Az erősebb és önállóbb Európa jegyében telik az idei müncheni biztonságpolitikai konferencia: az első napon Friedrich Merz és Emmanuel Macron is ebben a szellemben beszélt, szombaton pedig egyrészt Marco Rubio amerikai külügyminiszter is kiemelte, hogy az USA-nak szüksége van egy erős Európára, másrészt pedig Ursula Von der Leyen mondandójának is ez volt a lényege.

Az Európai Bizottság elnöke Keir Starmer brit miniszterelnökkel vett részt egy pódiumbeszélgetésen, de előtte ő is tartott egy rövid beszédet. Ebben Rubióhoz hasonlóan ő is ostorozta kicsit azt Európa biztonságpolitikai elkényelmesedését, de gyorsan hozzátette, hogy ez már a múlt, Európa felébredt szunyókálásából. Ehhez szükség volt némi sokkterápiára is, de azóta „olyan határátlépésekre is sor került, amelyeket már nem lehet meg nem történtté tenni”.

És ez csak a kezdete annak, amit meg kell tennünk. Ki kell építenünk egy európai stratégiai támogatói gerincet: az űrben, a hírszerzésben és a mélységi csapásmérő képességek terén. Semmi sem lehet tabu

– mondta, és aztán egy áttért egy közös európai védelmi záradék kérdésére, mely nem olyan régen még ha nem is tabuszámba ment, de komolyan nem nagyon kerülhetett volna szóba:

„Úgy gondolom, eljött az ideje, hogy életre keltsük Európa kölcsönös védelmi záradékát. A kölcsönös védelem nem választható lehetőség az EU számára. Ez a saját alapszerződésünkben rögzített kötelezettség – a 42. cikk (7) bekezdése. Jó okkal. Ez a közös vállalásunk arra, hogy agresszió esetén kiállunk egymás mellett. Vagy egyszerűbben: egy mindenkiért, mindenki egyért. Ez Európa lényege” – mondta Ursula von der Leyen.

És miközben Budapesten Orbán Viktor az évértékelőjén épp arról beszélt, hogy „nem vehetik el a vétójogunkat”, Von der Leyen egy másik, mostanában szintén sűrűn emlegetett témára tért át:

„Gyorsabban kell döntéseket hoznunk. Ez pedig azt jelentheti, hogy az egyhangúlag elfogadott döntések helyett a minősített többségi döntésekre kell támaszkodnunk. Ehhez nem kell módosítanunk az alapszerződést. A meglévőt kell használnunk. És kreatívnak kell lennünk”

– mondta Ursula von der Leyen, aki a Tettrekészek Koalícióját hozta fel példaként, mint ami működhet a NATO-val párhuzamosan is, de szükséges ezt az együttműködést formalizálni. Ebben kiemelten számít az EU legközelebbi partnereire: az Egyesült Királyságot, Norvégiát, Izlandot és Kanadát említette itt.

Von der Leyen Ukrajnát is követendő példaként hozta fel, mint amely kénytelen volt hozzáidomulni a realitáshoz, és nemzetközileg egyedülálló hadiipari kapacitást épített ki. Ehhez kell bontani a merev falat a civil és a védelmi szektor között, és nem pusztán kereskedelmi területként kell kezelni az autógyártást, a repülőgépipart és a nehézgépgyártást, hanem a védelmi értéklánc kulcselemeiként.

Ez különösen igaz a kettős felhasználású technológiákra – a mesterséges intelligenciára, a kiberterületre, a drónokra és az űriparra. A piacra jutásuknak gyorsnak kell lennie. Ez egy újabb harctéri tanulság Ukrajnából

– mondta Von der Leyen, aki többször is utalt a független és senkire se támaszkodó Európára, és arra is, hogy amikor egyesek azt a kérdést teszik fel, hogy megengedheti-e magának Európa, hogy ennyit költsön a biztonságára, akkor a válasz az, hogy egyszerűen nem engedheti meg, hogy ne tegye.

Később aztán a moderátor arról is megkérdezte, mit válaszolna Mark Rutte NATO-főtitkárnak, aki azt mondta, senki ne is álmodozzon arról, hogy Amerika nélkül garantálhatja Európa a saját biztonságát. Erre Von der Leyen azt mondta, vannak alternatívák a teljes függés és a teljes megosztottság között, és a jelenlegi állapot nem megfelelő senkinek.