• Magyar Péter az árvíznél „beelőzte” Orbánt, és Lakner Zoltán politológus szerint ilyen eddig egyszerűen nem történt.
• Míg a baloldal évtizedeket szerencsétlenkedett a nemzeti jelképekkel, Magyar Péter semmi perc alatt visszavette őket.
• A lyukas zászló lehet a válasz a 2002-es kokárdakisajátításra, Orbán Balázs szavait pedig október 23-is sokat fogják emlegetni.
• Magyar Péter olyan dolgokat tesz, amire valószínűleg a kormányoldalon sem számíthattak, miközben úgy peregnek le róla a botrányok, mint egy fideszesről.
• Ha hónapokig fej-fej melletti Fidesz-Tisza küzdelmet mutatnak a kutatások, az tényleg egy másik helyzet lesz.
• Az biztos, Orbán nem fogja küzdelem nélkül feladni.

444: Vége van Orbán Balázs politikai karrierjének, vagy megúszta?

Lakner Zoltán: A miniszterelnök személyzeti politikájának útjait nem tudom kifürkészni, de szerintem Orbán Balázs politikai sorsánál sokkal fontosabb az, hogy tulajdonképpen megnevezte az elefántot a szobában.

Olyasmit mondott ki, amit valójában a kormány tesz, és aminek a szellemében politizál: tulajdonképpen zárójelbe teszik ’56 emlékét. Nem véletlen, hogy az elmúlt 2,5 évben a kormányzati kommunikáció – néhány hasonlóan kudarcos nekifutást leszámítva – tudatosan kerülte, hogy Ukrajnával kapcsolatban az ’56-os párhuzamot behozzák.

Egyik beszédében Orbán is behozta.

Igen, és azt is kudarcos megszólalásnak tartom. Arról beszélt, hogy a pesti srácok a tűzszünetért és a béketárgyalásokért ragadtak fegyvert, amivel gátlástalanul a saját mai retorikájához hajlította a történelmi igazságot. Nem véletlen, hogy Orbán Balázs nyilatkozata után Schmidt Mária majd Orbán Viktor is visszaterelte az egészet a fő retorikai keretbe, ami szerint nem kell ebbe ’56-ot belekeverni. Az összehasonlítgatásból ugyanis csak úgy lehet kijönni, ha Ukrajna megadásra kényszerítése a céljuk, hogy egyidejűleg degradálják a magyar forradalmat is.

Nem tudom, hogy ez az egész megél-e annyi időt, mint a Szájer-ügy emlékezete vagy a kegyelmi botrány, mindenesetre a kormánynak rosszat tesz, hogy közeledik október 23-a, amikor lesz alkalom ezt felemlegetni.

Az Ukrajnával kapcsolatos magyar politikának nem csak a morális megítélése problémás – ami felszínre tört az ’56-os párhuzammal -, hanem a helyzethez való politikai viszony is súlyos tévedéseken alapul. Például nem stimmel, amit a világpolitikai szereplők pozíciójáról mondott Orbán Tusnádfürdőn, és a magyarázat sem, hogy a 2021-es orosz ultimátum és a 2022-es márciusi isztambuli tárgyalások körül kellett volna kompromisszumnak születnie. Mi volt azokban elfogadható nem csupán Ukrajna számára, de a közép-európai országok sorsa szempontjából?

Amúgy is mellbevágó, hogy mennyi zöldség hangzik el a világpolitikai összefüggésekkel kapcsolatban Orbán Viktor és Orbán Balázs megszólalásaiban, és hogy a jelek szerint tényleg e szerint megy a magyar külpolitika. Ennél még az is jobb volt, mikor hazudtak.

Egyébként a kormány valójában soha nem indokolta meg, hogy ez az inkább kapituláció-, mint békepárti hozzáállás miért magyar nemzeti érdek.

Hát mert „a háború árát fizetjük meg”.

Inkább az ukránok fizetik. De ha egy pillanatra félretesszük a morális tartalmat, a magyar érdek akkor is az volna, hogy az oroszok maradjanak ott, ahol vannak. Nem pedig az, hogy közelebb jöjjenek, és még pecsétes papírt is kapjanak arról, hogy jöhetnek.

Visszatérve: Orbán Balázs nyilatkozatával kapcsolatban két álláspont is van. Az egyik Török Gáboré, aki szerint ez volt az év legnagyobb politikai hibája.

Nagy a verseny idén, bár kétségtelen, hogy Novák Katalin tavaly írta alá a kegyelmi döntést.

Török is párhuzamot vont a kegyelmi botránnyal, és azt mondja, Orbán Balázs a szuverenitás tételmondatával ment szembe. A másik nézőpont viszont az, hogy Orbán szavai a Fidesz politikájából következnek, hiszen a propaganda évek óta sulykolja, hogy az oroszoktól tartani kell. Melyikkel ért egyet?