal győzött, a baloldali tömb 28 százalékkal végzett a második helyen, míg Macronék 21 százalékot értek el. Az egyre inkább csak a történelmi örökségéből élő Republikánus Párt (LR) úgy kapott a negyedik helyen tíz százalékot, hogy a pártot közvetlenül a választás előtt kettészakította a Nemzeti Tömörüléshez való viszony kérdése.

Macron a most uralkodó narratíva szerint súlyosan eltaktikázta magát.

Leginkább arra játszhatott, hogy a jobboldali veszély megerősíti a saját centrista táborát, a széttartó baloldalnak pedig, akiknek pár hónapja esett szét az előző koalíciója, nem lesz elég ideje újra közös nevezőt találni.