• Maduro pár órával az elrablása előtt még a kínai különmegbízottal találkozott, az amerikai akciót döbbenten figyelhették Pekingben is.
• Ha Venezuelából tényleg amerikai bábállam lesz (ami persze egyáltalán nem tűnik magától értetődőnek), az komoly érvágás lenne Pekingnek, aki az elmúlt évtizedekben sokat költött legfontosabb regionális szövetségesére.
• De ettől még az amerikaiak akciója esélyesen nem befolyásolja, hogy Pekingben hogyan döntenek Tajvan sorsáról.

Miután az év elején az Egyesült Államok egy rendkívül összetett és hatékonyan kivitelezett katonai rajtaütés során elrabolta Venezuela elnökét, Nicolás Madurót, elkezdtek megjelenni az elemzések arról, hogy az amerikai fellépés miféle láncreakciókat indíthat el világszerte. Gyakori felütés volt, hogy az amerikai lépés felbátoríthatja a terjeszkedési igénnyel bíró autoriter hatalmakat, hogy maguk is hasonló akciókba kezdjenek. A leggyakrabban említett példa Oroszország és Kína volt, bár az oroszok emlegetése annyiban meglepőnek tűnhet, hogy ők már évekkel ezelőtt belekezdtek egy brutális megszálló háborúba, úgyhogy aligha van szükségük további indokokra.

Kína esetében pedig Tajvant hozták fel sokan, azzal érvelve, hogy az amerikai fellépés Caracasban felbátoríthatja Pekinget, hogy hamarabb lépjen a saját területüknek tekintett, de valójában autonóm szigetállam ügyében. És ugyan Kína éppen pár napja fejezte be eddigi legnagyobb hadgyakorlatát a szigetállam körül, ettől még kevés az esély arra, hogy az amerikai akció érdemben befolyásolja a kínai számításokat.

Mit jelent ez Kínának?