A madagaszkári katonai rezsim több fiatal aktivista letartóztatásával újraélesztette azokat a félelmeket, hogy a tavaly hatalomra került vezetés nem hoz érdemi változást az előző rendszerhez képest. A Z generációs tüntetések nyomán puccsal hatalomra jutott Michael Randrianirina kormánya egyelőre nem tudta beváltani a fiatalok reményeit: a gazdasági reformok elmaradtak, a közszolgáltatások nem javultak, és a vezetői kinevezések sokak szerint a régi elit befolyását tükrözik.

Április közepén hat aktivistát vettek őrizetbe napokkal azután, hogy részt vettek a választás időpontjának kitűzését követelő tüntetésen. A fiatalok közülük négyet állambiztonság elleni bűncselekményekkel vádolnak.

„Mindannyian tagadják, és semmilyen bizonyíték nincs ellenük”

– mondta ügyvédjük a Guardiannek. Bár két aktivistát később szabadon engedtek és kórházba kerültek, vannak, akik továbbra is őrizetben maradtak, miközben újabb letartóztatásokról is beszámoltak.

„A letartóztatások komoly aggodalmakat vetnek fel az alapvető szabadságjogokkal kapcsolatban” – mondta Ketakandriana Rafitoson, a Transparency International Madagascar igazgatótanácsának tagja.

„Ezt a mintát a korábbi kormányzat alatt is láttuk, sokan remélték, hogy az átmenet során ez megszakad. A múlt heti tüntetések próbatételt jelentettek a rezsim számára, amin megbuktak.”

A hatóságok tagadják a visszaéléseket, a kormányszóvivő, Harry Laurent Rahajason azt mondta: „Madagaszkáron a hatalmi ágak szétválasztása érvényesül. Az elnökségnek nincs köze a rendőrség által kezelt ügyekhez.”

A politikai feszültség hátterében mélyebb strukturális problémák állnak. A Randrianirina vezette rezsim eddig nem hajtott végre érdemi gazdasági vagy intézményi reformokat, miközben a lakosság mindennapi problémái – például a víz- és áramellátás akadozása – változatlanul fennállnak.

A fiatalok körében különösen erős a kiábrándultság, mivel sokan úgy érzik, hogy a hatalomváltás nem hozott valódi szakítást a korábbi, korrupt elit dominanciájával.

A tüntetők vezetői szerint a jelenlegi helyzetben nem pusztán a választások időpontja a kulcskérdés, hanem az alkotmányos reform folyamata. Sokan attól tartanak, hogy a jelenlegi választási rendszer továbbra is a gazdaságilag erősebb szereplőknek kedvez. Ez a kritika rámutat arra, hogy a politikai rendszer legitimációja továbbra is gyenge, és a demokratikus intézményekbe vetett bizalom alacsony.

A belpolitikai bizonytalanságot külpolitikai tényezők is súlyosbítják. A katonai rezsim az utóbbi hónapokban látványosan közeledett Oroszországhoz: katonai járműveket, helikoptereket és harckocsikat kapott, és orosz személyzet is megjelent az elnöki testőrségben. A kormány más országok példájára hivatkozva legitimnek tartja a nemzetközi biztonsági együttműködést.

Ezzel párhuzamosan a hatóságok nagyszabású korrupciós ügyek vizsgálatáról számolnak be, amiket az elnök elleni állítólagos fenyegetésekkel is összekapcsolnak. A hivatalos narratíva szerint ezek a biztonsági kockázatok indokolják a kemény fellépést, míg a kritikusok úgy látják, hogy a korrupcióellenes retorika részben politikai eszközként szolgál a hatalom megszilárdítására és az ellenzéki hangok elfojtására.

A Z generációs tüntetések eddigi eredményei

Az elmúlt években Ázsiában és Afrikában Z generációs forradalmak söpörtek végig. Virálisan terjedő mémeket használva – köztük a japán One Piece anime egyik jelképét – Indonéziától Marokkón és Perun át Nepálig fiatalok ezrei vonultak utcára, hogy tiltakozzanak az általuk korruptnak és a valóságtól elszakadtnak tartott régi elit ellen. Ahogy azt a New York Times is írta, a Z generáció globális megmozdulásainak eredményei ugyanakkor országonként jelentősen eltérnek:

Nepálban szeptemberben fiatal tüntetők mindössze két nap alatt megbuktatták a kormányt, korrupció, politikai elszámoltathatatlanság és egy közösségimédia-tilalom ellen tiltakozva. Hat hónappal később egy fiatalok által támogatott párt elsöprő győzelmet aratott a választásokon, és egy 35 éves rappert juttatott a miniszterelnöki székbe. Bár ő a millenniumi generációhoz tartozik, rendkívül népszerű a fiatalok körében, és ez az eddigi legnagyobb politikai siker, ami a Z generációhoz köthető.

Peruban a fiatalok szeptemberben vonultak utcára egy népszerűtlen elnök és kongresszus ellen, miközben a közbiztonság romlott. Az elnököt leváltották, ideiglenes utódját pedig februárban menesztették. Ugyanakkor egy olyan országban, ahol egy évtized alatt hat vezető váltotta egymást ciklusuk lejárta előtt, nehéz ezt kizárólag a Z generáció hatásának tekinteni, sokkal inkább tartós politikai instabilitásról van szó. Jelenleg egy 83 éves ideiglenes vezető irányít, a választási folyamat elhúzódik.

Indonéziában augusztusban indultak országos tiltakozások a törvényhozók kiváltságai ellen a növekvő megélhetési költségek és munkanélküliség miatt. Bár az elnök visszavont néhány privilégiumot, a helyzet addigra már utcai zavargásokba torkollott. Egy hónapra rá a Fülöp-szigeteken is korrupcióellenes tüntetések kezdődtek. Mindkét országban korábban már sikerült népi mozgalmakkal diktatúrákat megdönteni, ám a beágyazott elit továbbra is hatalmon maradt, és a mostani tiltakozások sem hoztak rendszerszintű változást.

Marokkóban a fiatalok a magas munkanélküliség, a leromló közszolgáltatások és a nagyszabású, sokak szerint túlzó állami beruházások miatt tüntettek. Ezek a problémák nem egyediek, hanem világszerte milliók tapasztalatait tükrözik. A hatóságok azonban keményen léptek fel, és – Kenyához és Togóhoz hasonlóan – a tiltakozások halálos áldozatokkal jártak, miközben érdemi reformok nem történtek.

Bangladesben a Z generáció már 2024-ben jelentős sikert ért el, amikor fiatal tüntetők egy véres megtorlást követően megbuktatták egy politikai dinasztia autoriter vezetőjét. Az átmeneti időszakban egy Nobel-békedíjas került hatalomra, ám a februári választásokon a szavazók ismét egy másik, szintén dinasztikus hátterű pártot juttattak kormányra. Bár ez a párt jelentős reformokat ígért, egyelőre lassan halad azok megvalósításával, még annak ellenére is, hogy a választók egy népszavazáson elsöprő többséggel támogatták a változásokat.