A Human Rights Watch nemzetközi civil szervezettel az utóbbi évek során szóba sem állt a magyar kormány, azonban most, fél évvel a választások után már képes volt magas szintű találkozókat szervezni Federico Borello, a szervezet helyettes ügyvezető igazgatója, programigazgatója. A korábban az ENSZ jogi szakértőjeként dolgozó emberi jogvédő 2024-ben csatlakozott a neves jogvédő szervezethez, most pedig az ő képviseletükben tárgyalt kormánytagokkal és magyar civilekkel egyaránt. Borellót látogatásának vége felé kérdeztük a benyomásairól a „rendszerváltásról”, Magyar Péterről, valamint arról, hogy mi várható hazánk számára az emberi jogok terén a jövőben.

Az elmúlt két napban magyarországi kormányzati tisztségviselőkkel folytatott tárgyalásokat a HRW nevében. Összefoglalná a főbb témákat, és a tapasztalatait?

Nyolc éve ez a HRW első hivatalos látogatása Magyarországon. Azért döntöttünk úgy, hogy most ismét magas szintű látogatást teszünk Budapesten, mert új kapcsolatokat akarunk kialakítani az áprilisban megválasztott kormánnyal. Szeretnénk tisztában lenni az emberi jogi helyzettel, és – tekintettel az új kormányra – új alapokra helyezni a magyarországi együttműködést. Ennek jegyében folytattunk tárgyalásokat az Igazságügyi Minisztériumban, a Külügyminisztériumban, a Parlamentben, az ombudsmani hivatalban, a Szociális Ügyekért Felelős Minisztériumban, valamint találkoztunk a civil társadalom képviselőivel is.

Magyar Péter miniszterelnökkel is találkoztak?

Nem, vele nem.

Próbáltak vele is összehozni egy találkozót?

Igen, kértünk egy találkozót vele, vagy valakivel az irodájából, de a megkeresésünkre nem érkezett válasz.

A benyomásai alapján mennyire változott az emberi jogi helyzet, valamint a kormány hozzáállása nyolc évvel ezelőttről?

Drasztikus változások történtek, számos előrelépéssel. 16 éven keresztül annak voltunk szemtanúi – és arra figyelmeztettünk –, hogy a demokrácia és az emberi jogok helyzete fokozatosan leépül Magyarországon. Az Orbán-rezsim gyengítette az intézményeket, illetve azok függetlenségét: legyen szó a parlamentről, az igazságszolgáltatásról, a sajtóról, a civil társadalomról vagy bármi másról. Az elmúlt hat hónapban, az új kormány hivatalba lépése óta pedig jelentős előrelépést tapasztaltunk a károk visszafordításában. A helyzet nem tökéletes; vannak területek, ahol többet tettek, és olyanok is, ahol kevesebbet. Ám már önmagában az is pozitív jel, hogy tarthatunk találkozókat, és folytathatunk nyílt párbeszédet a kormánnyal.

Az Orbán-kormánnyal pontosan hogy hiúsult meg az efféle párbeszéd?

Őszintén szólva az előző kormányzatot nem érdekelték az emberi jogok, nem állt szándékukban találkozni velünk, és nem mutattak hajlandóságot az együttműködésre sem. Gyakran írtunk nekik, de választ sosem kaptunk. Amikor legutóbb – nyolc évvel ezelőtt – itt jártunk, az érdektelenség falába ütköztünk. Őszintén szólva ezért nem is próbáltunk visszatérni egészen mostanáig: úgy ítéltük meg, hogy az nem lett volna célravezető. A magyarországi emberi jogi helyzettel kapcsolatos munkánk során a helyszínen gyűjtöttünk dokumentációt, majd ezt eljuttattuk Brüsszelbe, az Európai Unióhoz, hogy ott elemezzék az adatokat, és megtegyék a szükséges lépéseket. Most szeretnénk visszatérni Budapestre, hogy párbeszédet folytassunk a kormánnyal és az országon belüli civil társadalommal.

Az elmúlt 16 évben a kormány folyamatosan gerjesztette a gyűlöletet a társadalomban a jogvédő civil szervezetek – köztük a HRW – ellen. A térség többi országához képest érzékelik, hogy nálunk nagyobb a társadalmi elutasítottsága ezeknek a szervezeteknek?

Nem tudom, hogy ez tanult hozzáállás-e a magyarok esetében, de az biztos, hogy Magyarországon kevésbé ismerik a civil társadalmat és annak szerepét, valamint az emberi jogi szervezetek funkcióját. Még a találkozók megszervezése is nehézkesen indult az új kormánnyal, mivel nem ismertek minket, nem tudták, hogyan viszonyuljanak hozzánk – hiszen újak voltak –, de végül sikerült kapcsolatot teremtenünk. Általánosságban véve azonban úgy gondolom, hogy egy hatalmas médiagépezet – mondhatni, propagandagépezet – működött, amely különféle témákban – a migrációtól kezdve az ukrajnai háborún és az emberi jogokon át az LMBT-jogokig – úgy látta el információkkal a magyarokat, hogy azt sulykolta: ezek mind veszélyt jelentenek a gyermekekre.

„Az emberi jogok védelmét úgy állították be, mintha az csupán bűnözők védelmét jelentené. Pedig erről szó sincs. Hosszabb folyamat lesz, mire a magyar közvélemény megérti, miről is szólnak valójában az emberi jogok: arról, hogy megvédjék az emberek saját, valamint családtagjaik és közösségük tagjainak jogait.”

Hogyan zajlódhat le ez a folyamat? Tud mondani hasonló történelmi példákat társadalmak ismerkedéséről az emberi jogokkal?

Nagyon jó, hogy a magyar közvélemény aktív és energikus, és hogy ekkora érdeklődést mutat a politika és közélet iránt. Ráadásul egy művelt közönségről van szó, hiszen Magyarország az Európai Unió tagállama. Ezért bizakodó vagyok: ha sikerül kiheverni a propagandagépezet hatását, az emberek képesek lesznek különféle – magyar és nemzetközi – forrásokból tájékozódni, és saját véleményt alkotni. Ami a történelmi példákat illeti: a Szovjetunióból kivált országok – köztük kezdetben Magyarország is – először a Nyugat és a nyugati liberális demokrácia értékei felé fordultak, és maguk mögött hagyták kommunista örökségüket. Egyeseknek ez gyorsan ment, másoknak viszont nehézséget okozott, sőt, a mai napig küzdenek ezzel.

Az áprilisi kormányváltásra elég bevett dolog nálunk „rendszerváltásként” hivatkozni, és a Szovjetunióból való kiváláshoz hasonlítani azt. Ön szerint megállja a helyét ez a párhuzam?

Nehéz ilyen történelmi összehasonlításokat tenni, de a mostani mindenképpen egy nagyon fontos pillanat. Azért fontos, mert Magyarországon az elmúlt évek során történt egy komoly kísérlet a demokrácia és az emberi jogok rendszerszintű aláásására. Ezt a kísérletet pedig a magyar nép hiúsította meg. Nem külső szereplők tették. Persze érkezett némi külső segítség, de döntően a magyar nép volt az, amely megszervezte magát, és úgy döntött: változást akar. Tehát ez kétségtelenül egy történelmi pillanat. Hogy összevethető-e más eseményekkel vagy sem, az lényegtelen.