Elgondolkodtató fénykép Erdélyből: tényleg időutazó lenne Joe Jonas, aki a Monarchia hadseregében harcolt az első világháborúban?
július 30., 13:24
Megoldódott a rejtély, hogyan került Joe Jonas amerikai popsztár arca időutazóként egy első világháborús magyar katonafotóra Erdélyben
Egy nap alatt sikerült kiderítenünk, hogy pontosan mi okozott annyira hideglelős pillanatot Zoltánnak, lapunk olvasójának. Zoltán a marosvásárhelyi néprajzi múzeum „Maros mentiek a Nagy Háború lövészárkaiban” című kiállításán járva egyszer csak úgy érezte, hogy egy felnagyított háborús csoportképről maga Joe Jonas XXI. századi színész-popsztár, a Jonas Brothers nevű amerikai tesóegyüttes tagja néz vissza rá.
Balra egy 2017-ben készült kép látható Jonas-ről, jobbra pedig az elvileg 1918 előtti fotó részlete:
A megoldás röviden az, hogy bár maga a nagy fotó eredeti, mégis tényleg Joe Jonas arca látható a kiállításon, az ismert szórakoztatóipari szakember mégsem időutazó. A részleteket magától Sárándi Tamástól, a remek kiállítás kurátorától tudtam meg.
Sárándi elmesélte, hogy a kiállítás markáns látványelemeinek számító jókora katonafotók eredetijei kisméretű, levelezőlap nagyságú régi fényképek voltak, ezeket kellett sokszoros méretre nagyítaniuk. Mivel a fotókat - ahogy azt nyilvánosan többször is elmondták - ezen a tárlaton nem történeti forrásként, hanem vizuális elemként használták, nem egyszerűen felnagyították őket, mert akkor nagyon rossz lett volna a minőségük. Hanem úgy jártak el, mint manapság sokan, ha néhol homályos, régi fotókat kell élesebbé tenniük: rájuk eresztettek egy e célra szolgáló képszerkesztő programot.
A témában járatos olvasónk, Melinda egy nekem írt levelében így foglalta össze közérthetően az ilyen programok működési elvét:
„2-3 éve terjedt el egy újfajta „élesítő", minőségfeljavító online, automata (AI?) filteres eljárás a nagyon régi fotókon szereplő személyek szebbé tételéhez. A lényege, hogy a filter a neten fellelhető arcok, szemek, orrok, mosolyok segítségével dolgozik, vagyis nem szó szerint élesíti a képet, hanem behelyettesíti más, éles (új, élő, létező) arcrészletekkel, vagyis a végeredmény egy másik ember arca lesz lényegében.”
Sárándi elbeszélése szerint ők is valami hasonló programot használtak és mivel a katona eredeti arca is hasonlított Jonasére, a szoftver az ő arcát rendelte hozzá az eredeti, első világháborús képhez. Vagyis az összes levélírónk jól látta, hogy az a bizonyos katona nem egyszerűen hasonlít, hiszen úgy tűnt, hogy az arca szőrszálszinten azonos Jonas-ével. Az is volt tényleg.
Sárándi elmesélte, hogy a legtöbb látogatójuk ki is szúrja, hogy az illusztrációk szerkesztett fotók,
„de először fordult elő, hogy valaki be tudott azonosítani egy élő személyt a képeken. Így Jonas arcának szerepeltetése a kiállításban számomra is újdonság.”
Az eset olyan értelemben tanulságos, hogy bármilyen régi képet látsz a neten vagy IRL, azt megdolgozhatták ilyen programmal, de az egyáltalán nem biztos, hogy szándékos hamisításról van szó.
(Sárándit a magyar-magyar barátság jegyében a székelyudvarhelyi uh.ro segítségével értük el, ami jobban esett, mint egy székely halászlé után lehúzott pacalcsorba, még egyszer köszi! Ha szereted a minőségi kisvárosi sajtót, néha nézz rá az UH-ra!)