Van-e jogunk vadállatokat állatkertbe zárni, majd leölni és közönség előtt felboncolni?

Augusztus utolsó szombatján minőségi zsiráfbelezést tartott a 444 Klub és a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete (MADOKE) tudósokkal, filozófussal, állatkerti szakemberrel és a 444 hivatalos állatszakértőjével, Szily Lászlóval a Bem Moziban. Ebből az ünnepi alkalomból levetítettük a Jeti Mozi soron következő dokumentumfilmjét, a Becz Péter rendezésében készült Hiányzol, Mariust. Majd a meghívott vendégekkel egy jó kis vitát tartottunk arról, hogy mi létjogosultsága van az állatkerteknek, hogyan szabályozzák az állatkerti szaporulatot, és mi a helyzet a gyerekek szeme láttára történő állatboncolásokkal.

A dokumentumfilm arról szól, hogy a koppenhágai állatkertben 2014-ben leöltek, egy rakás kisgyerek ámuló tekintete előtt felboncoltak, majd az oroszlánokkal feletettek egy fiatal, egészséges zsiráfbikát, Mariust. Szily László szavaival élve: „ekkora trolletetés talán még nem is volt a történelemben, a dologból ennek megfelelően pont akkora botrány lett, ahogy elképzeled.” A világot az különösen felháborította, hogy nem egy beteg, életképtelen zsiráfról volt szó, akit már nem lehetett megmenteni. Mariusnak azért kellett meghalnia, mert sem a koppenhágai, sem más európai állatkertben nem volt hely számára, ezért a koppenhágai állatkert lényegében menedzsment szempontból döntött az állat leölése mellett. Csakhogy korántsem Marius volt az első és egyetlen állatkertlakó, akit közönség előtt boncoltak fel. A rendező, Becz Péter a koppenhágai állatkert dolgozóival készített interjút és több boncoláson is részt vett, hogy megtudja, mi értelme annak, hogy gyerekek nézik, ahogy a szemük előtt lenyúznak egy törött lábú kistigrist vagy kibeleznek egy óriás pitont.

A vetítésre érkezők, nem véletlen toporogtak a Bem Mozi bejáratánál azon gondolkodva, vegyenek-e popcornt, mert az már az előzetesből is kiderült, hogy a film felkavaró, egyesek szerint gyomorforgató képsorokat tartalmaz, de azért volt nevetés is a nézőtéren. Azoknak, akik lemaradtak a vetítésről, a film ehét vasárnaptól a a 444-en és a 444 Youtube csatornáján is megtekinthető lesz.

link Forrás

F*ck you

A film utáni beszélgetésre meghívtuk a film rendezőjét, Becz Pétert; a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivőjét, Hanga Zoltánt; az író, filozófus és filmrendező Lányi Andrást; valamint Rodics Katalint, aki kutatóbiológus és a Greenpeace természetvédelmi szakértője. A vitát Szily László, a 444 újságírója vezette.

A film rendezője, Becz Péter elmondta, hogy őt eredetileg a 2014-es botrány kapcsán az izgatta, hogy miért nem teszi fel senki azt a kérdést, hogy mit keres egy zsiráf a város közepén. Ebből nem nehéz kitalálni, hogy a rendező a film elkészítése előtt negatív véleménnyel volt az állatkertekről, de mint mondja, ez a film befejeztével megváltozott benne.

„Van azért bennem még egy adag kritika az állatkertekkel szemben, szerintem van mit fejlődniük. De azt a transzparenciát, azt az edukációt, azt a tudományos gondolkodásmódot, ami a boncolásban is megjelenik, én abszolút támogatom. Mind a zsiráf leölésével, mind az állatkertek működésével egyet tudok érteni” - mondta a rendező, aki talán ekkor még nem sejtette, hogy a beszélgetőpartnerei teljesen más állásponton vannak, és készek hevesen képviselni azt.

Olyannyira, hogy a film egyik szereplőjének beköszönő videója után Lányi Andrásból hangosan kiszakadt egy „fuck you”.

Szily László nem is restellte megkérdezni, hogy mire ez a heves reakció, válaszával pedig a filozófus rögtön a dolgok közepébe vágott. Szerinte bár a film szereplői, a koppenhágai állatkert dolgozói folyamatosan azt hajtogatták, hogy a boncolásoknak tudományos célja van és ebből mennyit tanulnak a gyerekek az állatvilágról, Lányi szerint egyik tudós sem tudta alátámasztani, hogy mégis mennyi tudományos haszna van annak, hogy levágnak egy zsiráfot, aztán megmérik a szívét vagy a csontjait.

„Na most én megmondom, hogy mi ebben a tudományos érdek, miután nem tudományos, hanem pedagógiai. Fontos érdek fűződik ahhoz, hogy a gyerekek lehetőleg minél kisebb korukban megtanulják azt, hogy az állat az egy tárgy, egy vizsgálati tárgy, amivel az ember bármit megtehet. A spártaiak hasonló pedagógiai célból a fiatal férfiakat arra kényszerítették, hogy rabszolgákra vadásszanak, hogy tanulják meg, hogy a rabszolga nem ember. Az egyetemeken még egy húsz-harminc évvel ezelőtt kötelező volt élveboncoláson részt venni és élveboncolást végrehajtani a hallgatóknak, aminek már akkor sem volt semmi értelme. Ez a beavatás rítusa a tudomány nevű közösségbe, amit állatgyilkossággal, állatkínzással kellett megalapozni” - fejtette ki Lányi.

Ezzel szemben Rodics Katalin kategorikusan kijelentette, hogy ő nem boncolásellenes, szerinte jó, ha a gyerekek megtanulják, hogy a csirke nem zacskóban születik. Ő viszont egy másik problémát hozott be, ez pedig az állatkertek létjogosultságához és az ott történő szaporításhoz kapcsolódott.

Rodicsnak saját bevallása szerint már sokat finomodott a véleménye az állatkertekkel kapcsolatban, és miközben ezt mondta, meglapogatta a fővárosi állatkert szóvivőjének vállát. A kutatóbiológus az ott élő állatokra igyekszik úgy gondolni, mint „az egyes fajok nagyköveteire, nekik viszont a legjobb körülményeket kell biztosítani”. Elmesélte, hogy annak idején a minisztériumban mindenki fel volt háborodva, amikor meghatározták, hogy a csimpánzoknak 200 négyzetméteres kifutó kell, hiszen egy ember sem lakik akkora lakásban. Csakhogy Rodics szerint az a különbség, hogy az ember elhagyhatja a lakását, a csimpánz viszont nem hagyhatja el a kifutót. Neki a legfőbb problémája az volt a koppenhágai állatkertben bemutatottakkal, hogy nem értette, miért kellett szaporítani a zsiráfokat, ha tisztában voltak vele, hogy nincs az új zsiráfnak hely. Szerinte Mariusnak meg sem kellett volna születnie.

Állathoz méltó élet

Később a közönségkérdéseknél egyébként neki is szegezték a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivőjének, Hanga Zoltánnak a kérdést, hogy ők hogyan menedzselik, ha túlszaporulat van az állatkertben. Hanga elmondta, hogy a legtöbb helyen, így Magyarországon sem követik a koppenhágai mintát, akik leölik az állatokat, ha nincs hely már számukra, ők a megelőzésben vagyis a szétválasztásban, fogamzásgátlásban hisznek.

Hanga Zoltán az állatkertek létjogosultságát is igyekezett megvédeni.

„Én tudom, hogy nagyon sokan ezt úgy képzelik el, hogy vannak az állatok, akik a szabad természetben a szabadság érzésével eltöltekezve szökdécselnek jobbra-balra, és ehhez képest az állatkertekben meg megfogják őket, beviszik, és ott nehéz rabságban tartják. Az az elképzelés, hogy az állatkert egyfajta börtön számukra. Mi, és azt hiszem, ebben nem vagyunk egyedül, az állatkerteket egyfajta Noé bárkájának látjuk. Gerald Durrell is azért hozott létre állatkertet, hogy ez a funkciója legyen. Merthogy a természetben nem ez történik. Eleve nem az történik, hogy megszületik egy állat, és akkor az föl fog nőni, és egy hosszú, tartalmas életet él. Ilyen is előfordul, de ez a legritkább esetben. Tehát mondjuk a megszületett zsiráfoknak a 30 százaléka már felnőttkort meg se éri, mert ott kemény feltételek vannak: meg kell küzdeni a táplálékért, az életben maradásért, és nincsen ombudsman, meg nincsen állatorvos, aki majd segít. Ehhez képest az állatkertben puhábbak a körülmények, tehát sokkal tovább élnek, sokkal nagyobb arányban maradnak életben. Ez az egyik lényeges különbség” - fejtette ki az állatkert szóvivője.

Rodics Kata szerint viszont nem igaz, hogy az állatkertek lennének a Noé bárkája, szerinte az állatkertek nagyon nagy százaléka nem így működik, nem beteg, kihalás szélén álló fajokat mentenek meg. Lányi András is vitatkozott az állatkert szóvivőjének állításaival.

„Ez egy elvi kérdés. Ha megfeszülsz, se tudsz olyan jó körülményeket biztosítani az állatnak, hogy az állati szempontból ne lenne rosszabb, mint az a szörnyű élet, amit a természet az állatoknak - hogy úgy mondjam - elrendelt. Tehát az állathoz méltó élet az, hogy űznek és kergetem, és figyelek és rettegek és rohanok, és nem tudom, mit csinál egy állat, de ez az állathoz méltó élet, amit természetesnek nevezünk. Az a biztonság és kvázi jólét, amit az állatkert nekik nyújtani tud, az egy nagyon-nagyon szerény vagy elégtelen kárpótlás ezért. Persze mindent meg kell tenni, hogy minél nagyobb helyen, minél jobb körülmények között éljenek az állatkerti állatok. Én jobb szeretném, ha már csak szafariparkok vagy szafaripark típusú állatkertek lennének. Vannak állatok, akik kis helyen is bemutathatók, vannak, akik nem. Elefántot ilyen területen tartani, mint a budapesti állatkertben, állatkínzás, katasztrófa. Szabadságot az elefántoknak!” - mondta.

Hanga Zoltán, az állatkert szóvivője szerint a szafariparkokat sokan jobbnak gondolják az állatkerteknél, amiért az állatoknak nagyobb területük van. Ő azonban Bécsben is megfigyelte egy ottani tágas állatparkban, hogy például a gepárdok futottak két kört, aztán elhevertek a fűben.

„Miért? Hát mert a természetben is nem azért szaladgál, mert ő sportos, hanem azért, mert utol kell érnie a zsákmányt, de ha ezt készen megkapja, akkor nem kell nagyon szaladgálni. Na persze erre nem az a megoldás, hogy akkor hátradőlünk, hogy nem is kell neki nagy hely. Az állatokra leselkedő legnagyobb veszély nem a bezártság, hanem az unalom. Ez megint abból adódik, hogy az állatkertekben puhábbak a körülmények, nem kell az egész napot arra szánni, mint mondjuk egy növényevőnek, hogy megtalálja, berakja a szájába és megeméssze azt a táplálékot, amit a testének fenntartásához szükség van. Az állatkertben ezt készen megkapja, marad egy csomó szabadideje, és akkor mondjuk idegesen körbe-körbe járkál. Ezért van az, hogy ma már az állatkertekben nagyon sokat lehet hallani a környezetgazdagításról, hogy mindenféle berendezési tárgyakkal, játékokkal, mászó eszközökkel, vagy a táplálék furfangos kínálásával szórakoztatják az állatokat” - mondta Hanga.

Feláldozni egy teknőst a gyerekekért

A másik kérdés, amit boncolgat a film, az a gyerekek és az állatok, valamint a boncolás viszonya. Szily László felvetette, hogy vajon megéri-e a gyerekeknek nyuszit, hörcsögöt, halat, teknőst venni, ha azok többnyire pár éven belül meghalnak egy szerencsétlen, többnyire véletlen balesetben. Az ilyen állatokat vásárló szülők ugyanis abban reménykedhetnek, hogy a gyerek és az állatok között olyan kapcsolat alakul ki, hogy később felnőttként védeni fogja őket, ezért tulajdonképpen megéri beáldozni azt az egy teknőst. Lányi ezzel kapcsolatban is csípős gondolatot fogalmazott meg ismét a Hiányzol, Mariusra reflektálva.

„Hasznosnak, fontosnak, jónak tartom azt, hogy a gyerekek szerezzenek ilyen tapasztalatot. Tudniillik a tapasztalat ilyenkor az állat gondozásáról, az állat megszeretéséről szól, és egy tartós, figyelmes együttélést jelent az állattal. Ebből csak jó származhat, nem az állatnak, a gyereknek. Erre azt mondom, hogy oké, megéri. Amikor odaterelnek a színpadra, ahol egy zsiráfot, aki élhetett volna egy másik állatkertben, leölnek, és ezt ráadásul nekem mutogatják teljesen rendben lévő dologként, ami egy ilyen áltudományos show-nak a része, azt nem tudom elfogadni. Egyébként pedig ugyanez a rossz mentalitás, hogy mi ennek a Föld nevű hatalmas állatkertnek vagyunk a menedzserei, igazgatói, és tetszés szerint döntjük el, hogy mi legyen, vagy ne legyen az állatokkal.”

A beszélgetés során más alkalmakkor is felmerült az a kérdés, hogy van-e joga az embernek akár egy kihalás szélén lévő fajt megfogni és kiszakítani az élőhelyéről. Rodics Katalin szerint ugyanez a kérdés merül fel nem csak a vadállatoknál, de a haszonállatoknál is: van-e jogunk tenyészteni, rossz körülmények között marhákat tartani, aztán levágni és megenni őket.

Rodics Katalin szerint a háziállatok halmozása helyett a gyerekeket a természetbe kellene kivinni, hogy a természetes élőhelyükön találkozzanak az állatokkal és ott figyeljék meg őket, ahelyett, hogy egy „huszadik teknőssel rollerozzanak otthon”. Ugyanakkor annyiban megvédte a fővárosi állatkertet, hogy ott a gyerekek számára komoly oktatómunka folyik: ha valaki elmegy a fókashowra, akkor rengeteg információt tudhat meg a fókákról.

Moderátori kérdésre az állatkert szóvivője elmondta, hogy sosem volt még nyilvános boncolás a fővárosi állatkertben és a jövőben nem is terveznek ilyet.

Akit érdekel a teljes beszélgetés, hamarosan meghallgathatja a 444 Podcaston, de előtte mindenképpen érdemes megnézni Becz Péter filmjét, a Hiányzol, Mariust, ami vasárnap érkezik a Jeti Moziba. A vetítést és a beszélgetést a 444 Klub keretében szerveztük, ami a rendszeresen jelentkező rendezvénysorozatunk. Ha szeretnél elsőként meghívót kapni a következő rendezvényre, vásárolj belső kör csomagot.