
Jelen állás szerint Zelenszkij pénteken utazhat Washingtonba, hogy aláírja Trumppal a megállapodást az ukrán természeti erőforrásokról és az újjáépítésről, de ennek konkrét részletei még nem ismertek. Trump elmondása szerint a nyersanyagokért és más érdekeltségekért cserébe Ukrajna „rengeteg felszerelést, katonai felszerelést és a harc jogát” kapja.
Csütörtökön a tervek szerint Keir Starmer brit miniszterelnök látogat Washingtonba, aki megpróbálja még Trumpot meggyőzni arról, ne fordítson teljesen hátat az európai biztonsági garanciáknak, és a hírek szerint meglepő bejelentéssel készül.
A ritkaföldfémek átadásának ötletét Zelenszkij dobta be csaliként Trump választási győzelme után: akkor azt javasolta (nem ritkaföldfémek, hanem kritikus ásványkincsek kapcsán), hogy egy béketerv részeként amerikai vállalatok szerezhetnének bányászati jogot Ukrajnában. Az ukránok késleltették az együttműködési megállapodás aláírását az Egyesült Államokkal, hogy hivatalba lépése után Trump arathassa le a babérokat.
Trump február elején jelentette be sajátos stílusában, hogy az Ukrajna ritkaföldfém-készleteihez való hozzáféréshez kötné az orosz invázió elleni védekezés folytatásához szükséges amerikai támogatásokat. Ennek nyomán az amerikai pénzügyminiszter rövid úton Ukrajnába utazott, ahol már egy szerződést is Volidimir Zelenszkij elé tett. Miután azonban az ukrán elnök azt nem írta alá, Trump elszabadult, ezután jelentette be, hogy Zelenszkijre nincs szükség a háborút lezáró tárgyalásokon, ekkor kezdte az ukránokat hibáztatni a háború miatt és diktátorozta le az ukrán elnököt, a kettes számú amerikai atyaúristenként viselkedő Elon Musk pedig az Ukrajna számára kulcsfontosságú Starlink ukrajnai lekapcsolását lengette be.
És hogy miért nem írta alá az első szerződéstervezetet Zelenszkij? Azért, mert az amerikaiak lényegében jogi értelemben gazdaságilag örökre gyarmatosították volna Ukrajnát, Trump követelései az ukrán GDP nagyobb részét tették volna ki, mint amit Németországnak az I. világháború utáni versailles-i békében kiszabott jóvátételek jelentettek. Az amerikaiak az ukrán GDP-t meghaladó, 500 milliárdos jóvátételt követeltek az eddigi amerikai segítségért cserébe, melynek mértékét háromszorosan eltúlozták. Washington szinte teljes ellenőrzést szerzett volna Ukrajna nyersanyag- és erőforrás-gazdaságának nagy része felett, például rendelkezett volna az összes jövőbeli bányászati engedély és projekt módszerének, kiválasztási kritériumainak és feltételeinek meghatározásáráról is.
A konkrét részletekről egyelőre viszonylag keveset, az viszont egyértelműnek tűnik, hogy a kedden kiszivárgott tervezetben az 500 milliárd dolláros amerikai követelés már nem szerepelt.A mostani információk szerint a megállapodás lehetővé teszi az USA számára, hogy hozzáférjen Ukrajna ásványkincseihez, Ukrajna pedig beleegyezik, hogy a természeti erőforrásaiból, köztük a kritikus ásványkincsekből, az olajból és a gázból származó bevételeinek felét egy olyan alapba adja, amely a jövőbeni gazdasági fejlődést támogatja. Az Egyesült Államok az amerikai jog által megengedett maximális pénzügyi részesedést birtokolná az alapban, bár nem feltétlenül az egészet, és hosszú távú pénzügyi kötelezettségvállalást nyújtana egy „stabil és gazdaságilag virágzó Ukrajna” fejlődéséhez. Az alapot úgy alakítanák ki, hogy az a bevételek egy részét visszaforgatná Ukrajnába.
A megállapodás tartalmát övező sok kérdőjel közül ez az egyik legfontosabb ukrán szempontból. A megállapodástervezet elsősorban gazdasági szempontokra összpontosít, ukrán tisztviselők udvariasan jelezték, hogy reményeik szerint ez biztosítja az USA folyamatos katonai támogatását. Az Ukrajna által kért biztonsági garanciák konkrétumok szintjén hiányoznak a megállapodás jelenlegi tervezetéből - írja a New York Times az újsághoz eljutott tervezet alapján.
A Fehér Ház azzal érvel, hogy az, hogy Ukrajnát a gazdasági kapcsolatokon keresztül kötik (láncolják?) az Egyesült Államokhoz, már önmagában biztonsági pajzsot jelentene.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!Ez a cikk a The Eastern Frontier Initiative (TEFI) projekt keretében készült. A TEFI közép- és kelet-európai független kiadók együttműködése, amelynek keretében a közép-európai régió biztonságával kapcsolatos kérdéseket járjuk körbe. A projekt célja, hogy elősegítse a tudásmegosztást az európai sajtóban, és hozzájáruljon egy ellenállóbb európai demokráciához.
A Magyar Jeti Zrt. partnerei a projektben: Gazeta Wyborcza (Lengyelország), SME (Szlovákia), Bellingcat (Hollandia), PressOne (Románia).
A partnerség közös, angol nyelvű honlapja az alábbi linken érhető el: https://easternfrontier.eu/
A TEFI projekt az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.