• Fej fej mellett fordult a kampány utolsó két hónapjára Kamala Harris és Donald Trump, de az elnökjelölti vitából egyértelműen Harris jött ki jobban. Bár a Trump elleni második merényletkísérlet is növelte a politikai feszültséget, láthatóan az nem változtatott jelentősen a két jelölt megítélésén.
• Amilyen fegyelmezetten kezdte Trump az idei évet, annyira nehezen találja a hangot Harris ellen. Ráadásul szeptemberben őrült összeesküvés-elméletek és a pártját érintő botrányok is káoszba taszították kampányát.
• Ha ma lennének a választások, Harris valamivel esélyesebb lenne, de novemberig még sok minden történhet.
• Mit jelent ez a szűk előny? Milyen tanulságokat lehet levonni a különböző előrejelzésekből? Mennyire érdemes egyáltalán komolyan venni ezeket, és mit tudunk arról, hogy mi alapján adják le a szavazatukat az amerikaiak?

„Csak Nate Silverben bízom” – 2016 őszén gyakran lehetett ezt hallani demokrata érzelmű keleti parti értelmiségiek körében. Ők persze Hillary Clinton győzelmében reménykedtek, de közben aggódva figyelték Donald Trump felemelkedését. A bizalom nem volt alaptalan: Silver 2008-ban robbant be a köztudatba a FiveThirtyEight (ma már egyszerűen „538” formában jelölt) bloggal, 2012-ben pedig már a New York Timesra költöztette az oldalát, és mindkét alkalommal nagy pontossággal jelezte előre Barack Obama győzelmeit. (2008-ban az 50-ből 49, 2012-ben pedig mind az ötven állam győztesét sikerült eltalálnia, amivel bőven felülmúlta mind az egyes közvélemény-kutatók, mind más politikai elemzők teljesítményét.)

Silver a megmondóemberek közhelyei és szubjektív megérzései helyett szigorúan a számokra épülő előrejelzést ígért, és a 538 sikere nyomán a közvélemény-kutatások aggregálásából és egyéb statisztikai adatokból kiinduló modellek gyorsan elszaporodtak. De 2016 egyben az első komoly próbatétele is lett a választási modellezésnek: a kutatások felülbecsülték Clinton országos támogatottságát (végül mintegy 2 százalékponttal kapott Trumpnál több szavazatot, ami nem volt elég az elektori győzelemhez), és különösen mellélőttek néhány kulcsállamban. Minden modell csak annyira lehet jó, amennyire pontos bemeneti adatokkal rendelkezik, így Silver más prognózisokhoz hasonlóan Clinton győzelmét jelezte előre; igaz, másokkal ellentétben ő azért hagyott mintegy 30 százalék esélyt Trump sikerére, és arra is felhívta a figyelmet, hogy Trump csak egy szokásos méretű kutatási hibányira van az elnökségtől. A meglepő végeredmény így is megingatta sokak hitét a Silveréhez hasonló modellekben, ahogy maga a valószínűségi modellezés jelentése sem mindenki számára volt világos. 2020-ban az időközben a Disney-konglomerátum részeként az ABC News alá kerülő 538 ismét viszonylag jól előrejelezte Joe Biden győzelmét (Florida és Észak-Karolina kivételével minden állam győztesét pontosan megjósolva), de a választás megint szorosabb lett a vártnál, ami újból felvetette, hogy mennyire lehet hinni a jóslatoknak a Trump-korszakban.

Idén nem valószínű, hogy Kamala Harris elszánt támogatói közül bárki is azt említené, hogy Nate Silverben bízik. Silver – aki tavaly távozott az ABC-től, és a közben jelentősen átalakított 538 helyett immár saját Substack-blogján teszi közzé előrejelzéseit – jóval megosztóbb személyiséggé vált, és talán a Covid-időktől eredeztethetően egyike lett azoknak az internetes hangadóknak, akik rendszeres kért vagy kéretlen, olykor személyeskedésig fajuló csatákba bocsátkoznak különféle szakértőkkel és a „liberális elittel”. Habár saját bevallása szerint Harrisre tervez szavazni, jócskán kritizálta a demokratákat Biden kiszállása előtt és után is, előrejelzése pedig a legtöbb versenytárshoz képest valamivel kedvezőbbnek látja Trump esélyeit – miközben korábbi oldalának új modelljét nyilvánosan is bírálta. (Silver emellett a politikai fogadásokat működtető Polymarket oldal alkalmazottja is lett, ami kritikusai szerint szintén kérdéseket vet fel elfogulatlanságáról, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy a szélsőjobboldal felé kacsingató milliárdos, Peter Thiel a projekt egyik befektetője.)

Másfél hónappal a választások előtt Silver modellje gyakorlatilag 50:50-re adja a választás esélyeit (a cikk írásakor éppen Harris áll jobban 54-46 százalékkal, de augusztus vége óta most először nem Trump vezet), miközben máshol Harris hajszálnyit nagyobb favorit: a 538 modelljében 60, a Split Ticket elemzői szerint 62 százalék a győzelmi valószínűsége.

Ráadásul szeptember elején az előrejelzések eltérése még nagyobb volt: a Harris–Trump-vita napja előtt például Silver majdnem 65 százalékos valószínűséget adott Trump győzelmére, miközben a 538-nél Harris végig esélyesebb maradt. Persze vannak egyértelmű tanulságok is: a választás mindenki szerint szoros lesz, és nincs okunk azt hinni, hogy ez november elejéig már megváltozna. A nagyobb trendeket illetően is inkább az egyetértés jellemző: Harris Biden kiszállását követően óriási energiával kezdte el a kampányt, az augusztusi demokrata jelölőgyűléssel ezt fenntartotta, de a lendülete szeptember elejére visszaesett, viszont a vitát követően ismét az ő esélyei javultak.

De akkor melyik modell járhat közelebb az igazsághoz? Eldönthető-e egyáltalán az a kérdés, hogy kié a jobb választási előrejelzés?