„Megszűnőben van a hazugsággyár. És miközben a NER vergődik, mi, közösen elkezdhetjük felépíteni azt az országot, amelyben élni szeretnénk” – kezdi a fideszes médiában történő tömeges elbocsátásokra reagáló posztját Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter.
Hatvan embert elküldtek a Mandinertől, megszűnt a Pesti Srácok, a Mediaworks jelentős leépítéseket jelentett be, sorra szüntetik meg vagy ritkítják a kiadványaikat – sorolja Tanács, aztán felteszi a kérdést:
„Kár értük?”
Szerinte nem, „bár ezt alapvetően nem egy politikusnak kell megmondania. A piac többnyire nagyon jól tudja, mire van igény. Ha egy termék a jogszabályi kereteket betartva, tisztességesen, átlátható módon finanszírozva működik, akkor egyetlen dolog számít – hogy van-e rá kereslet. Hogy teremt-e olyan értéket, amiért az olvasók, hirdetők hajlandók fizetni”.
Ezután leszögezi, hogy a Tisza-kormány semmiféle olyan intézkedést nem hozott és nem is fog, ami korlátozná a sajtószabadságot.
Szerinte „a Mediaworks összeomlása annak a beismerése a tulajdonosai részéről, hogy ez a cégcsoport ebben a formában SOHA nem volt piaci alapon életképes. A kormányzat bukása után, a közpénzcsapok elzárása elegendő volt ahhoz, hogy a hazug híreket, lejáratásokat, valóságtorzító publikációkat szakmányban gyártó gépezet megtörjön. Hiszen nem sajtótermékeket árult, hanem propagandát gyártott”.
Tanács álszentségnek nevezi, hogy a Fidesz most „folyamatosan arról papol, hogy veszélyben a sajtószabadság, meg hogy családok százai kerülnek most veszélybe”.
„Akkor nem volt ekkora a felháborodás, amikor a most elbocsátott »újságírók« (elnézést, propagandisták) embereket, családokat tettek tönkre, lejáratásokkal, gyűlöletkeltéssel, százszor bíróság előtt is kimondott hazugságokkal fertőzték a közéletet. És mindezt közpénz milliárdokból.”
Szerinte „most eljött az igazság pillanata számukra is: lehet munkát keresni a piacon”, és nagyot téved, aki abban reménykedik, hogy a „nemzeti nagytőkések” majd megmentik „ezeket a propagandistának is alkalmatlannak bizonyuló embereket”, mert a NER oligarchái nem nagytőkések, hanem strómanok.
A piacon való érvényesüléshez sok sikert kíván.
Ezután rátér arra, „a legtöbben már nem a NER vergődésére, hanem a jövő építésére szeretnének koncentrálni”, és felhívja a figyelmet arra, hogy a kormány honlapján két kiemelkedően fontos javaslatuk társadalmi egyeztetése zajlik éppen.
Mindenki elmondhatja a véleményét az Alaptörvény átmeneti, 17. módosításával kapcsolatban (június 27-ig), és a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal (NVVH) felállításával kapcsolatban (június 30-ig).
Átmeneti, mert „elkezdi a demokratikus jogállam helyreállítását, de nem teljes körű és végleges. Mi abban hiszünk, hogy Magyarország megérdemel egy alapos, teljes körű és széles körű társadalmi párbeszéden alapuló alkotmányozási folyamatot, amely körülbelül egy évig tart, és amely valóban tartós alapját képezheti majd hazánk demokratikus jogrendjének”.
Az NVVH szerinte a maffia gazdasági csápjait fogja levágni, és megakadályozza, hogy azok újra visszanőjenek.
Azt írja, eddig is rengeteg javaslat érkezett be a két tervezethez, ezeket kivétel nélkül elolvassák, feldolgozzák, és lehetőség szerint az érdemi észrevételekkel még jobbá teszik a tervezett jogszabályokat.
Mindenkit kirúgtak az egyik legputyinistább fideszes propagandaoldaltól, pedig rendszeresen túlteljesítettek. Szolidaritás helyett maximálisan indokolt a sztepptánc a moszkovita szennylap sírján.
Negyvennyolcan maradtak a lapnál, „amíg Magyar Péter el nem foglalja”.
A NER bukása után úgy érzik, „megváltoztak a tartalomfogyasztási szokások”.