A béke és a nemzetközi jog előmozdításáért Navanethem „Navi” Pillay dél-afrikai jogász kapta a 2026-os Nobel-békedíjat – jelentette be Norvég Nobel-bizottság Oslóban. Indoklásuk szerint Pillay
„kivételes bátorsággal és feddhetetlenséggel” dolgozott egy átfogóbb nemzetközi jogrend kialakításán, és meghatározó szerepet játszott abban, hogy a háborús bűncselekmények, az emberiesség elleni bűncselekmények és a népirtás elkövetőit felelősségre vonják.
Pillay indiai tamil származású családban született a dél-afrikai Durbanban, az apartheid idején. Ügyvédként a rendszerszintű diszkrimináció, a szegregáció és a kirekesztés ellen küzdött, Nelson Mandelát és az apartheid más ellenfeleit is védte. Később a dél-afrikai felsőbíróság, a Ruandai Nemzetközi Büntetőtörvényszék és a Nemzetközi Büntetőbíróság bírájaként dolgozott, majd az ENSZ emberi jogi főbiztosa lett. A közelmúltig a megszállt palesztin területekkel foglalkozó független ENSZ-vizsgálóbizottságot vezette. A közlemény szerint jelenleg a Nemzetközi Bíróság bírájaként vesz részt abban az ügyben, amiben Mianmart népirtással vádolják.
A bizottság külön kiemelte Pillay szerepét a ruandai népirtás ügyében hozott történelmi jelentőségű ítéletben. „Amikor a Ruandai Nemzetközi Büntetőtörvényszék megállapította, hogy a nemi erőszak és a szexuális erőszak emberiesség elleni bűncselekménynek, valamint népirtásnak is minősülhet, az ő befolyása jelentős tényező volt” – írták. A közlemény szerint Pillay ugyanebben az ügyben egy másik jogi áttörésben is meghatározó szerepet játszott:
„először emeltek vádat egy terhelt ellen népirtásra való felbujtás miatt pusztán propaganda terjesztése alapján”.
Az indoklás hangsúlyosan foglalkozik a nemzetközi jogot és intézményeit érő támadásokkal.
„A nemzetközi jog rendszere óriási nyomás alatt áll, intézményeit pedig támadások érik. A hatalmi politika felé történő elmozdulást látunk a jogi keretek, valamint a jog és az igazságosság globális tiszteletének rovására”
– fogalmaztak. Szerintük „amikor az erő felülkerekedik a jogon, az aláássa a stabilitást, a bizalmat és a békés együttélést”.
A bizottság a nemzetközi jogrend hiányosságait is elismerte. „A szabályokon alapuló nemzetközi rend azonban soha nem volt tökéletes. A legnagyobb hatalmak gyakran kibújtak a felelősség alól” – írták, hozzátéve: a gyakorlatban a nemzetközi jog alapján indított eljárások eltérő eredményekre vezettek attól függően, ki volt az elkövető, és ki az áldozat. Ugyanakkor szerintük egyre több konfliktust kezelnek diplomáciával, szerződésekkel és jogi mechanizmusokkal a fenyegetések, erőszak és háború helyett. „A vezetők és a népek ugyanarra a következtetésre jutottak: a nemzetközi jog egy békésebb világ alapja.”
A jelenlegi háborúk és válságok közepette a nemzetközi jog jelentősége szerintük tovább nőtt.
„Az egzisztenciális kihívások idején – amikor több háború és konfliktus zajlik, mint amennyit a világ hosszú ideje látott – a nemzetközi jog már nem csupán a béke és a biztonság kiegészítője. Feltétlenül szükséges.”
Az idei díjjal a bizottság arra akarja emlékeztetni a világot, hogy a nemzeti és nemzetközi jogállamiság alapozza meg a béke biztosítására és a konfliktusok erőszakmentes rendezésére létrehozott rendszert. „A békéhez igazságosság kell” – fogalmaztak. A bírákat „a rend és a káosz közötti vékony vörös vonal” őrzőinek nevezték, majd hozzátették: „Ma azonban, amikor ugyanezeket a bírákat szankciókkal sújtják, intézményeiket pedig támadások érik, bátor, előrelátó és eltökélt emberekre van szükségünk – olyan tulajdonságokra, amiket Navi Pillay bírói munkájában megmutat.”
A Nobel-bizottság szerint Pillay „államokat és nemzeti vezetőket vont felelősségre, és reményt adott az erőszak és a konfliktusok áldozatainak”. Minden tisztségében hangsúlyozta az egyének és az államok felelősségét a jogállamiság tiszteletben tartásában, és a vonatkozó normák, jogelvek meghatározásához is hozzájárult.
„Navi Pillay igazságosság és emberi méltóság iránti elkötelezettsége remény és inspiráció forrása mindazoknak, akik egy békésebb világ megteremtésén dolgoznak”
– zárták az indoklást. A hivatalos díjátadó ünnepség majd december 10-én, Alfred Nobel halálának évfordulóján lesz. Ez a hagyomány az első Nobel-díj 1901-es átadása óta.
A többi Nobel-díjjal szemben a Békedíjat nem Svédországban, hanem Norvégiában adják át. Hogy miért döntött így Nobel, az a mai napig találgatások tárgya, az egyik lehetséges válasz szerint Svédország korábbi militarizmusa állhatott a döntés mögött. A békedíjról egy norvég bizottság dönt, aminek tagjait a norvég parlament tagjaiból választják ki.
És ugyan minden évben terjedni kezd, hogy ki mindenkit jelöltek Nobel-békedíjra, valójában ez nem jelent többet annál, minthogy a norvég Nobel-bizottsághoz határidőig megérkezett az őt jelölő levél egy erre jogosult személytől. Erről 2023-ban a Lakmusz írt hosszabban, miután a magyar közösségi oldalakon terjedni kezdett, hogy Böjte Csaba is jelölt. Idén 287 szervezetet és személyt jelöltek erre jogosult emberek, a hivatalos névsort azonban nem hozzák nyilvánosságra, azt 50 évig titkosítják.
Tavaly a venezuelai ellenzéki vezető, María Corina Machado kapta a díjat. Idén januárban aztán azt nem hivatalosan, de felajánlotta Trumpnak, a szerény amerikai elnök pedig – tíz év követelés után – elfogadta ezt. Trump a díj megszállottja, és teljesen nyíltan lobbizik érte a nyilvánosságban és a háttérben is. A tavalyi döntés kihirdetése előtt a norvégok komoly készültségben voltak: attól tartottak, hogy az amerikai elnök szankciókkal sújthatja az országukat, ha nem ő lesz a díjazott.
Donald Trump helyett a norvég bizottság idén Machadót díjazta, aki a „növekvő sötétség közepette is őrzi a demokrácia lángját.”
Trump régóta úgy érzi, jár neki, hogy Woodrow Wilson, Martin Luther King, Teréz anya, vagy épp Nelson Mandela nyomdokaiba léphessen, és Nobel-békedíjat kapjon. Amellett, hogy még mindig nem kapta meg az elismerést, az is frusztrálja, hogy az egyre inkább mániájává váló Barack Obamának odaadományozták a Nobel-békedíjat.
Többek szerint az amerikai elnök nem tudja, hogy a norvég kormánynak nincs beleszólása a döntésbe.
Elég volt elrabolni Madurót, és máris az amerikai elnök ölébe hullott a kitüntetés, amelyre annyira vágyott.