Politikailag érzékeny ügyek nyomozását befolyásolták a Legfőbb Ügyészségen – írta lemondása indoklásában a volt főügyész

belföld

Ajándékozás

Cikkek ajándékozásához Közösség vagy Belső kör csomagra van szükséged.

Ha már előfizetőnk vagy, jelentkezz be! Ha még nem, válassz a csomagjaink közül!

2026 június elején, alig egy hónappal az új kormány beiktatása után olyasmi történt Magyarországon, amire az elmúlt 20 évben alig találni példát: lemondott egy főügyész. Nem is akármelyik, hanem a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF), a büntető igazságszolgáltatás nyomozati csúcsszervének vezetője, dr. Fürcht Pál.

Az elmúlt négy év fontos, botrányos ügyeiben Fürcht szinte kivétel nélkül nyomozott. Az általa 2022 óta vezetett KNYF vitte többek között

  • Orbán Viktor öccse, Orbán Áron nepáli munkaerő-kölcsönzéses ügyét,
  • az MNB-alapítványok ügyét,
  • a zuglói parkolási maffia ügyét,
  • a Schadl-Völner-ügyet és ezzel összefüggésben Magyar Péter Varga Juditról készített hangfelvételének ügyét,
  • az újdörögdi kézigránátbaleset ügyét,
  • végül pedig az aranykonvojügyet
  • és a Gundalf-Henry-ügyet is.

Lemondásakor a Legfőbb Ügyészség azt írta, a döntést Fürcht „elsődlegesen az ún. aranykonvoj ügyben közte és a KNYF nyomozásának felügyeletét ellátó Legfőbb Ügyészség illetékes szakfőosztálya közötti szakmai nézetkülönbségekkel indokolta”. Az akkori legfőbb ügyész, Nagy Gábor Bálint a konfliktus megoldásaként „a Legfőbb Ügyészség másik szakmai szervezeti egységét jelölte ki a nyomozás további felügyeletére”.

Fürcht alacsonyabb beosztásban, egyszerű ügyészként folytathatta a munkát a Legfőbb Ügyészségen. Ennyit lehetett tudni eddig az ügyről, ez azonban nem a teljes történet.

Fürcht egy június 8-án, Budapesten kelt hét oldalas dokumentumban részletesen is megindokolta az időközben szintén lemondott Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyésznek, mi vezetett a lemondásához.

Súlyos állításokat fogalmaz meg. Egyebek mellett azt írja, hogy mind az aranykonvojügyben, mind a Gundalf-Henry-ügyben őt megkerülve, informális nyomásgyakorlással érte el a Legfőbb Ügyészség, hogy ne nyomozzanak a magyar titkosszolgálat után. Állítja, hogy egy legfőbb ügyészségi vezető az ő beosztottjának „ténylegesen nem utasításokat adott, hanem instrukciókat, azzal az elvárással, hogy azokkal azonosuljon”, vagyis úgy alakította az eljárást, hogy annak ne legyen írásos nyoma, ne legyen hozzá visszavezethető.

Fürcht lemondási nyilatkozatának ez a része valószínűleg az első alkalom, hogy egy magas beosztású ügyészségi vezető kimondja: a magyar ügyészségen ezzel a módszerrel befolyásolnak nyomozásokat.

Fürcht azt is írja egy pontján a levélnek: „Szabó Bence r. szds. feljelentés megtétele helyett sajtónyilvánosság elé tárta” [a Gundalf-ügyet]. „Utólag úgy látom, hogy Szabó Bence r. szds-nak igaza volt abban, hogy nem az ügyészségen tett feljelentést.”

Szerinte amikor a Gundalf-ügyben az Alkotmányvédelmi Hivatal által közzétett videón az AH munkatársa arról beszél a fiatal tiszás informatikusnak, hogy ha együttműködik vele, akkor neki nincsen feljelentési kötelezettsége, az „pont az a beszervezési magatartás, amely a rendszerváltozás előtt a III/III-as ügyosztályra volt jellemző, és teljesen jogellenes”.

-50%

Csatlakozz most fél áron a Körhöz, és olvass tovább!

Kíváncsi vagy, mit nyújt az előfizetésünk?
Próbáld ki 50% kedvezménnyel!

Ez az ajánlat csak pár óráig érhető el.

Már előfizetőnk vagy?
Jelentkezz be!