Miután az év elején az Egyesült Államok egy rendkívül összetett és hatékonyan kivitelezett katonai rajtaütés során elrabolta Venezuela elnökét, Nicolás Madurót, elkezdtek megjelenni az elemzések arról, hogy az amerikai fellépés miféle láncreakciókat indíthat el világszerte. Gyakori felütés volt, hogy az amerikai lépés felbátoríthatja a terjeszkedési igénnyel bíró autoriter hatalmakat, hogy maguk is hasonló akciókba kezdjenek. A leggyakrabban említett példa Oroszország és Kína volt, bár az oroszok emlegetése annyiban meglepőnek tűnhet, hogy ők már évekkel ezelőtt belekezdtek egy brutális megszálló háborúba, úgyhogy aligha van szükségük további indokokra.
Kína esetében pedig Tajvant hozták fel sokan, azzal érvelve, hogy az amerikai fellépés Caracasban felbátoríthatja Pekinget, hogy hamarabb lépjen a saját területüknek tekintett, de valójában autonóm szigetállam ügyében. És ugyan Kína éppen pár napja fejezte be eddigi legnagyobb hadgyakorlatát a szigetállam körül, ettől még kevés az esély arra, hogy az amerikai akció érdemben befolyásolja a kínai számításokat.
Ezt a cikket teljes terjedelmében csak előfizetőink olvashatják el. Légy része a közösségünknek, segítsd a 444 működését!
Már előfizetőnk vagy?
Egymást érik az incidensek kínai és Fülöp-szigeteki hajók között a Dél-kínai-tengeren, és sokan spirálszerűen elszabaduló konfliktustól tartanak. A világ egyik legfontosabb tengerének szinte egészére igényt tart Peking, ami sem a környező országoknak, sem az Egyesült Államoknak nem tetszik.
Az év elejének legfontosabb választását Tajvanon tartják, az eredményt Pekingtől Washingtonig mindenhol izgatottan figyelik. Helyszíni riport a szigetországból, amit a legszorosabb szövetségesei sem ismernek el önálló államként, és amit Kína egyre gyakrabban fenyeget bekebelezéssel.