• Oroszország Ukrajna elleni háborúja az ukrajnai gyerekek életét is teljesen felforgatta. Az oroszok több tízezer kisgyereket vittek erőszakkal Oroszországba, hogy ott gyökerestül kiirtsák belőlük ukránságukat. Ezt az ukránok rendszerszintű gyermekrablásnak tartják, az oroszok evakuálásnak. Nemzetközi jogi szempontból népirtás.
• Sokakat visznek nyári táborba, de olyanok is vannak, akik úgy kerültek fel orosz örökbefogadási oldalakra, hogy Ukrajnában élő szüleik várják őket haza.
• Az orosz fél semmilyen szándékot nem mutat arra, hogy megkönnyítse a szüleiktől, otthonuktól elszakított gyerekek hazatérését Ukrajnába.
• Cikksorozatunk első részében arról írtunk, hogy a több mint ezer napja dúló ukrajnai háborúnak miért a legvédtelenebb és gyakran láthatatlan áldozatai az ukrán gyerekek. A második részben azzal foglalkoztunk, hogyan kerülnek az oroszokhoz, mi történik velük, és ki ennek az egésznek a főszervezője.
• Ebben a cikkben arról lesz szó, milyen esélyeik és lehetőségeik vannak az elhurcolt ukrajnai gyerekeknek, hogy visszatérhessenek Ukrajnába, mit tehetnek a szülők és az ukrán állam azért, hogy hazavigyék őket.

„Minden alkalommal egyre nehezebb, és egyre több kitartás kell hozzá, ráadásul az idő nem az ukránok oldalán áll. Egyre nehezebb megtalálni a gyerekeket, és egyre nehezebb megszervezni a hazatérésüket is." - mondta kérdésünkre Olga Yerokhina, az elhurcolt gyerekek hazahozatalával foglalkozó legnagyobb NGO, a Save Ukraine szóvivője.

Legelőször is szögezzük le: az oroszok által elfoglalt területeken élő ukrán gyerekeknek joguk van a családegyesítésre és/vagy az állampolgárságuk szerinti államba való visszatérésre. A genfi egyezmények egyik kiegészítő jegyzőkönyve alapján ugyanis az államoknak minden lehetséges eszközzel elő kell segíteniük a családegyesítést, tilos a gyerekek hazatelepítésének indokolatlan késedelme, ami pedig háborús bűncselekménynek minősül.

Mindezek ellenére rengeteg jel utal arra, hogy az oroszok mindent elkövetnek azért, hogy az Ukrajnából valamilyen ürüggyel elvitt gyerekek hazatérését a végletekig megnehezítsék.

A háború harmadik évfordulójához közeledve az ukránok még mindig csak 388 olyan gyereket tudtak visszavinni Ukrajnába, akiket az oroszok deportáltak és/vagy elhurcoltak. Ahogy korábbi cikkünkben is írtuk, valahol 200 000 - 750 000 között lehet azoknak a gyerekeknek a száma, akiket az oroszok az elfoglalt ukrajnai területekről elszállítottak. Közülük az ukrán hatóságok 19 546 gyereket tudtak név szerint azonosítani, utóbbiak közé tartozik az említett 388 is. A több tízezer névtelen gyerek sorsáról az ukrán hatóságoknak nincs tudomása.

A körülmények foglyai

A gyerekek hazahozatalát jelentősen befolyásolja, van-e életben maradt szülője, rokona, gyámja, és vele a gyerekek kapcsolatba tudnak-e lépni. Ez utóbbi olyan evidensnek tűnő, de háborús körülmények közt egyáltalán nem evidens dolgoktól is függ, hogy például volt-e a gyereknél telefon, amikor az oroszok elvitték, azt végig magával tudta-e tartani, miközben különböző táborok/intézmények között mozgatták, vagy ha valamilyen okból nincs nála a telefonja, tudja-e például fejből a szülei telefonszámát. Ha a gyerekeknek nem voltak rokonaik, vagy időközben meghaltak, nem tudnak kit hívni.

Az Ukrajnába való visszatérés esélyeit az is erősen befolyásolja, hogy hova kerültek a gyerekek. Az elnyújtott nyári táborokból - egyáltalán nem egyszerűen, de - nagyobb eséllyel tudják az ukránok megszervezni, hogy visszatérhessenek Ukrajnába. (Itt a teljes kép érdekében fontos hangsúlyozni, hogy a „csak" nyári táborokba kényszerített gyerekek nagy részét az oroszok előbb-utóbb visszaengedik a családjukhoz, természetesen kegyetlen kivételek itt is akadnak.) A táborok esetében is próbálnak az orosz hatóságok különböző akadályokat gördíteni a szülők vagy gondviselők elé, de végső soron nem tehetnek semmit.

Az orosz szociális intézményekbe, nevelő- és örökbefogadó családokhoz került ukrán gyerekeknek sokkal kisebb esélye van arra, hogy visszakerüljenek Ukrajnába. Az ő esetükben még fontosabb az élő ukrajnai rokonok megléte és kitartása. A Yale kutatói legalább 314 olyan ukrán gyereket tudtak azonosítani, akiket 2022 februárja óta a gyámság és örökbefogadás céljával orosz családokhoz helyeztek át. 148-at regisztráltak orosz örökbefogadási adatbázisokban, 42-őt pedig már átadtak gyámságra vagy örökbefogadásra. A név szerint azonosított 314 gyerek közül legalább 67 már orosz állampolgár.

A témában jártas szakértőkkel folytatott beszélgetések alapján Oroszországban örökbe adott ukrán gyereket még nem tudtak az ukrán hatóságok visszavinni Ukrajnába.

A megbélyegzéstől való félelem és az időfaktor

A szülői félelem különböző dimenziói is befolyásolják a gyerekek visszakerülésének esélyeit. A megkérdezett ukrajnai szakértők elmondták, hogy a szülőket a gyerekeik sorsa iránti félelem mellett a kollaboráns-stigmától való félelem is sújtja: attól tartva, hogy az orosz megszállókkal való együttműködéssel vádolják majd őket, sokan nem merik bejelenteni az ukrán hatóságoknak, hogy elvitték az oroszok a gyerekét, és a hazahozatalban sem mernek segítséget kérni. Természetesen a hivatalos bejelentés megtételét messze nemcsak a félelem befolyásolja, az is kérdéses, hogy van-e egyáltalán lehetősége kapcsolatba lépni az ukrán hatóságokkal, ők ugyanis a front mögötti területeket nem érik el, gyakorlatilag nem tudják, mi történik ott, így a szülőkkel sem tudnak kapcsolatba lépni.

Az elhurcolt gyerekek esetében az idő az oroszoknak dolgozik. Amellett, hogy nyilvánvalóan minél több ideig van kitéve egy kisgyerek a mindennapi oroszosításnak, annál erőteljesebben fog rá hatni, az orosz környezetben, erőltetett oroszosítással töltött hónapok, egyes esetekben évek mindenki számára nagyon hosszú időt jelentenének, de egy 4-5-6 éves kisgyerek számára ez végtelennek tűnő periódus a személyiségfejlődésének fontos időszakában.